A szatmári egyházmegye fiataljai és fiatal felnőttjei számára harminc éve hivatkozási alap és várva várt esemény Szokond, pontosabban a szokondi gyermektáborok. Az alapító és a résztvevők, illetve a kis táborozókból csoport-, esetenként táborvezetőkké előlépők visszaemlékezéseivel nemcsak nosztalgiával töltötték be lapunk hasábjait, hanem bemutatták másoknak, akik nem hallottak róla vagy nem ve(he)ttek részt egyik táborban sem: Szokond a béke szigete, felejthetetlen hitélmények, barátságok és hivatások megalapozója is sok egyéb mellett. Ismerjék meg SUHÁRT VIVIEN szokondi élményeit, érzéseit!
A szokondi gyerektáborokkal először harmadik osztályosként találkoztam. Életem első tapasztalata volt az ottalvós táborok terén, és nem csalódtam benne. A kiscsoportok a legszemélyesebb részei a tábornak, ahol úgy éreztem, hogy mindig értékelték a gondolataimat. Azt hiszem, van, amit nem lehet szavakkal megfogalmazni, és ez a tábor is ilyen. Az évek alatt hozzám nőtt. Olyan érzés volt ott lenni, mintha minden alkalommal elvittek volna minket egy távoli helyre, ami nincs fenn a térképen, ahol a legvagányabb emberek vannak egy helyen. A programok mindig kreatívak voltak, táncoltunk, voltak vizes játékok, métáztunk, túráztunk az erdőbe, volt tábortűz, kvíz is, és még sok-sok más.
Mégis az egész hetünk megkoronázása a szentségimádás volt. A kedvenc élményem az volt, mikor a szentségimádás alatt sorra kimentünk letérdepelni a szentség elé, és a többiek odajöhettek megfogni a vállunkat. Ez azt éreztette velem, hogy nem vagyok egyedül, és ebben a közegben sohasem maradok egyedül. Mindig mindenki megtalálta az embereit itt, és csoportvezetőként még jobb volt ezt megélni. A kiscsoportos más volt, de jó értelemben.
Csoportvezetőként mindig azt akartam és akarom éreztetni a gyerekekkel, amit velem éreztettek annak idején: hogy értékesek. Minden kiscsoportos a maga kihívásaival együtt vált a legtökéletesebb emlékekké számomra. Az volt az egyik legszebb része, amikor olyan gyerekeket szólíthattam meg, akik egyáltalán nem voltak nyitottak, de akik a tábor végére teljesen a szívemhez nőttek, és visszaigazolást kaptam tőlük arról, hogy valamit mégiscsak jól csináltam.
Izgalommal várom az idei gyerektábort is, az összes új kihívásával és izgalmaival együtt, remélem, még egy jó ideig szerencsém lesz ehhez a közösséghez tartozni, de ami biztos, egy része mindig velem lesz majd.
Suhárt Vivien
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/29-30-as lapszámainak Fókusz-összeállítása részeként. Összeállította: Cziple Hanna Gerda, Dénes Gabriella.
