Paolo Veronese, eredeti nevén Caliari 1528-ban, Veronában született. Művésznevét szülőhelyéről kapta. Veronában első mestereként nagybátyját, Antonio Badilét tartjuk számon, de hatásában sokkal erőteljesebbnek mondható Domenico Brusasorci vezetése. Paolo Veronese festményei a 16. századi velencei élet látványának grandiózus és pompás látképét tárják elénk. Művészete a velencei reneszánsz gazdagságából és pompájából merítkezik. Veronese művei számos kortársához hasonlóan teátrális hatású, zsúfolt kompozíciók, amelyekben pompásan öltözött szereplők csoportjai elevenítenek fel vallási és világi eseményeket egyaránt. Termékeny és rendkívül sikeres pályafutása során Veronese a világi és egyházi művészetet egyaránt szolgálta.
1573-ban a velencei Szent János és Pál domonkosrendi kolostor szerzetesei megbízatására vállalta el a művész azon kompozíció megalkotását, amelyet a következőkben részleteiben is be szeretnénk mutatni. A rend egy hagyományos, bibliai jelenetet rendelt a művésztől a közösség refektóriumának díszítésére. Veronese ezen alkotásán észlelhető egyik előző festményének, a Kánai menyegzőnek a hatása, amely 73 négyzetméter felületet borít be. Ezzel már méreteiben is kiemelkedőnek számít az adott évszázadban.
A nagyméretű kompozíció rengeteg szereplőt mutat be, amelyet a széles színskála, a dinamika és a magával ragadó képi narratíva tesz egyedivé. A kompozíció középpontjában Krisztus alakja áll, aki a vámos Lévi által megrendezett lakomán vesz részt. A történetet Lukács evangéliuma beszéli el. Veronese a biblia történetet kibővítette a római építészet jellegzetes elemeivel és számos szereplőt vonultatott fel festményén. A jelenetet szinte szétfeszíti az alakok sokasága és dinamikája. Ünnepélyessége Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményének hangulatát hozza és nem véletlenül. A vacsora motívuma a Szentírásban mindig a közösségben levést, Isten emberhez való közeledését jelenti, mintegy meghívja az embert, hogy bekapcsolódjon az ő szentháromságos közösségébe, ahogyan ezt Andrej Rubljov Szentháromság ikonján szemlélhetjük.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/31-es számában.
