Kartonpapír ágyakon alszanak az olimpikonok Párizsban – terjed a közösségi oldalakon néhány erről szóló videó és ezt értelemző hír. Az olimpiai megnyitó – egyes értelmezések szerint az utolsó vacsorát kigúnyoló – ominózus jelenetén túl ez is – jóval csekélyebb – közfelháborodást váltott ki, és mintha a hanyatló Nyugat jelét vélnék felfedezni ebben is. Egyesek egyenesen odáig mennek, hogy megállapítják, máshol a hajléktalanok alszanak kartonpapíron, mindezt természetesen degradáló értelmezésként megfogalmazva, a hajléktalanokat dehumanizálva. Mintha egy hajléktalan már nem is számítana embernek… így legalább nem kell a megállapításban bennfoglalt világnézet torzulásán gondolkodni, miszerint egy ember többet ér, mint egy másik (jelen esetben egy olimpikon és egy tragikus sorsra jutott embertársa).
A szervezők a kartonpapír ágyakkal nem az olimpikonokkal szemben kívántak tiszteletlenek lenni, hanem a földdel és a természettel szembeni tiszteletüket fejezi ki ez, sok más egyéb szervezési döntéssel együtt. A párizsi olimpia szervezői elkötelezték magukat amellett, hogy a legfenntarthatóbb olimpiai játékokat szervezzék meg, minél nagyobb mértékben csökkentve a játékok környezetre gyakorolt negatív hatásait. Az egyik legfőbb céljuk az, hogy a korábbi nyári olimpiai játékokhoz képest mintegy a felére csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást. A fenntarthatóságra törekvő és természetvédelmi megfontolású intézkedések jól illeszkednek a keresztény megközelítéshez, ami a teremtésvédelem mellett foglalva állást arra törekszik, hogy megvédje Isten alkotását. Ennek legnyilvánvalóbb képviselője Ferenc pápa, aki több dokumentumban és beszédében – folyamatosan napirenden tartva a témát – erre irányítja a keresztények és az emberiség figyelmét.
A párizsi olimpia szervezői nem csak a kartonpapír ágyakkal próbálják csökkenteni a környezeti hatást. A keletkező hulladékok jelentős hányadát újrahasznosítják vagy komposztálják, bátorítják a zöld közlekedést, víztakarékos technológiákat alkalmaznak, miközben az esővizet gyűjtik és újrahasznosítják. Az ágyakat és matracokat borító paplanok egy részét a paralimpikonok fogják használni, a többit különböző szervezeteknek adományozzák vagy újrahasznosítják…
Milyen szép és keresztényi volna, ha egy olimpikont – akik minden tiszteletet megérdemelnek – és egy hajléktalant egyformán Isten ajándékának és teremtésének tekintenénk. Az pedig már hab lenne a tortán, ha Isten egész teremtett világát a legjobb tudásunk szerint igyekeznénk védeni és értékelni.
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/31-es számában.
