#Szokond30 – Lépcsőfokok

0
382

A szatmári egyházmegye fiataljai és fiatal felnőttjei számára harminc éve hivatkozási alap és várva várt esemény Szokond, pontosabban a szokondi gyermektáborok. Az alapító és a résztvevők, illetve a kis táborozókból csoport-, esetenként táborvezetőkké előlépők visszaemlékezéseivel nemcsak nosztalgiával töltötték be lapunk hasábjait, hanem bemutatták másoknak, akik nem hallottak róla vagy nem ve(he)ttek részt egyik táborban sem: Szokond a béke szigete, felejthetetlen hitélmények, barátságok és hivatások megalapozója is sok egyéb mellett. Ismerjék meg HITTER LEVENTE szokondi élményeit, érzéseit!

Tizenöt év, igen, kimondani is sok, de hamar utánaszámoltam a szokondos múltamnak.    Az első öt évet táborozóként, aztán a középiskola vakációiban csoportvezetői szerepben és az egyetem alatt táborvezetői felelősséggel látogattam Szokondot még hat évet. Számomra kisiskolásként nagyon nagy élmény volt együtt lakni sok-sok velem egykorú gyerekkel még úgy is, hogy hárman vagyunk testvérek. Megosztani az otthonról hozott sütit, kártyázni tanulni a többiektől, lábat mosni a kültéri zuhanyzóban, mind olyan dolgok, amiket szívesen osztottunk meg egymással. Mindig volt valakinek egy frappáns megoldása egy hétköznapi szituációra, nagylelkűen segítettük egymást, hogy mindenki jól érezze magát, ez olyan ösztönös volt ebben a környezetben.

A következő lépcső a csoportvezetés volt, izgatottan vágtam bele, tele ambiciózus ötletekkel, sokat merítve az én régi csoportvezetőim viselkedéséből. Nagy hangsúlyt fektettem a szórakozásra és a szórakoztatásra, végeredményben a kikapcsolódás miatt megyünk táborozni. Nagyon szerettem a sportfoglalkozásokat, mindig kompetitív módon álltam hozzá, kiváló lehetőség a fiatalos energiák levezetésére. A kiscsoportos foglalkozások moderálása során sokat fejlesztettem az előadásmódomat, hogy interaktívan és unalmas percek nélkül teljenek.

 

A táborvezetés felelőssége kiváltság, ami alázatot és magas szintű odafigyelést igényel ahhoz, hogy gyümölcsöző legyen. Mindig vidáman gondolok vissza a nap végén tartott kiértékelésekre, programbeosztásokra, közös szalonnasütésre. Mindenki hozott otthonról valamit, bedobtuk a közösbe, és pótvacsoráztunk egyet a csoportvezetőkkel. Közben átbeszéltük a napot, kötetlenebb formában tanácskoztunk. 

Hitter Levente

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/29-30-as lapszámainak Fókusz-összeállítása részeként. Összeállította: Cziple Hanna Gerda, Dénes Gabriella.