Juliska néni, Jóska bácsi, Márta néni – ők az igazi nyertesei annak a vetélkedőnek, amelyet a caritasos ápolók számára szervezett a katolikus egyház szeretetszolgálata. Ők azok az ellátottak, akikkel a munkatársak „versenybe szálltak”, öt héten keresztül céltudatosan együtt haladtak a fejlesztésben. Az eredmény a csodával vetekszik: a mozdulatlanul fekvő kiül egyedül az ágy szélére, a reményvesztett értelmét látja a járásnak, az eddig ágyhoz kötött felujjong, mert szinte el is felejtette, milyen érzés lábon állni. Nem csoda történt, hanem szakszerű együttműködés, amelynek minden esetben ugyanaz lett az eredménye: nagyobb önállóság, jobb életminőség.
Májusban, mely a Caritasnál az Ápolók hónapja, hirdették meg az Ápolók szakmai vetélkedőjét, egy Fókusz tanulási projektet. Háromtagú csapatok nevezhettek be a kecsegtető díjak elnyeréséért, de hamar kiderült, nem csak ez vonzotta a tíz csapatot, melynek tagjai a munkafolyamat végén, július 30-án gyűltek össze a végső megmérettetésre.
Pfemeter Mária szervezőként elmondta, az elmúlt évtizedek során rengeteg tapasztalati tudás felgyűlt a terepen, idősotthonokban dolgozó kollégákban, és ennek vetélkedőnek a célja az is volt, hogy ezeket a tapasztalatok, tudást mutassák meg, tegyék be a közösbe, közösen épüljenek belőle, és büszkén mutassák meg a szakmai sikereiket. Hozzátette: az ápolás tudomány, melynek komoly szakmai fajsúlya és nagyon nagy hatása van a saját és az ellátott életminőségére. A tudomány alapja a tapasztalat, a cél megfogalmazása, a hozzá vezető lépések elkezdése, a tévutak felismerése és új irányvétel, mindennek a dokumentálása, és az út végén az eredmények, tapasztalatok számbavétele. Ezen eredményekről számoltak be a csapatok, a saját és klienseik fejlődéséről a vetélkedő folyamán.
Az elvárások pontos megfogalmazása, a mentorok segítségének igénybevétele mind-mind támogatták a munkát, melynek eredménye tíz remekbe szabott történet, mellyel a zsűri tagjai, a csapatok és meghívottak megismerkedhettek a záróünnepségen. Szakmaiság a sebkezelésben, a mozgásfejlesztésben, emberség az ellátotthoz és csapattársakhoz való viszonyulásban – ez szépen kirajzolódott a prezentációk során. Láthattunk amputálás utáni sebgyógyítást, járókerettel való barátkozást, vagy olyan álom teljesülését, mely nem több, és nem kevesebb, mint egyedül, ülve étkezni.
A szépen felépített fejlesztési tervek, tapasztalások, dokumentálás mellett a kivetítőre kerültek a közös siker örömének képei, elhangzottak érzelmekkel teli történetmesélések, és olyan felismerések, amelyek csak az elhivatottaknak járnak. Például az egyik csapat észrevette, hogy az ellátottat, ha a pizsamából átöltöztetik napközi ruházatba, új lendületet kap a fejlődéshez, és azt is, hogy ragadós a jó szándék: ha lelkesek az ápolók, az erőt adó a betegnek, hogy vágyja, majd tegyen is azért, hogy minden nap egy kicsivel önállóbb lehessen.
Egy szakembercsapat, Csiszér-Szokol Mária, Nagy-György Edit és Horváth Katalin zsűritagként értékelte a munkát, de egymásnak is jegyet adtak a vetélkedő résztvevői. Így kerekedett ki a négy díjazott csapat. Két első díjas lett: a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonának Harmat (Sârbu Kinga, Catrinoiu Kinga, Dezső Erika) és a Támogatók (Puskás Erzsébet Kinga, György Márta, Gráncsa Renáta) csapata. A második helyre a székelyudvarhelyi otthoni beteggondozók Sebszakik csapata (Barabás Réka, Hadnagy Beáta, Kelemen Erzsébet) került, a harmadik pedig a csíksomlyói Védett otthon Szent Kamill csapata (Székely Zsófia, Erőss Hajnal, Miklós Magdolna) lett.
Értékes munkát végzett a Marosi otthoni beteggondozók Kistérségi társulás-csapata, az Innovátorok a Szent Erzsébet Otthonból, a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Idősotthon Élterevalói és a Szent Lukács központ Angyalai, az alcsíki otthoni beteggondozók Jóakarói és a gyimesi Mezei Virágok. És még mindig nem teljes a vetélkedő nyerteseinek névsora, hiszen köztük vannak a kiválasztott ellátottak, azok a munkatársak, akik láthatták kollégáikat a következetes munkavégzésben, és minden olyan személy, akit a caritasosok ápolnak, gondoznak, támogatnak az önállóság útján.
Az ünnepségen őszinte volt minden méltató elismerése, és jóérzéssel töltötte el a megmérettetettek újabb céljainak megfogalmazása, mert a fejlesztés a verseny zártával nem ért véget. A folytatáshoz Márton András Caritas-igazgatótól érkezett biztatás: „Bátorítani szeretném mindannyiunkat, hogy ne szűnjünk meg bízni abban, hogy nincs olyan élethelyzet, melyből ne lehetne egy kicsit a több irányába, a jobb irányába elmozdulni, de csak akkor, ha erre figyelünk, hogyha kihasználjuk az emberi szabadság tereit, ha ennek teret adunk. Legyünk bizakodóak: együtt többek vagyunk, mint külön-külön!”
Balázs Katalin
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
