A szatmári egyházmegye fiataljai és fiatal felnőttjei számára harminc éve hivatkozási alap és várva várt esemény Szokond, pontosabban a szokondi gyermektáborok. Az alapító és a résztvevők, illetve a kis táborozókból csoport-, esetenként táborvezetőkké előlépők visszaemlékezéseivel nemcsak nosztalgiával töltötték be lapunk hasábjait, hanem bemutatták másoknak, akik nem hallottak róla vagy nem ve(he)ttek részt egyik táborban sem: Szokond a béke szigete, felejthetetlen hitélmények, barátságok és hivatások megalapozója is sok egyéb mellett. Ismerjék meg BARTA BARNABÁS szokondi élményeit, érzéseit!
Ha egy szóval kellene Szokondot, pontosabban a táborozóhelyet jellemeznem, ez a sziget lenne. Mert a szokondi táborozóhely, valóban sziget, a békéé és a nyugalomé, ahol gyermek és felnőtt egyaránt második otthonra lelhet. Olyan otthonra, ahol megtapasztalhatja Isten közelségét, a közösség egységének szépségét, a lelki örömöket, és még sorolhatnám.
Szokondot és a tábort gyermekként résztvevői oldalról ismertem meg. Hallomásból már sokat tudtam magáról a faluról, a történetéről, hiszen a szülőfalumban, Kaplonyban a szomszéd bácsi szokondi származású volt, és gyerekkoromban sokat mesélt erről a településről, így nagyon vágytam rá, hogy Szokondot láthassam. A táborban való részvételem leírhatatlan élményeket hagyott bennem. Még a „régi” rendszerben volt, a katonai sátrakban aludtunk emeletes ágyakon, csak a kinti mosdókat használhattuk, de mindezek jó érzéssel és örömteli visszaemlékezéssel töltenek el. Visszagondolva elmondhatom, hogy minden program, legyen az szentmise, játék, közös ima, csoportos foglalkozás, gyermeki lelkemet közelebb vitték az Istenhez. Az ott megtapasztalt meghittség, a közösség megélésének szépsége sokat lendített rajtam. Talán a szokondi táborban való részvételem is befolyásolta hivatásomat. Egy szó, mint száz, Szokondon „a béke és nyugalom szigetén” táborozni számomra Isten csodálatos ajándéka és kegyelme volt.
Számomra van egy másik „fejezete” is Szokondnak. Négy évig, 2015–2019 között egyházmegyei ifjúsági és ministránslelkészként más szemszögből is megtapasztalhattam a szokondi tábor értékét és szépségét. Egyrészt a csoportvezetőkkel megrendezett próbatáborok felejthetetlen élményei, másrészről, mikor a táborba kilátogattam néha misézni vagy csak egyszerűen meglátogatni a táborozó gyerekeket, mindig valami többletet kaptam. Öröm volt látni a gyerekek önfeledt örömét, hogy ők is megtapasztalják, milyen jó együtt, közösségben lenni, együtt imádkozni és játszani, Istent együtt dicsérni. Feledhetetlen, hogy a négy év alatt mennyi szeretet kaptam Istentől a gyerekek, a csoportvezetők, a munkatársak által és rajtuk keresztül.
Barta Barnabás
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/29-30-as lapszámainak Fókusz-összeállítása részeként. Összeállította: Cziple Hanna Gerda, Dénes Gabriella.
