Ferenc pápa május 23-án engedélyezte a dekrétumok közzétételét, majd július 1-jén rendes, nyilvános konzisztóriumot vezetett 15 boldog szentté avatása ügyében. A szentatya október 20-án emeli az oltár dicsőségére többek között a piemonti származású Boldog Giuseppe Allamanót (1851–1926), a Consolata (vagy torinói) misszionáriusok alapítóját, miután elismerték a közbenjárásának tulajdonított csodát.
Giuseppe Allamano – a szívek missziójának szentje – az olaszországi Castelnuovo d’Astiban (ma Castelnuovo Don Bosco) született 1851. január 21-én, és 1926. február 16-án halt meg Torinóban. Középiskolás korában Bosco Szent János volt a lelkivezetője. A torinói szemináriumban tanult. 1873-ban szentelték pappá. 22 évesen, már papként arról álmodozott, hogy misszióba megy, de egészségügyi okokból erre nem nyílt lehetőség. Aktív karitatív tevékenységet folytatott. Kedvelt hitszónok és gyóntató volt. 1880-ban kinevezték a Vigasztaló Szűzanyának (Consolata) szentelt torinói Mária-kegyhely igazgatójává. Újra felvirágoztatta a szentélyt.
Ott végzett szolgálata idején a missziókról szőtt korábbi álma nagyobb művé változott: 1901-ben megalapította a világi papokból álló Consolata Missziós Intézetet (Istituto Missioni Consolata, latinul Institutum Missionum a Consolata, IMC), amelyet később, 1909-ben klerikus szerzetesi kongregációvá szerveztek át. Első misszionáriusait 1902-ben Kenyába küldte. 1905-ben Mozambikba, 1913-ban Etiópiába, 1922-ben pedig Tanganyikába küldött további misszionáriusokat. 1910-ben, X. Piusz pápa kérésére létrehozta a Consolata kongregáció női ágát, a Consolata Missziós Nővérek Társaságát.
Giuseppe Allamano szerint az evangelizációnak az egész egyházat fel kell ráznia. 1912-ben más missziós intézetek vezetőinek támogatásával X. Piusz pápának javaslatot terjesztett elő, hogy évente rendezzenek missziós napot – „a hit terjesztésének kötelességéről és módjairól való prédikálás kötelezettségével”. (Később, 1927-ben XI. Piusz pápa megvalósította Giuseppe Allamano ötletét, létrehozva a missziós világnapot.)
Sokan a szemére vetették, hogy nagyobb figyelmet fordít profán tudományok tanítására, mint a keresztelési statisztikák javítására. Allamano meggyőződése szerint azonban az evangélium hirdetését és az emberek kiteljesedésének támogatását együtt kellett folytatni, szenvedéllyel és hozzáértéssel.
II. János Pál pápa avatta boldoggá 1990. október 7-én.
Az immár elismert csoda is, amely közelgő szentté avatásához vezet, a brazíliai Roraima államban, az Amazonas vidékén történt – missziós területen, ahol a Consolata-misszionáriusok evangelizálnak, megvalósítva Allamano álmát.
„A boldogok, a szentek közbenjárásáról ma keveset beszélnek, pedig korábban erről többet szóltak. Újabban a templomainkban egyre többet beszélnek kicsi jelekről, apró gesztusokról, melyek kifejezték a hálaadást egy megkapott segítségért, és ez nagyon fontos – fogalmazott Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa május 24-én a Vatikáni Rádió magyar adásának adott interjújában. – Van a mostani dekrétumok között egy gyógyulás, Boldog Giuseppe Allamano közbenjárásának az esete egy embernél, akinek egy jaguár megharapta a fejét…”
A jaguártámadás és a csodás gyógyulás
A csoda, amely lehetővé tette Giuseppe Allamano szentté avatását, 1996-ban történt, és több, az amazóniai őserdőben, a yanomami indiánok közt tevékenykedő Consolata-szerzetesnővér is tanúja volt. Az észak-brazíliai Roraima államban, Catrimani településen az egyik őslakost, Sorinót 1996. február 7-én megharapta egy jaguár. A férfi koponyatörést és agyi sérülést szenvedett, látását is elvesztette; nyolc órán át vártak a segítségre. Életveszélyes állapotban vitte végül egy kis kétmotoros repülőgép a Boa Vista-i kórházba. Maguk az orvosok is elborzadtak súlyos sérülésén, azonnal megműtötték, majd az intenzív osztályra került.
Mellette virrasztott felesége, hat Consolata-nővér, egy pap és egy Consolata-misszionárius szerzetes. Valamennyien Boldog Giuseppe Allamano közbenjárását kérték, és az ő relikviáját tették a súlyos beteg párnája alá. Még aznap imakilencedet (novénát) kezdtek rendalapítójuk segítségéért könyörögve. Tíz nap múlva a férfi felébredt a kómából, és neurológiai következmények nélkül meggyógyult. Március 4-én átvitték egy szanatóriumba, május 8-án pedig gyógyultan hazatérhetett falujába. Súlyos sebesülésének később sem jelentkezett semmilyen következménye.
A Boa Vista-i kórház orvosai maguk is csodának tekintették életben maradását és felgyógyulását. Az egyik sebész, Ana Maria Silva úgy fogalmazott: „Orvosi szempontból ez egy csoda. Sebesülésének mértéke olyan fokú volt, hogy a felgyógyulás is, nemhogy a túlélés lehetetlennek látszott.”
A Religión en Libertad spanyol katolikus lapnak nyilatkozva 2021-ben az egyik szemtanú Consolata-szerzetesnővér, Maria da Silva Ferreira elmondta: amikor látták Sorino rettentes sebeit, segítséget hívtak, de maguk sem hitték, hogy a férfi túlélheti a vadállat támadását. A hat évvel korábban boldoggá avatott rendalapítójukhoz fordultak. A kérdésre, hogy miért nem tájékoztatták korábban a csodáról az egyházi hatóságokat, a nővér elmondta, rengeteg tennivalójuk volt a yanomamik között, a több szempontból is veszélyben lévő törzs mellett kellett állniuk. Az amazóniai szinódus hatására tették meg az első lépéseket a kanonizáció ügyében. Mint utalt rá: maga Giuseppe Allamano szerette azt kérni, hogy „jól, csendben és sietség nélkül” intézzék az ügyeket – ahogyan aztán szenttéavatási eljárása is így zajlott.
Forrás: consolataafrica.org; diocesi.torino.it; Katolikus Lexikon; nondisolopane.it; szaleziak.hu
(gj) / Magyar Kurír
