Az állítólagos természetfeletti jelenségek elbírálására vonatkozó új normák életbe lépése nyomán most egy újabb „zöld jelzés” érkezett a Hittani Dikasztérium részéről. A Como püspökének írt válaszlevelében a Hittani Dikasztérium prefektusa közvetíti a pápa jóváhagyását a macciói kegyhely spirituális tapasztalataival kapcsolatban, melyek a Szentháromság tiszteletét erősítik.
Ezúttal a comói térségben található Villa Guardia-macciói kegyhelyről van szó, ahol egy énektanár és karvezető, Gioacchino Genovese kétgyerekes családapa 2000-től kezdve úgynevezett intellektuális látomásokat tapasztalt, melyekben megérezte a Szentháromság misztériumának élő jelenlétét. A komoly, visszafogott férfi, aki soha nem kereste a feltűnést, öt évvel később azt kérte, hogy mások is csatlakozzanak hozzá szentségimádással, könyörgésekkel, imakilencedekkel. Genovese írásait és általában véve a jelenséget elsőre áttanulmányozva 2010-ben Como akkori püspöke, Diego Coletti a plébániatemplomot a Legszentebb Szentháromság Irgalmasság címmel ruházta föl és kegyhellyé nyilvánította.
Július 24-én, szerdán tették közzé azt a levelet, amelyet a Hittani Dikasztérium prefektusa, Victor Manuel Fernández bíboros írt július 15-én Oscar Cantoni bíborosnak, Como püspökének, aki hozzá folyamodott a „nulla osta” elbírálásért, vagyis azért, hogy engedélyezzék a macciói jelenség tiszteletét az új normák szerint. A Ferenc pápa által jóváhagyott levélben Fernández bíboros tisztáz néhány kérdést Genovese írásaival kapcsolatban.
A Hittani Dikasztérium prefektusa először is felsorol néhány pozitív tényezőt, amit az üzenetek tartalmaznak. A Szentháromság az irgalmasság forrása és annak tökéletes megvalósulása. Ennek a meggyőződésnek a fényében mindaz, amit Isten vagy Krisztus irgalmasságáról megállapítottak, többször a spirituális írásokban és a tanítóhivatalban, erőteljes szentháromságos értelmet nyer. Tudjuk, hogy az elmúlt századok teológiai és lelkiségi megfontolásaiból kiszorult a Szentháromság misztériuma. Ebben az értelemben Gioacchino Genovese spirituális élménye megfelel annak a múlt századi tendenciának, amely újra ráirányítja a figyelmet a Szentháromság központi szerepére a keresztény hit és élet számára.
Genovese mester írásaiban ez az igazság hangsúlyosan fejeződik ki, az irgalmasság üzenetének szépségével, ami a Szentháromságból forrásozik. Az emberré lett Isten Fiában, megtestesülésétől egészen máig megmutatkozik számunkra a szentháromságos szeretetközösség végtelen szeretete. A levélben üzenetrészleteket olvashatunk: „Az én megtestesülésem a szentháromságos irgalmasság ajándéka! Az én igém a szentháromságos irgalmasság ajándéka! Az én szenvedésem a szentháromságos irgalmasság ajándéka! Az én feltámadásom a szentháromságos irgalmasság ajándéka! Én vagyok az irgalmasság”.
Fernández bíboros megjegyzi: Tehát akkor is, ha csak a Fiú vette magára az emberi természetet, az egyház hivatása az, hogy egyre inkább fölfedezze Krisztus gesztusaiban a háromszemélyű Isten végtelen irgalmasságát, melyet Genovese az írásaiban úgy nevez, hogy „Szentháromság Irgalmasság”. Ez minden üzenet magva, mert végső soron a kinyilatkoztatás középpontja. Levelében a prefektus bíboros idézi az általa gyönyörűnek tartott imát: Te vagy, aki rám tekintesz, fölém hajolsz, magadhoz vonzol, és lehajtott fejemet magad felé fordítod, fölemeled arcodhoz és azt mondod, hogy nézzem szívedet a szívemben, ahol az irántam érzett szereteted lüktet, hogy fülemet belemélyesszem örök dobogásába, és békésen pihenjen meg fejem. És akkor fölemeled arcomat, hogy nézze a te arcodat. Benned, Jézus ember, aki Isten vagy, a Szentháromság Irgalmasság arca, hogy szemedbe nézve valóban bízhassak benned, én Uram, én Istenem. És akkor íme, bár bűnös vagyok, benned fölemelhetem és megpihenthetem tekintetemet félelem nélkül. Az irgalmassághoz, a te végtelen szeretetedhez, én egyetlen Istenem, a szeretet végtelen misztériumának áthatolhatatlan Szentháromsága önmagadban, ami vagy! Én szeretlek téged, tebenned megújulva és megtisztulva érzem magam a bűn ezer szennyétől.
A comói püspöknek írt válaszában Fernández bíboros kitér a tisztázandó kérdésekre is. Természetesen nem könnyű pontosan nyilatkozni a Szentháromság titkáról. És amennyire igaz ez a nagy teológusokra és az egyház tanítóhivatalára, annál bonyolultabbá válik, amikor emberi szavakkal kíséreljük meg kifejezni azt, amit egy spirituális tapasztalatban éltünk meg. Maga Genovese is nyíltan elismeri ezt, amikor saját szavaira utalva azt mondja, hogy tisztában van pontatlanságával, mint ahogy pontatlan mindaz, amit eddig leírt. Ami a többes szám használatát illeti a Szentháromsággal kapcsolatban, például: „mi, a Szentháromság megtestesültünk” – ezek nem elfogadható kifejezések, amelyek terjedését kerülni kell, ugyanis könnyen a katolikus hittel ellentétes módon értelmezhetőek, mivel csak a Fiú testesült meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Genovese valamennyi írása tévedéseket tartalmazna. Sok írásában, különösen a későbbiekben magyarázatokat találunk, amelyek a helyes értelmezés felé irányítanak minket. Más szövegeiben például azt olvassuk, hogy a megtestesülésben a Szentháromság nem vette magára az emberi természetet, hanem a szó, az ige emberségében szemléljük és tapintjuk isteniségét is. Vagyis világos, hogy egyfelől csak az Ige testesült meg és hogy minden szöveg, mely többesszám első személyben, szentháromságos „mi”-ként fogalmaz, a három személy együttes és állandó jelenlétére utal. Másfelől pedig, még akkor is, ha csak az Ige testesült meg, mindhárom személy irgalmasságként nyilvánul meg Krisztus misztériumában.
Kijelenthetjük – írja levelében a Hittani Dikasztérium prefektusa -, hogy a spirituális tapasztalat, mely a Gioacchino Genovese által elbeszélt élményből fakad a „Szentháromság Irgalmassággal” kapcsolatban, ha a fentiek fényében értelmezzük, ahogyan azt különböző megkérdezett szakértők állítják, nem tartalmaz az egyház tanításával ellentétes teológiai vagy erkölcsi elemeket. Ezzel együtt minden esetben úgy kell eljárni, hogy amikor antológiát adnak ki írásaiból, kerüljék a zavaros kifejezéseket tartalmazó szövegeket, és hogy a prefektus levele álljon a gyűjtemény bevezetőjeként. Az ördögre vonatkozó egyes szövegek értelmezésére utalva végül a Hittani Dikasztérium vezetője megjegyzi: egy olyan Isten kifejezéseként kell értelmezni, aki soha nem feledkezik meg szeretetett teremtményéről, még akkor sem, ha ő szabadon és végleg eltávolodik tőle. Az olyan írások, melyek pontos utalásokat tartalmaznak a püspökre vagy más személyekre nézve (dátumok, időpontok, helyszínek és más körülmények részletezése) nem hasznosak a többi hívő számára, és nem is lehet isteni útmutatásként tekinteni azokat egyesek számára, az érintett személyek alapos mérlegelése nélkül. Minden esetleges jövőbeli üzenetet a püspöknek kell megvizsálnia a Hittani Dikasztériummal egyeztetve.
A püspöki rendelkezés
A Genovese által kapott jelképes nyelvezetű üzenetek értéke abban áll, hogy igyekszik meghaladni a túlzott szakadást a krisztológia és a Szentháromság teológia között, azáltal, hogy a Szentháromság Irgalmasság felfedezésére buzdít, mely Jézus valamennyi gesztusában visszatükröződik. A Hittani Dikasztérium levelének közzétételével egyidőben a comói püspök nyilvánosságra hozta a dekrétumot, amely az új normák szerint a nihil obstat kategóriába sorolja a jelenséget. Ez azt jelenti, hogy nem állapítják meg bizonyossággal a természetfelettiség hitelességét, de felismerik benne a Lélek működésének jeleit.
Forrás: Gedő Ágnes, Vatican News
