Szovátán a Szentháromság-templomban szentelte pappá a helybéli Kovács Alpár diakónust a gyulafehérvári érsek, Kovács Gergely július 20-án, szombaton.
Mint ismeretes, a főegyházmegyében a hagyományok szerint Szent Péter és Pál apostolfejedelmek napján, június 29-én szentelik a papokat, ám aki külföldi tanulmányokat végez, és emiatt nem tud hazatérni az említett dátumra, kérheti, hogy szülőfaluja vagy szülővárosa legyen a szentelési helye.
Így lett Szováta történelmében először papszentelés helyszíne. Kitett magáért a plébániaközösség és a város is, bensőséges, felemelő ünnepség keretében szentelte pappá Kovács Alpár diakónust Kovács Gergely érsek. A szentmisén Nagy Éva Vera iskolanővér vezetésével énekelt a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, amelynek az új pap gyermekkorában maga is tagja volt. Az esemény a Sóvidék televízió stábja közvetítette, profizmussal, hozzáértéssel, így mindazok, akik csak a képernyőn követték, is teljes betekintést kaptak több kameraállásból, a fontos mozzanatokra pontosan odafigyelve.
Homíliájában Kovács Gergely érsek arra hívta fel a szentelendő, valamint minden jelen levő pap figyelmét: a pap küldetése missziós küldetés. ,,Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Egy pap nem tesz eleget a hivatásának, ha csak a meglevő híveket őrizgeti. Emberhalászatra, nem az akvárium őrzésére hív Isten. Ki kell lépni a kényelmünkből, a plébánia meghitt közösségéből, ahol hál’Istennek vannak híveink. Hívni kell minden embert, és nem lehet kedvezményekkel, alkuk árán hívni őket. Nem könnyű! Nagy feladat, amire mindannyiunkat meghív az Isten, s kiemelten a tanítványokat. Az előttünk álló, ránk váró nagy feladat előtt állva, emberi gyengeségeink ismeretében elbátortalanodhatunk, mondta, és biztatta a szentelendőt: ,,Meríts erőt abból, hogy Isten a tenyerébe írt téged”.
Ezután következett a papszentelés szertartása: előbb elhangzottak az ígéretek, következett a mindenszentek litániája, miközben a szentelendő arcra borult. Majd a főpásztor kézrátétele, a szentelési ima következett, csendben, a jelölt fejére tett kézzel imádkozik ilyenkor az érsek, majd őt követve a papok. A szentelés szertartása a papi miseruhába való beöltözéssel folytatódott, ami után az olajjal megkenés, majd a szolgálat jelképeként a kenyér és bor átadása következett, ezt a részt a békecsók zárta, előbb az érsekkel, majd a jelen levő papokkal váltott békecsókot az újmisés.
Kovács Alpárral a szentelése előtt készült interjút ITT olvashatják, ebből idézett homíliájában a főpásztor is, majd a szentmise végi köszöneteknél külön is említette az újonnan szentelt és nővére szép, a kölcsönös bizalom jelképeként szolgáló ,,egymás tenyerébe írást”, ami egyben ,,békét adó a tudat, hogy Isten azt akarja, hogy sikerüljön az életem”.
Szép, meghitt gesztus volt, hogy a szóbeli köszönet után kivonuláskor a főpásztor kezet nyújtott az újmisés családtagjainak, jelezve, hálás azért, hogy olyan odaadással, örömmel támogatják őt útján.
(bm)
