A kolozsvári piarista templomban július 14-én, vasárnap reggel bemutatott szentmise után fejezte ki a hívek közössége szeretetét, elismerését és háláját Sárközi Sándor piarista szerzetespap, nyugalmazott magyar–német nyelv- és hittanár iránt, aki befejezve erdélyi szolgálatát, visszatér szülővárosába, Kecskemétre, a piarista rendház közösségébe.
A kolozsvári közösség részéről köszönetképpen szolgálatáért Kozma Péter Bokor Katalin Szeretni küldött… című versét mondta el, majd Gergely Lídia és Gyurcsányi Eszter virágcsokrot adott át, miközben rámutattak: ,,örvendünk, hogy a Mindenható ilyen odaadó lelki vezetővel ajándékozott meg minket az elmúlt két évben. Köszönjük lelkes szolgálatát és mindazt, amivel gazdagított minket. Imádkozunk Sándor atyáért, hogy adjon neki jó egészséget és örömteljes éveket.”
Másnap, hétfőn délelőtt a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség bensőséges hangulatban búcsúztatta Sárközi Sándort, aki többször tartott bibliamagyarázatot a tagságnak. Fuchs Róza Reményik Sándor Köszönöm, Uram… című versével nyitotta meg a köszöntést. Bodó Márta, a Keresztény Szó katolikus folyóirat, a RomKat.ro portál és a Verbum kiadó főszerkesztője, a nőszövetség elnöke hangúlyozta, hogy Sárközi Sándor példakép volt, ahogyan csíki, majd kolozdvári szolgálatát vállalta és végezte. A piarista templomban és a Báthory István Elméleti Líceumban végzett szolgálatával egyidőben a nőszövetség kis csapatának lelki erősítésére is vállalkozott. Mind prédikációiban, mind a beszélgetések alkalmával értékes lelki töltettel gazdagította a híveket. ,,Reméljük, hogy ő is érezte ragaszkodásunkat, nem tolakodóan, de számíthattunk egymásra.”
Sárközi Sándor meghatódva mutatott rá, hogy kolozsvári szolgálata elején meg kellett találnia a munkásság „tereit”. Méltányolta a nőszövetség tagjainak figyelmét és ő is felszabadult közöttük, szeretettel jött közösségükbe hétfőnként. Nyomatékosította köszönetét a figyelmességért, a bizalomért, a jóindulatért és nem utolsósorban a szentmiséken való részvételért. Többek között elmondotta: „Szárnyaim szülőföldemre, Kecskemétre visznek vissza. Nekem az az otthon, ahol a szüleim sírja. Ott is lelkipásztorkodni fogok. Sok hálás szívet ismertem meg itt, Kolozsváron és Csíkban is. Nem fogok elszakadni tőletek.” Rámutatott az összetartozás és az európai szellemiség fontosságára, reflektált arra, hogy népünket meggyötörte a szétdaraboltság, mégse vagyunk önsiratók. A nőszövetség búcsúajándékként Bokor Ernő piarista öregdiáknak a piarista templomról készített akvarelljével ajándékozta meg Sárközi Sándort, Tar Gabriella-Nóra egyetemi előadótanár pedig gyönyörű fehér, oltárterítőnek is használható terítőt juttatott el Sárközi Sándornak. Az esemény szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Sárközi Sándor 1953. november 22-én született Kecskeméten tisztviselő családban. Délvidékről származó édesanyja lelkébe csepegtette a Kárpát-medence szeretetét. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. 1974-ben lépett be a kegyes tanítórendbe. 1981. február 22-én szentelték pappá. A teológiával párhuzamosan elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–német szakát, ahol 1982-ben diplomázott. Papi jelmondata – „Arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek” – szerint haladt életútján. Szolgálati helyei változatosak voltak, bár mindvégig magyar–német szakos tanárként dolgozott. A 2007 októberétől Csíkszeredában kialakított Piarista Tanulmányi Ház lelki, szellemi és szabadidős lehetőségeket, programokat kínált Kállay Emil és az ő irányításával. 2015-től Kállay Emil betegsége miatt egyedül Sárközi Sándor maradt a csíkszeredai házban. Kimagaslóan aktív, hiszen 2010-től bekapcsolódott a Krisztus világa keresztény családok folyóiratának szerkesztésébe. Tizenöt évnyi munkássága után 2022-ben valósították meg Molnár Lehel rendtársával, történelem szakos tanárral, egyetemi lelkésszel a kolozsvári piarista újratelepedést. Sárközi Sándor a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje.
Kép és szöveg: Fodor György
