Múltunkban ismerjük fel Krisztus szeretetét, érző szívvel éljük meg jelenünket, Istenbe vetett hittel várjuk jövőnket. A kolozsvári Hajnal-negyedben, a Szent Kamill Szociális Otthonban a bentlakók és gondozóik szíve örömmel telt meg, mert kápolnájuk védőszentjét ünnepelhették már a szent emléknapja előtti nap. Örömüket fokozta a város többi részéről érkező vendég, de a többszáz kilométert megtett, sok tagú oroszhegyi Szent Erzsébet Egyesület tagjainak, valamint a Szent István lovagrend képviselőinek jelenléte.
A szentmise celebrálására a gyulafehérvári főegyházmegye legidősebb aktív papja, Jakab Gábor, kerekdombi plébános vállalkozott. A két koncelebráló paptestvér, Fábián László-János, Györgyfalva plébánosa és Kolozsvár kórházlelkésze, valamint Kovács Árpád bácsi plébános, az otthon bentlakóinak lelkigondozója szeretettel szolgált az oltár körül. A szentmise kántori szolgálatát Kovács Árpád látta el, ezzel elősegítve a jelenlevők mélyebb bekapcsolódását.
A szentbeszédben Jakab Gábor a kápolna védőszentjét, Kamillt mint a katonából megtért, önzetlen felebaráti szeretetet hősi fokon gyakorló szentként mutatta be, akitől sokat tanulhatunk. Fontosnak tartotta életrajzírója vallomását is, mert ő úgy jellemezte Kamillt, mint olyat, akinek szívét a legforróbb gyöngeség töltötte el, amikor beteggel találkozott. Bennük magát a szenvedő Krisztust látta, aki az ő segítségére szorul. Az önzetlen szeretet gyakorlása követendő példa. Földi életünkben az időt jól ki kell használni, mert az idő ,,egyszeri és megismételhetetlen”. Ezért az időt úgy kell felhasználni, hogy az ,,teljes felelősségtudattal Isten felé” legyen fordítva. Megmagyarázta, hogy mivel Szent Kamill emléknapja, július 14-e idén vasárnapra esik, ezért július 13-án üljük meg e napot. Szentünk emléknapján a világtörténelem is ünnepel, mert e napon 1789. július 14-én, a franciák nemzeti ünnepe van, amikor is bevették a Bastille-t és kikiáltották az Emberi Jogok Nyilatkozatában az evangéliumból származó hármas jelszót: szabadság, egyenlőség, testvériség, melynek lényege a három szó jelentésének megélése. Igaz, e szavak Párizsban franciául hangzottak el, azaz: liberté, égalité, fraternité.
Az igehirdető párhuzamba állította a nap körforgását az ember földi életének szakaszaival. Ahogy a napnak ,,van hajnala, napfelkeltéje, dele, napnyugtája, alkonyata és lenyugvása illetve estéje”, úgy az emberi életnek is van ,,fogantatása, születése, felnövekedése, lenyugvása, estéje”, amikor ugyanis az ember lenyugszik, mint a nap. A Szent Kamill Otthon alapítóját, Tokay Rozáliát, Csöpi nénit említette, aki ,,csodával határos módon” építtette az ,,alkonyati időszakban lévő emberek” számára az otthont, hogy ott szeretettel testi-lelki gondozásban részesülhessenek.
,,Számukra lassan lenyugvóba van a nap”, de ők ,,húsvéti hitben” remélhetik, hogy ,,életük a halálban” majd ,,megváltozik ugyan, de nem szűnik meg”. Az élet a halál után ,,egy másik dimenzióban, egy másik világban folytatódik”. A halál csak azok számára jelent kilátástalanságot, akik ,,remény nélkül, céltalanul tengetik életüket”. A közelgő ünnepre hívta fel a figyelmet, mert olyan pápánk van, akinek fontosak az öregek, 2021. január 31-én létrehozta a nagyszülők és az idősek világnapját. Ezt július utolsó vasárnapjára tette, hogy Szent Joáchim és Szent Anna ünnepéhez közel eső vasárnap legyen. Ők voltak Jézus nagyszülei, a boldogságos Szűz szülei. Az igehirdető most élő, követendő példának állította elénk Ferenc pápát a kitartásban, mert 87 évesen, testi fizikai gyengesége ellenére meleg, szerető szívvel tesz tanúságot arról, hogy a ,,gondviselő Isten mindig minden helyzetben és minden életszakaszban, tehát az idős korban is velünk van.”
A szentbeszédet mondó 86 éves Jakab Gábor plébános is vallotta, hogy ,,minden egyes életszakasz, így az idős kor is értékes.” Ez a szakasz a ,,tudatos összefoglalása a leltározásnak és a hálaadásnak”, mert a ,,nyugdíjas évek mégtöbb lehetőséget kínálnak az önvizsgálatra, a bensőséges imára” és ,,az idő feltartózhatatlan múlásának békés elfogadására”. Az életet, mely nagy titok, Istentől ajándékba kaptuk. Ezt a misztériumot Istentől kérnünk és megköszönnünk szükséges. A teremtett világ, s benne az élet is a ,,titokzatos Istentől jön, a teremtő csendből és ugyanakkor oda, a semmiből teremtő és gondviselő Istenhez tér vissza”. Érvelését az egykori hippói püspök, majd egyháztanítóvá nőtt Szent Ágoston szavaival fokozta és támasztotta alá, mert ,,nyugtalan a mi szívünk, Uram, amíg benned meg nem nyugszik”. Imára buzdította az alkonyat szakában levőket a papi zsolozsmáskönyv, a Breviárium szavaival, hogy bizalommal forduljanak az idősebbek is Istenükhöz a (Zsolt 71, 9) versével imádkozva: ,,Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy”. Életünk során múltunkat már ismerjük; a jelen egy röpke pillanat, viszont a ránk váró jövőt egyáltalán nem ismerjük”. Örömhírként bíztatott a beszélő, hogy a jövőt hittel várjuk és reménységgel fogadjuk el, mint ahogy azt a német evangélikus lelkész, Dietrich Bonhoeffer 1944/45-ben is tanácsolta egyházi énekké vált versével: ,,Áldó hatalmak oltalmába rejtve/ Csak várjuk békén mindazt, ami jő./ Mert Isten őriz híven reggel, este,/ Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.”
A kerekdombi plébános Avilai Szent Teréz egyháztanítóval együtt vallotta, hogy az élethez bátorság kell, hogy ,,semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd semmi sem hiányzik.” Búcsúfiaként és megélésre pedig az evangéliumban elhangzottakat ajánlotta: ,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.” (Jn 15, 13-14)
Kovács Árpád mint az otthon lelkigondozója megköszönte a tartalmas homíliát. Büszkén jelentette ki, hogy érték számára az, hogy Kisbács mellett Jakab Gáborban mint kerekdombi plébánosban olyan szomszédra talált, aki naggyá tud lenni a szeretetben. Köszöntötte a szülőfalujából, Oroszhegyről érkezett 36 tagú Erzsébet Egyesület tagjait, akik Bálint Piroska vezetésével szeretetszolgálatukkal öregotthonokat, árvaházakat látogatnak. Szent Erzsébetről szóló himnuszokkal, liturgikus népénekekkel örvendeztetik meg a hallgatóságot.
Gál Éva néni, az otthon lakója az idén újabb Ady Endre verssel tette emlékezetesebbé az eseményt. Őrizem a szemed, ezt a verset mondta el, szavalata által megélte és megvallotta az igehirdetésben mondottakat: a múlt szeretetéből táplálkozva a jól elsajátított verset érző szívvel a jelenben előadta és Istenbe vetett hitével a jövőt megalapozta és így széppé, átérezhetővé váltak a verssorok.
Az oltárasztal előtti rész egészen a padokig megtelt a zöld és piros ruhában váltakozón egymás mellé álló Erzsébetekkel. Ők mindnyájan édesanyák, nagyszülők, s középen egy kislánnyal, ki magyarruhát viselt. Ők mindnyájan az Erzsébet Egyesület tagjai.
Vezetőjük rövid bemutatkozót tartott, melyből kiderült, hogy jótékonykodó éneklésüket már 13 éve gyakorolják. A legifjabb tagjuknak jutott az a megtisztelő feladat, hogy a Szent Erzsébet himnuszt elénekelje. Csengő hangja betöltötte a teret. Még bensőségesebben hallatszott, amikor a Szent Erzsébetről szóló liturgikus énekekkel mindnyájan bekapcsolódtak. Itt érződött igazán a rövid ismertetőjükkor elhangzott mondat igazi értelme, miszerint ,,Együtt kenyér vagyunk, egyedül csak morzsa.” Habár morzsák összességéből áll a kenyér, egyedül a morzsa mégis kicsi, de erőssé válik, ha a kenyér biztonságából tekint a külvilágra, mert a részek, a tagok erősítik, bátorítják, tartást adnak neki. Előadásuk után a kezükben hozott kenyereket az otthon gondozottjaiknak ajándékozták.
A búcsús ünnepség vendégséggel folytatódott. Az igehirdetés magja elültetődött. Isten majd gondoskodik a szárba szökkenéséről kinek-kinek a lelkében, akár a hajnal, a napfelkelte, a dél, a napnyugta, az alkonyat vagy a lenyugvás illetve az elérkezett este szakában élünk. Keressük, ismerjük fel és el Krisztus szeretetét eddig megélt életünkben. A jelent itassuk át az érző szív melegével. Mindezek után pedig bízzunk abban, hogy a hűséges Isten végigvezet az élet útján, s a jövőnket neki tetszővé alakítja.
Bíró Jolán-Ilona
Fotó: Ágopcsa Andrea, Bíró Jolán-Ilona, az oroszhegyi Szent Erzsébet Egyesület
