Fesztiválozás keresztény szemmel – ne csak nyárra, egész életre!

0
1048

Hogyan élheti meg egy kereső, elmélyülni vágyó keresztény a hitét a nyár adta lehetőségekben, és hogyan lehet ezáltal is hegyen épült város? A keresztény fesztiválok, táborok és ifjúsági találkozók remek alkalmak, hogy akár kereső, akár gyakorló keresztény mivoltunkban egy pezsgő terepen fogadjuk be Istent és éljük a felebaráti szeretetet, hogy majd a hétköznapokba és plébániánkra visszatérve gyümölcsöket teremjünk ebből a másfajta hittapasztalatból kiindulva. Legyen ez nemcsak ajánló, hanem személyes tapasztalatok füzére is, amivel buzdítani szeretnék mindenkit: fesztiválozni jó – keresztény fesztiválra járni még jobb!

Számomra a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó volt az első ilyen lendületet adó alkalom. Igazából attól kezdve számítom az időt és egy tudatosabb élet felé való elindulást, ami számomra a katolikusságomból fakad. Ha nem lett volna ez a találkozó, fel sem tudom mérni, mivel lennék ma szegényebb. Közösséget, új látásmódot adott. Mindezt egyszerre komoly és játékos módon. Azt tapasztaltam meg, hogy hazaérkeztem, és rengeteg ember önkéntes szolgálata által fejlődök. Sőt, mint utólag kiderült, a vőlegényem is ugyanabban az évben, 2015-ben volt először a találkozó résztvevője – egymástól függetlenül, de ugyanabban az évben kezdtük el mélyebben keresni Istent, és pár év múlva, a Mindenhatónak hála, egymásra találtunk.

A találkozón új szemszögből nézhettem rá a hitemre és ez személyesebbé vált, azelőtt még a Szentírást sem olvastam. Serdülőkorom azon szakaszában a hasonló korú fiataloknak az életpéldája hatott rám igazán, akikkel ott találkoztam és akiket ott láttam közösségben szolgálni, tanúságot tenni és imádkozni. Később szervezőként is hozzájárultam az eseményhez, amely már egy azt megelőző, hónapokig tartó munkafolyamattal jár együtt. Rengeteget fejlődtem csapatmunka, kommunikáció terén, s persze a nehezebb pillanatok által konfliktuskezelésben is. Résztvevőként és önkéntesként is kiindulópontokat kaptam, amelyek azóta is megtartanak: hol van a helyem az egyházban, mi a becsületes munka, hol az ima, a szentmise és a szentségek helye az életemben, és mi is valójában az a sokat hangoztatott „közösség megtartó ereje”. Az első CSIT-em után találtam aktív közösséget szülővárosomban, a Psallite együttest, amely a vasárnapi szentmisék szolgálata mellett minden évben gitártáborral várja a gitározni vágyókat, és ez persze idén sem marad el. A lelkiségemet több közösség és más programok, fesztiválok is formálták – épp ezért bátorítok most mindenkit arra, hogy a tábor, a fesztivál után is maradjon közel a kegyelem forrásához, Krisztushoz. Kitartás nélkül minden elvész, és az egész egy szép nyári emlék marad, semmi több.

Sok programról mesélhetnék még, de most csak egy-egy értéket szeretnék kiemelni, amit több tábortól és fesztiváltól kaptam. A Psallite gitártábor a közös zenélés örömét, a dicsőítő szívet és az egymásba kapaszkodást munkálta bennem. A marosvásárhelyi Ő az út! fesztivál a zene, az egész napos dicsőítés és a korosztályokra szabott műhelyek tere számomra. A gyergyószentmiklósi FeltöltŐ zenefesztivál a felemelő, imádságos zenélés és az ökumenizmus szép példája. A Szelterszfürdőn megszervezett Lazulós fesztiválon egyszerre kap helyet a fejlődés és a lazulás, a fesztivál- és a táborélmény. A Resurrexit a húsvéti örömet megéneklő fesztivál, a zenecsoportok ünnepe. Az Ifjúsági Világtalálkozó pedig az a hely, ahol a világegyház fontos tagjának érezhetem magam több száz nemzet fiaival együtt. Ahol kultúráinkat megmutatva lehetünk egyek Krisztusban, bármilyen anyanyelvet beszéljünk.

A 20 év fölöttieknek a Nézőpont Keresztény Nyári Szabadegyetemet szeretném kiemelten ajánlani, amelynek idén én is szervezője vagyok. Egy intenzív önismereti műhely és egy olyan minőségi katolikus program, amely egyedülálló Erdélyben. Különlegessége, hogy az öt fejlődési terület mentén épül fel programja, azaz: lélek (spiritualitás, Istennel való kapcsolat), test (mozgás, egészség, étkezés), érzelem (érzelmi intelligencia, önismeret), értelem (ismeretbővítés, fejlődés), kapcsolat (emberi kapcsolatok, közösség, támogató háló) – olvashatjuk a szabadegyetem honlapján. Ezáltal a tudatos életvezetésben, a mélyebb önismeretben segít, és persze a szabadidős programok által kikapcsolódási lehetőséget is ad. Az idei téma a jelenlét. Hogyan vagyok jelen a társas kapcsolataimban, életem különböző területein, karrierben, fejlődésemben? Mi akadályoz meg a teljes jelenlétben? Hogyan vagyok jelen az imában? A pszichológusok, papok és önismereti témákat boncolgató szakemberek előadásai, a fórumok és műhelyek mind segítenek új szempontokat adni e kérdésekben. A szabadidős tevékenységekben helyet kapnak a képzőművészetek (festészet, képpoézis), a tánc és a színház is – például lesz színházpedagógiai önismereti foglalkozás, de egy színházi kísérlet is József Attila személyiségéről és életművéről, Nem vagyok, csak mások látnak címmel, az Osonó Színházműhely előadásában. Vendégünk lesz a Csíki Játékszín Kilencvenegy című előadásukkal, amely a megfelelés, az elfogadás és a belső hang kérdését feszegeti. A lelki területen több imamód is segít majd az Istenben való jelenlét megélésében (Lectio divina, Szent Ignác-i vezetett ima, testérzékelő ima). A Nézőpont az a tér, ahol helye van a felnőtteket érintő kérdéseknek, ahol lehet megkérdőjelezni, kételkedni, szabadon cselekedve tanulni. A programodat te magad alkotod meg, ugyanis te választod ki szabadon, hogy melyik műhely vagy előadás érdekel annak függvényében, hogy épp melyik fejlődési területen van elakadásod vagy tanulnál újat. A Nézőpont a fiatal felnőtt egyéni útja, amit ő maga alkot meg és szabadon járja be azt. Eközben lépten-nyomon kincseket talál. Még akár a párját is, akit pár év múlva már jegyesének mondhat.

Gyakran mondjuk programok szervezésekor, hogy „egy ilyen találkozó olyan löketet ad, ami következő nyárig kitart”. Ezt most mélyebben megvilágítanám. Egy ilyen találkozó nem csupán egy évre, hanem egy egész életre akar távlatot adni. Az imával megújuló életbe akar bevezetni. E programok minden évben megújulnak, mindig frissek maradnak az új emberek bevonásával – azonban a szervezőcsapatok tagjainak többsége ugyancsak a hasonló találkozók, szervezetek berkeiből nőttek ki, „mint a hajtás”, így visszaadhatják azt, amit évekkel azelőtt maguk kaptak. Egy tábor, találkozó akkor tud igazán célba érni, ha a résztvevők hazamenve közösségeikbe megélik azt, amit kaptak. Ha közösségekhez csatlakoznak, megélik a szentségi életet és hivatásukat az egyházban, vagy akár maguk alapítanak új közösségeket a plébániákon. Ha különféle szolgálatokkal gyarapítják az egyház, a saját egyházközösségük lelki kincseit. Ha a bölcsességben növekedve a hitük is mélyül, ismeretben és lelkiségben. Miért ne lehetne nem csak a nyár, hanem az egész év ilyen átalakító?

Legyen a hétköznapokból kiragadó esemény ne csak nyárra szóló, hanem téged és az életedet átalakító, gyökeres változás!

Csiki Eszter

Fotók: Csog István Csaba, Péter Loránd, Szász Kata, Lungu Arnold, András Attila, Gergely Attila

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/28-as számában a Fókusz-összeállítás részeként (Összeállította: Szász István Szilárd).

MEGOSZTÁS