Az aragóniai Piedra-kolostor (Monasterio de Piedra) jelentős szerepet játszott történelmünkben, de nem azért mert jelentős harcok vagy békekötések helyszíne lett volna. Ez az a hely, ahol az európaiak először kóstolták meg azt, amit ma forró csokoládénak nevezünk. A Zaragoza Calatayud régiójában, Nuévalos falu közelében található kulturális örökségi értékű helyszín a természet és a történelem olyan elegyét kínálja, amely egész Spanyolországból és azon túlról is vonzza a látogatókat.
A ciszterci szerzetesek által a 12. század végén alapított Piedra-kolostor nyolc évszázados múlttal büszkélkedhet, 1218-ban szentelték fel. Bár 1835-ben átmenetileg megüresedett a századelő történelmi viharai után, a kolostor épületét az 1840-es években gyógyászati-turisztikai célpontként újranyitották, lehetővé téve a nagyközönség számára, hogy felfedezze történelmi emlékeket és a természet gyógyítóerejét és szépségét.
A Piedra-kolostort nagy park övezi, amely számos érdekességet rejt magában. Ezek egyike a Cola de Caballo (Lófarok), amely egy 50 méter magasról alázuhogó vízesés, és amelyet egy barlangból lehet megcsodálni. A nyugodt Lago del Espejo (Tükör-tó) éles kontrasztot mutat a közelében lévő vízesésekkel. E páratlan táj a ciszterci szerzetesek számára ideális helynek bizonyult az elmélkedő élethez – és a gasztronómiai innovációhoz is.
A kolostorépületben több helyiség is említésre érdemes, többek között a káptalanterem, az apátsági templom, a borospince és a kalifatórium (melegedőház). De gasztronómiai szempontból egyértelműen a leglényegesebb a konyha maga. Itt készítették el 1534-ben Európa első forró csokoládéját, amit az akkoriban ebben a kolostorban élő szerzetesek alkottak meg. Innovációra való nyitottságukat, leleményességüket mutatja az a tény, hogy a szerzetesek étrendjében kakaó is szerepelt – és ez nem számított a böjt szabályait sértőnek, mivel a Biblia sehol sem említi, szólt a ma már humorosnak mondható érvelés. Ebben a korban a jezsuita rend még úgy tartotta, a kakaófogyasztás ellentétes az alázat és a szegénység kérelmeivel. A kakaó böjti vagy élvezeti cikk mivoltáról csupán a 17. században döntöttek, amikor Francesco Maria Brancaccio bíboros megállapította, hogy Liquidum non frangit jejunum, azaz a folyadék nem számít böjttörőnek. Ugyanakkor tény, hogy a kakaós ital által biztosított energia még a szigorú böjti időszakban is hasznosnak bizonyult, ami azt bizonyítja, hogy a szerzetesek nem pusztán az íze miatt vagy élvezeti cikként alkalmazták a kakaót és a belőle készült étkezési cikkeket, hanem praktikusan alkalmazták ezt az azték kultúrából származó alapanyagot. Csokoládétörténeti összeállításokból tudható, hogy később több rendházban is folytak kísérletek és azt övező megfigyelések, hogy a kakaót és az abból készült csokoládét hogyan és milyen fűszer- és gyógynövényekkel lehet elegyíteni, és ennek milyen hatása van az emberre.
Ma a látogatókat a kolostorépület kiállítóterében egy csokoládétörténeti kiállítás is várja, amely a csokoládé kulturális, történelmi, sőt spirituális jelentőségét mutatja be. A kiállításban látható például az a levél, amelyben Hernán Cortés a csokoládét még „az istenek mannájának” nevezte, illetve megismerhető az azték csemega – a xocolatl – eredete is.
Daniel Esparza / Aleteia alapján (dg)
Fotók: Tourismodearagon.com
