„Most elérkezett egy új jubileum ideje, amelyben ismét szélesre tárjuk a Szent Kaput, hogy Isten szeretetének élő tapasztalatát nyújtsuk” (Spes non confundit, 6). A 2025-ös rendes jubileumot meghirdető bullájában a szentatya a jelen történelmi pillanatban, amikor „a múlt tragédiáira emlékezve az emberiség egy új és nehéz próbatételnek van kitéve, amelynek során sok népet elnyom az erőszak brutalitása” (Spes non confundit, 8), arra hív minden keresztényt, hogy a remény zarándokai legyenek.
Ezt az erényt újra fel kell fedezni az idők jeleiben, amelyek „magukban foglalják az Isten üdvözítő jelenlétére rászoruló emberi szív vágyakozását, amely vágyakozás a reménység jelévé változik” (Spes non confundit, 7), amely mindenekelőtt Isten kegyelméből és irgalmának teljességéből fakad.
Ferenc pápa már a 2015-ös, az irgalmasság rendkívüli szentévét meghirdető bullájában hangsúlyozta, mennyire „különös jelentőséget nyer” (Misericordiae vultus, 22) ebben az összefüggésben az irgalmasság, hiszen „Isten irgalmassága az Atyától nyert búcsúvá (indulgentia – a szerk.) válik, mely Krisztus jegyesének közvetítésével érkezik a bocsánatot nyert bűnöshöz, megszabadítja a bűn következményének minden maradványától” (uo.). Hasonlóképpen ma a szentatya kijelenti, hogy az irgalmasság ajándéka „lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük, mennyire korlátlan Isten irgalma. Nem véletlen, hogy az ókorban az „irgalom” kifejezés felcserélhető volt a „bűnbocsánat” kifejezéssel, éppen azért, mert az Isten határtalan megbocsátásának teljességét hivatott kifejezni” (Spes non confundit, 23). A búcsú tehát jubileumi kegyelem.
A szentatya akarata szerint tehát a 2025-ös rendes szentév alkalmából is az „irgalmasság ítélőszéke”, amelynek feladata, hogy rendelkezzék mindenről, ami a teljes búcsú megadásával és alkalmazásával kapcsolatos, arra ösztönözze a hívek szívét, hogy ápolják és táplálják a kegyelmi ajándékként kapott bűnbocsánat iránti jámbor vágyat, amely minden szentév sajátja és sajátossága, és a következő előírásokat állapítja meg, hogy a hívek élhessenek „a jubileumi bűnbocsánat megszerzésére és hatékony gyakorlására vonatkozó rendelkezésekkel” (Spes non confundit, 23).
A 2025-ös rendes jubileumi év során minden más búcsú érvényes marad. Minden igaz bűnbánó hívő, aki a bűnre való hajlamot kizárva (vö. Enchiridion Indulgentiarum, IV. sz, Norm 20, 1. §) és a szeretet szellemétől indíttatva, a bűnbánat szentségével megtisztulva és szentáldozással megerősödve, a szentév során a szentatya szándékára imádkozik, az egyház kincséből teljes búcsút nyer, elnyeri bűnei elengedését és bocsánatát, amelyet a tisztítótűzben levő lelkek javára fordítható:
I. A szent zarándoklatok során
A hívek, a remény zarándokai, megkaphatják a szentatya által biztosított jubileumi búcsút, ha elzarándokolnak:
- a jubileumi év egyik szent helyére: ott áhítatosan részt vesznek a szentmisén (ha a liturgikus normák ezt lehetővé teszik, először jubileumi szentmisét vagy votívmisét lehet mondani), imádkozva a kiengesztelődésért, a bűnök bocsánatáért, a szeretet erényéért és a népek közötti harmóniáért; részt vesznek a keresztény beavatás szentségei vagy a betegek szentsége kiszolgáltatására szolgáló szentmisén; igeliturgián; zsolozsmán (olvasmányok, laudes, vesperás); keresztúti ájtatosságon; rózsafüzér ájtatosságon; akatiszt himnuszon; a bűnbánati szertartáson, amely a bűnbánók egyéni gyónásával végződik, a bűnbánati rítusban (II. formula) meghatározottak szerint;
- Rómában: a négy nagy pápai bazilika legalább egyikében: Szent Péter-bazilika a Vatikánban, Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, Santa Maria Maggiore-bazilika, a falakon kívüli Szent Pál-bazilika;
- a Szentföldön a három bazilika legalább egyikében: a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika, a betlehemi Születés-bazilika, a názáreti Nagyboldogasszony-bazilika;
- más egyházi kerületekben: a székesegyházakban vagy a helyi ordinárius által kijelölt templomokban és szent helyeken. A püspököknek figyelembe kell venniük a hívek igényeit, és biztosítaniuk kell, hogy a zarándoklat értelme megmaradjon annak teljes szimbolikus erejével, amely kifejezheti a megtérés és a kiengesztelődés szükségességét;
II. A szent helyek felkeresése során
Hasonlóképpen a hívek jubileumi búcsút nyerhetnek, ha egyénileg vagy csoportosan felkeresik bármelyik jubileumi helyszínt, és meghatározott ideig ott maradnak szentségimádáson és elmélkedésen, amit a Miatyánkkal, a hitvallás bármely törvényes formájával és Mária, az Istenanya segítségül hívásával fejeznek be, hogy ebben a szentévben mindenki megtapasztalhassa „a legszeretőbb anya közelségét, aki soha nem hagyja el gyermekeit” (Spes non confundit, 24).
A fent említett fontos zarándokhelyeken kívül a jubileumi év alkalmából a többi szent hely is ugyanilyen feltételek mellett látogatható: a Santa Croce in Gerusalemme-bazilika, a San Lorenzo al Verano-bazilika, a San Sebastiano-bazilika (ajánlott a Néri Szent Fülöp szívének oly kedves „hét templom” áhítatos felkeresése), az Isteni Szeretet Szentélye, a Santo Spirito in Sassia-templom, a San Paolo alle Tre Fontane-templom, az apostol vértanúságának helye, a keresztény katakombák; az Iter Europaeumnak szentelt jubileumi útvonalak templomai, valamint az Európa védőszentjeinek és az egyházdoktoroknak szentelt templomok (Basilica di Santa Maria sopra Minerva, Santa Brigida a Campo de’ Fiori, Chiesa Santa Maria della Vittoria, Chiesa di Trinità dei Monti, Basilica di Santa Cecilia a Trastevere, Basilica di Sant’Agostino in Campo Marzio);
A világ más helyein: a két kisebb pápai bazilika Assisiben, Szent Ferenc és Santa Maria degli Angeli; a Loretói Miasszonyunk, a Pompeji Miasszonyunk, a Páduai Szent Antal; minden kisebb bazilika, minden székesegyház, minden társszékesegyház, minden Mária-kegyhely, valamint a hívek javára az egyes megyés püspökök által kijelölt bármely jeles kolostortemplom vagy kegyhely, valamint a püspöki konferenciák által megjelölt nemzeti vagy nemzetközi kegyhely, „a befogadás szent helyei és a reményt keltő kiváltságos terek” (Spes non confundit, 24).
Azok a bűnbánó hívek, akik komoly okból nem tudnak részt venni a jubileumi ünnepségeken, zarándoklatokon és jámbor látogatásokon (mindenekelőtt például a klauzúrában lévő szerzetesnők és szerzetesek, idősek, betegek, foglyok és mindazok, akik kórházakban vagy más gondozóintézményekben állandó betegszolgálatot végeznek), ugyanilyen feltételek mellett részesülnek a jubileumi búcsúban, ha lélekben egyesülnek a jelen lévő hívekkel, különösen azokban az időkben, amikor a pápa vagy a megyés püspökök szavait a médián keresztül közvetítik, saját otthonukban vagy bárhol, ahol akadályoztatás miatt tartózkodnak (pl. a kolostor kápolnájában, kórházban, idősek otthonában, börtönben…) mondják el a Miatyánkot, a hitvallást bármilyen törvényes formában és más imákat a szentév céljainak megfelelően, felajánlva Istennek szenvedéseiket vagy életük nehézségeit.
III. Az irgalmasság és a bűnbánat cselekedetei során
Ezenkívül a hívek jubileumi búcsúban részesülhetnek, ha áhítattal részt vesznek népmissziókon, lelkigyakorlatokon vagy a II. vatikáni zsinat szövegeiről és a Katolikus Egyház Katekizmusáról szóló képzéseken, amelyeket a szentatya kívánsága szerint templomban vagy más alkalmas helyen tartanak.
Annak ellenére, hogy a szabályzat szerint naponta csak egy teljes búcsú adható (vö. Enchiridion Indulgentiarum, IV. ed., 18. norma, 1. §), azok a hívek, akik a tisztítótűzben levő lelkek javára jótékonysági cselekedetet végeztek, ha ugyanazon a napon jogszerűen járulnak másodszor is szentáldozáshoz, ugyanazon a napon kétszer is részesülhetnek teljes búcsúban, amely csak az elhunytakra érvényes (ez az eucharisztikus ünneplés keretében van előírva; vö. 917. can. és a CIC hiteles értelmezéséért felelős pápai bizottság, Responsa ad dubia, 1, 1984. július 11.). E kettős felajánlás révén a természetfeletti szeretet dicséretes gyakorlata valósul meg, amely által a még a földön élő hívek Krisztus misztikus testében egyesülnek azokkal, akik már befejezték útjukat, mert „a jubileumi bűnbocsánat az imádság erejével különös módon azoknak szól, akik előttünk jártak, hogy a teljes irgalom rájuk is kiterjedjen” (Spes non confundit, 22).
De különösen éppen „a szentévben […] arra vagyunk hivatottak, hogy a remény kézzelfogható jeleivé váljunk sok testvérünk számára, akik nehéz körülmények között élnek” (Spes non confundit, 10): a búcsú tehát az irgalmasság és a bűnbánat cselekedeteihez is kapcsolódik, amelyekkel az ember tanúságot tesz a megtérésről. A híveket arra kell ösztönözni, hogy Krisztus példáját és küldetését követve gyakrabban gyakorolják a szeretet vagy az irgalmasság cselekedeteit, különösen a különböző nehézségek által terhelt testvéreik szolgálatában. Különösen „fedezzék fel újra az irgalmasság testi cselekedeteit: adjanak enni az éhezőnek, adjanak inni a szomjazónak, ruházzák fel a mezítelent, fogadják be az idegent, ápolják a beteget, látogassák meg a foglyot, temessék el az elhunytakat” (Misericordiae vultus, 15), és „fedezzék fel újra az irgalmasság lelki cselekedeteit is: adjanak helyesen tanácsot a kétkedőknek, tanítsák a tudatlanokat, dorgálják meg a bűnösöket, vigasztalják a szenvedőket, bocsássák meg a sérelmeket, türelemmel viseljék el a kellemetlenkedő embereket, és imádkozzanak Istenhez az élőkért és a holtakért” (uo. ).
Hasonlóképpen, a hívek jubileumi búcsút nyerhetnek, ha meglátogatják rászoruló vagy nehéz helyzetben lévő testvéreiket (betegeket, foglyokat, magányos időseket, fogyatékosokat…) meghatározott ideig, mintha a bennük jelen lévő Krisztushoz (vö. Mt 25,34–36) zarándokolnának és teljesítik a szokásos lelki, szentségi és imádságos feltételeket. A hívek megismételhetik ezeket a látogatásokat a szentév során, és minden egyes ilyen látogatás alkalmával, akár naponta is, teljes búcsút nyerhetnek.
A jubileumi búcsút olyan kezdeményezésekkel is el lehet érni, amelyek konkrétan és nagylelkűen a gyakorlatba ültetik a bűnbánat szellemét, amely a jubileum lelke, különösen a péntek bűnbánati értékének újrafelfedezésével: azáltal, hogy a hívő a bűnbánat szellemében legalább egy napig tartózkodik az értelmetlen (valós és virtuális, például a média és a közösségi hálózatok által okozott) zavaró tényezőktől és a felesleges fogyasztástól (pl. böjtöléssel vagy önmegtartóztatással az egyház általános normái és a püspökök iránymutatásai szerint), valamint azzal, hogy arányos összeget adományoz a szegényeknek, támogatva a vallási vagy szociális jellegű munkákat, különösen az élet minden szakaszának és magának az életnek a védelmét, az elhagyott gyermekek, a nehéz helyzetben lévő fiatalok, a rászoruló vagy egyedül élő idősek, a különböző országokból érkező bevándorlók javára, „akik elhagyják hazájukat, hogy jobb életet keressenek maguk és családjuk számára” (Spes non confundit, 13); azáltal, hogy megfelelő mennyiségű szabadidőt szentel a közösséget érdeklő önkéntes tevékenységeknek vagy a személyes elkötelezettség más hasonló formáinak.
Minden megyés püspök és a velük jogilag egyenrangú püspökök e jubileumi időszak legkedvezőbb napján, a főünnepség alkalmával a székesegyházban és az egyes jubileumi templomokban pápai áldást adhatnak teljes búcsúval, amelyet minden hívő elnyerhet, aki ezt az áldást a szokásos feltételek mellett megkapja.
Annak érdekében, hogy a bűnbánat szentségéhez való hozzáférést és az isteni megbocsátásnak az egyházi tekintély általi elnyerését pasztorális szempontból megkönnyítsék, a helyi ordináriusokat arra kérik, hogy azoknak a kanonokoknak és papoknak, akik a szentévre kijelölt székesegyházakban és templomokban meghallgathatják a hívek gyónását, a belső fórumra korlátozódó hatalmat adjanak, ahogyan a keleti egyházak hívei a CCEO 728. § (2) bekezdése szerint, esetleges fenntartás esetén pedig a 727 kánon szerint nyerjék el, kivéve a 728 kánon § 1; a latin egyház hívei számára pedig a CIC 508. kánon 1. §-ban meghatározott feltételek szerint.
Ezzel kapcsolatban az Apostoli Penitenciária arra kér minden papot, hogy nagylelkűen és önfeláldozó módon kínálja fel a híveknek a lehető legtöbb lehetőséget az üdvösség eszközeinek igénybevételére azáltal, hogy a szomszédos egyházak lelkipásztoraival egyeztetve gyóntatási időpontokat tűznek ki és tesznek közzé, elérhetővé téve magukat a gyóntatószékekben, meghatározott és gyakori bűnbánati szertartásokat ütemeznek be, valamint a lehető legnagyobb elérhetőséget biztosítanak azoknak a papoknak, akiknek életkoruk miatt nincs meghatározott lelkipásztori kötelezettségük. A lehetőségekhez mérten a Misericordia Dei motu proprionak megfelelően gondoljanak a szentmise celebrálása alatti gyóntatások lehetőségére is.
A gyóntató atyák feladatának megkönnyítése érdekében a szentatya megbízásából működő Apostoli Penitenciária előírja, hogy azok a papok, akik a jubileumi zarándoklatokat saját egyházmegyéjükön kívülre kísérik, vagy csatlakoznak azokhoz, ugyanazokkal a jogosítványokkal élhetnek, amelyeket saját egyházmegyéjükben kaptak. Az Apostoli Penitenciária különleges jogköröket ruház át a római pápai bazilikák penitenciáriáira, a kanonoki penitenciáriákra vagy az egyes egyházi körzetekben létrehozott egyházmegyei penitenciáriákra.
A gyóntató atyák, miután szeretettel oktatták a híveket a megrovás alá eső bűnök súlyosságára, lelkipásztori szeretettel határozzák meg a megfelelő szentségi vezekléseket, hogy a lehető legnagyobb mértékben elvezessék őket egy stabil bűnbánatra és az esetek jellegétől függően azonnali jóvátételre kérjék fel őket.
Végül az Apostoli Penitenciária arra kéri a püspököket mint a tanítás, a kormányzás és a megszentelődés hármas hivatalának hordozóit, hogy gondoskodjanak az itt javasolt rendelkezések és elvek magyarázatáról a hívek megszentelésére, különös tekintettel a helyi, kulturális és hagyományos körülményekre. Az egyes népek szociokulturális sajátosságaihoz igazodó katekézis képes lesz hatékonyan közvetíteni az evangéliumot és a keresztény üzenet egészét, és mélyebben meggyökerezni a szívekben az egyház közvetítésével megszerzett egyedülálló ajándék iránti vágyat.
Ez a rendelet a 2025. évi teljes rendes jubileumra érvényes, minden ellenkező rendelkezés ellenére.
Kelt 2024. május 13-án Rómában, a Fátimai Boldogságos Szűz Mária ünnepén az Apostoli Penitenciária székhelyén.
Angelo Card. De Donatis apostoli penitenciárius
S.E. Msgr. Krzysztof Nykiel régens
Forrás: press.vatican.va (fordította: a temesvári egyházmegye sajtóirodája)
