Az elmúlt hétvégén, 2024. július 6–7. között egy 320 fős szlovák csoport Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad és Temes megyéből a szlovákiai Lőcsére zarándokolt. A Mária-hegyi zarándoklat összegyűjtötte a különböző régiókból érkező híveket, hogy együtt ünnepeljék meg közös hitüket és a Szűzanya iránti tiszteletet. A lőcsei bazilika ismert zarándokhely a történelmi mútja és a lelki jelentősége, mélysége miatt, így a világ minden részéről vonzza a híveket.
Mint ismeretes, Lőcsén található a Mária-hegyi, vagy más néven a Szepesség kegyhelye. Régi följegyzések őrzik a nyomát annak, hogy Lőcse városának lakói a különböző megpróbáltatások (török dúlás, pestis) idején mindig a Kálvárián (ez a korábbi neve a kegyhelynek) kerestek segítséget. A hegyen álló kis kápolnába járó zarándokokról 13. századi feljegyzések is tanúskodnak – és arról is, hogy még annak a századnak a közepén kicsinek bizonyult a korábbi építmény, ezért kibővítették és templommá alakították, amely onnantól kezdve majdnem négy évszázadon keresztül állt fenn. A zarándokok folyamatosan növekvő száma miatt azonban előbb 1696-ban, majd 1819-ben nagyon templomot építettek a hívek befogadására. Lőcse város krónikása szerint 1898-ban a búcsújárók messze tájakról érkeztek a Mária-hegyre, főleg a környező megyékből, Szepesből, Sárosból, Lipótból, Árvából, Trencsénből. Ekkor Kompanik Celesztin lőcsei prelátus egy újabb és még nagyobb templom építését indítványozta. A legújabb istenháza Müller Antal lőcsei építész munkáját dicséri, akitől azt kérték a megbízók, hogy az új templom hasonlítson a lourdes-i bazilikához. Építése 1903 és 1914 között zajlott a hívek és az amerikai rokonok adományaiból. Az első szentmisét ebben az új templomban 1914. július 2-án végezték.
A kegyhelyet 1984. január 26-án II. János Pál pápa a kegytemplomnak a basilica minor címet adományozta. A neogótikus főoltár – Prinoth Ferdinánd szobrászműhelyének alkotása – felső részének közepén tündöklik a 148 cm magas, fából készült szobor: az ötszáz éve itt tisztelt Lőcsei Szűz Mária. A szobor eredetijét középkori mester faragta fából. Bűvösen szép, átszellemült asszony alakját ábrázolja, dúsan ráncolt ruhába öltöztetve, aranytól csillogó öltözetben és palástban. Keze finom mozdulatáról úgy vélik, hogy Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozásának pillanatát idézi. Ezt a nézetet támogatja, hogy e kegytemplom ősidők óta a Rokonlátogató Szűznek van fölajánlva. Ünnepe évenként július 2-án van zarándoklatokkal egybekötve. A kegyszobor fejét aranyozott ezüst korona díszíti. Kezében jogar van.
Forrás: nagyváradi egyházmegye, Mária-út
