A Szentszék Sajtóirodája közzétette az Instrumentum laboris című dokumentumot, azt a szöveget, amely a szinódus októberi, 16. rendes közgyűlése második ülésszakának munkáját irányítja. A dokumentum középpontjában többek között az átláthatóság és a felelősségvállalás szükségessége áll, valamint a nők szerepe az egyházban – adja hírül a temesvári egyházmegye sajtóirodája a Vatican News angol összefoglalója alapján.
Hogyan lehetünk missziós szinodális egyház? Ez a kérdés áll az Instrumentum laboris (IL) középpontjában az október 2. és 27. között megrendezésre kerülő püspöki szinódus közelgő ülésszakára.
Ez lesz a 16. rendes közgyűlés második ülésszaka, az elsőt 2023 októberében tartották. Az IL – amelyet július 9-én, kedden tettek közzé és mutattak be a Szentszéki Sajtóirodában – nem nyújt „előre elkészített válaszokat”, hanem „jelzéseket és javaslatokat” fogalmaz meg.
Ezek arra vonatkoznak, hogy az egyház egésze miként tud válaszolni „arra az igényre, hogy szinodális legyen a misszióban”. Azaz, hogy olyan egyház legyen, amely közelebb van az emberekhez, kevésbé bürokratikus, ahol minden megkeresztelt – a különböző szolgálatok és szerepek által – társfelelős és részese az egyház életének.
A dokumentum öt része
A dokumentum öt részből áll: bevezetés, alapok és három központi rész.
A bevezetés felidézi az eddig megtett utat, és kiemeli a már elért mérföldköveket, például a lelki beszélgetés szinodális módszertanának széles körű alkalmazását.
Az alapok (1–18.) ezután a szinodalitás megértésére tér ki, amely a megtérés és a reform útjának tekinthető. Hangsúlyozzák, hogy a megosztottság és konfliktusok által jellemzett világban az egyház arra hivatott, hogy az egység jele, a megbékélés és a meghallgatás eszköze legyen mindenki számára, különösen a szegények, a marginalizáltak és a hatalomból kizárt kisebbségek számára.
A nők megbecsülése az egyházban
Az alapok bőséges teret adnak (13–18.) a nőknek az egyház életének minden területén betöltött szerepéről való elmélkedésnek is, kiemelve „a nők karizmáinak és hivatásának teljesebb elismerésének szükségességét”.
„Isten a nőket választotta a feltámadás első tanúinak és hírnökeinek” – emlékeztet az IL; ezért „a keresztség alapján teljes egyenjogúságot élveznek, a Lélek ajándékainak azonos kiáradásában részesülnek, és Krisztus küldetésének szolgálatára kaptak meghívást…”
Részvétel és felelősség
Az IL megjegyzi, hogy egyes kultúrákban „a hímsovinizmus jelenléte továbbra is erős”; ezért a második szinodális ülésszak felszólít „a nők szélesebb körű részvételére az egyházi megkülönböztetés folyamataiban és a döntéshozatali folyamatok minden szakaszában”, valamint „a felelősségteljes pozíciókhoz való szélesebb körű hozzáférésre az egyházmegyékben és az egyházi intézményekben”, továbbá a szemináriumokban, intézetekben, teológiai karokon „a női bírák számának növelésére minden egyházi eljárásban”.
A javaslatok a felszentelt nőkre is vonatkoznak. Hangsúlyozzák életük és karizmájuk „nagyobb elismerésének és támogatásának” szükségességét, valamint „felelősségteljes pozíciókban való alkalmazásukat”.
Folytatódik a női diakonátusról szóló teológiai mérlegelés
Ami a nők diakóniai szolgálatba való felvételét illeti, az IL arról számol be, hogy „néhány helyi egyház” kéri ezt, míg mások „ismételten ellenzik” (17.).
A téma – jegyzik meg – „nem lesz a munka tárgya” októberben, ezért helyes, hogy „a teológiai mérlegelés folytatódjék”. Mindenesetre az IL elmélkedése a nők szerepéről „kiemeli a világiak (férfiak és nők) által gyakorolt valamennyi szolgálat megerősítésének vágyát”, és megjegyzi azt a kérést is, hogy „megfelelően képzett világi férfiak és nők járuljanak hozzá Isten igéjének hirdetéséhez, többek között az Eucharisztia ünneplése során” (18.).
I. rész – Kapcsolat Istennel, illetve a testvérek és az egyházak között
A bevezetés és az alapok után az IL a kapcsolatokra összpontosít (22–50.), amelyek lehetővé teszik, hogy az egyház szinodális missziót végezzen: kapcsolat Istennel, illetve a testvérek és az egyházak között.
A karizmák, a szolgálatok és a felszentelt szolgálatok ezért nélkülözhetetlenek egy olyan világban és egy olyan világ számára, amely sok ellentmondás közepette igazságosságra, békére és reményre törekszik.
A helyi egyházakból a fiatalok hangja is hallatszik, akik egy olyan egyházat kérnek, amely nem a struktúrákból és nem a bürokráciából áll, hanem olyan kapcsolatokon alapul, amelyeket dinamikák és folyamatok éltetnek és mozgatnak. Ebből a szempontból az októberi közgyűlés képes lesz elemezni az új szolgálatok létrehozására vonatkozó javaslatot, mint például a „meghallgatás és kísérés”.
II. rész – Formáló utak és közösségi megfontolás
Ezeket a kapcsolatokat aztán keresztény módon kell fejleszteni a formálódás és a „közösségi megfontolás” útjai (51–79.) mentén, ami lehetővé teszi az egyházak számára, hogy megfelelő döntéseket hozzanak, megfogalmazva a felelősséget és mindenki részvételét.
Az IL megerősíti, hogy a nemzedékek összefonódásában „a szinodalitás iskolája” van. Mindenkinek, „a gyengének és az erősnek, a gyermekeknek, a fiataloknak és az időseknek” „sokat kell kapniuk és sokat kell adniuk” (55.).
A felelősségvállalás fontossága
„A szinodális egyház az átláthatóság és a felelősség kultúráját és gyakorlatát egyaránt megköveteli” – olvasható az IL-ben – „amelyek elengedhetetlenek a kölcsönös bizalom előmozdításához, amely szükséges az együtt járáshoz és a közös felelősségvállalás gyakorlásához a közös küldetés érdekében” (73.).
A munkadokumentum hangsúlyozza, hogy napjainkban „az átláthatóság és felelősségvállalás iránti igény az egyházban és az egyház által a pénzügyi botrányok, és még inkább a kiskorúakkal és kiszolgáltatott személyekkel szembeni szexuális visszaélések és más visszaélések miatti hitelességvesztés következtében merült fel. Az átláthatóság és a felelősségvállalás hiánya táplálja a klerikalizmust” (75.).
Szükséges értékelési struktúrák
A felelősségvállalás és az átláthatóság – hangsúlyozza az IL – „a lelkipásztori tervek, az evangelizációs módszerek mellett azt is érinti, hogy az egyház hogyan tartja tiszteletben az emberi személy méltóságát, például az intézményein belüli munkakörülmények tekintetében” (76.).
Ezért „szükségesnek mutatkoznak a rendszeres értékelés struktúrái és formái annak, hogy hogyan gyakorolják a lelkészi felelősség mindenféle formáját” (77.).
Az egyháznak garantálnia kell – magyarázza az IL – egy éves jelentés közzétételét mind a vagyonnal és forrásokkal való gazdálkodásról, mind a küldetések végrehajtásáról, beleértve „a védelem (kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelme) területén tett kezdeményezések bemutatását” (79.).
III. rész – Az ökumenikus és vallásközi párbeszéd helyszínei
Az IL ezután elemzi (80–108.) azokat a helyeket, ahol a kapcsolatok és a folyamatok kialakulnak.
A munkadokumentum arra hív bennünket, hogy lépjünk túl az egyházi tapasztalatok statikus látásmódján, és elismeri azok pluralitását. Ebbe az összefüggésbe helyezi az ökumenikus, vallásközi és kulturális párbeszéd nagy témáit.
A remény zarándokai
Az Instrumentum laboris azzal a felhívással zárul, hogy a 2025-ös jubileumra való tekintettel „a remény zarándokaként” folytassuk az utat (112.).
Forrás: Isabella Piro/Vatican News (fordította: a temesvári egyházmegye sajtóirodája)
