Az alábbiakban a Gyergyószentmiklóson, a Szent István ereklyéinek átvitele egyházközségben létrejött és gyümölcsözően működő gyermekzenecsoport történetének saját hangú összegzését olvashatják.
Ifjúkorom óta bekapcsolódtam egyházi ifjúsági csoportokba, énekelek és zenélek gitáron, egy ideig vezetője is voltam az akkori énekcsoportnak. Nyári lelkigyakorlatos táborokban is rendszeresen vezettem a zenei szolgálatot. Hiszem, hogy azt az elhívást a jó Istentől kaptam.
A mi kis gyerekcsapatunk története három évvel ezelőtt kezdődött, amikor nyári gitártábort hirdettünk a gyergyószentmiklósi Szent István ereklyéinek átvitele plébánián, és elkezdtem tanítani a gyerekeket a gitározásra és éneklésre.
Hiszem, hogy az nem megoldás, hogy a gyerekeket és fiatalokat elmarasztaljuk, amiért nem járnak templomba, vagy nem kapcsolódnak az egyház közösségéhez, programjaihoz. Én azt gondolom, hogy elsősorban bevonzani, tanítani, bekapcsolni kell a közösségbe, olyan élményt kell nekik nyújtani, amelyből kiindulva ők is keresni fogják az Utat, az Igazságot és az Életet, aki maga Jézus Krisztus.
A nyári táborokban az alaptudást a gitározáshoz megkapták a gyerekek, azonban volt közülük néhány nagyon lelkes és kitartó, akikkel az ősszel folytattuk a közös zenélést és heti rendszerességgel találkoztunk, próbáltunk. A fejlődéshez ez a rendszeres gyakorlás épp oly fontosnak bizonyult mint a kezdeti lelkesedés és sikerélmény.
A következő nyári vakációkban is szerveztünk gitártáborokat, amelyekhez új érdeklődők is csatlakoztak, nemcsak a helyi közösségből, hanem más helységekből is. Nekik is élmény volt megtapasztalni, hogy egyheti tanulás és áldozatos munka után már néhány egyszerű dalt közösen tudtunk eljátszani és elénekelni. Így lassan a kezdeti kis csapatunk újabb tagokkal is bővült, és nemcsak létszámban gyarapodott, hanem tudásban és elköteleződésben is.
Keresztes Zoltán plébánosunk megbízásából aztán a szentmisék keretében is kaptunk feladatot, hiszen minden hónapban egy alkalommal családos szentmise van templomunkban, és ezen a szentmisén a mi gyerekének- és -zenecsoportunkkal biztosítjuk a zenei szolgálatot. Azáltal, hogy a gyerekeket bevontuk ezen szentmiséken a zenei szolgálatba, az ő családtagjaik közül is többen igyekeztek ezekre a szentmisékre jönni. Vállaltunk már olyan szolgálatot is, amikor az adventi időben a város főterén zenéltünk és énekeltünk a polgármesteri hivatal által szervezett ünnepélyes adventi gyertyagyújtások alkalmával. Ezen kívül az elsőáldozási szentmisén is szolgálunk zenénkkel, énekünkkel, igyekezvén még ünnepélyesebbé és felemelőbbé tenni azt.
Kis csapatunkkal meglátogattuk és együtt énekeltünk egy szociálisan rászoruló gyerekcsapattal, ezáltal egy kis örömet lopva az ő szívükbe. A tavasz folyamán tartottunk egy egész napos összerázó alkalmat, ahol a csapatépítő játékok mellett énekeltünk, zenéltünk és megtapasztalhattuk, hogy a szentírási részeken keresztül hogyan buzdít Isten a dicsőítésre. Tanítás és tanúságtétel által is gazdagodhattunk, majd tanultunk egy zenés flashmobot is, amelyben megízleltük, hogy tánc által is lehet Istent dicsérni. Ahogy a zsoltáros is mondja: „Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával! Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral! Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával! Minden élő dicsérje az Urat! Alleluja!” (Zsolt 150, 3–5)
Az elmúlt évhez hasonlóan, városunkban az idei FeltöltŐ keresztény zenei fesztivál keretében megszervezett ifjúsági programon, a MiniFiten is mi vezettük a zenés dicsőítést, ezáltal is segítve a gyerekeket, fiatalokat, hogy a jó Istenhez közelebb kerüljenek és megtapasztalják a dicsőítés szépségét és a benne rejlő erőt.
Elérkezvén az idei iskolai tanév végéhez, azt éreztük, hogy jó lenne egy kis ünnepléssel, hálaadással zárjuk az éves munkánkat, és ezen kis ünnepünk keretében most már nevet is adtunk közösségünknek, amelyet az Élő reménység dicsőítő zenekarnak neveztünk. Jánossi Imre tisztelendő urat kértük meg, hogy imádkozzon velünk, értünk, és áldja meg közösségünket.
A nyári időszakban a zenekar tagjai, ha kissé szét is szóródnak, de azért igyekszünk időnként egy-egy próbát összehozni azokkal, akik itthon lesznek, valamint készülünk az idei gitártáborra is, amelyre hívunk új érdeklődő gyerekeket is. Reméljük, hogy nemcsak számbelileg, hanem szellemi és lelki kincsekben is gyarapodni fog zenekarunk a következő időszakban.
Minden munkánkra, szolgálatunkra, kérjük a jó Isten áldását, kérjük az ő oltalmát közösségünk tagjaira és családjaikra, szeretteikre, támogatóinkra, valamint minden jóakaratú embertestvérünkre.
Gyergyószentmiklós, 2024. július 1-jén
Pongrácz József
