Lászai János halálának 500. évfordulójára kiállítást szerveztek a gyulafehérvári székesegyházban a római Santo Stefano Rotondo-templom ábrázolásairól Németh László Imre gyűjteményéből. A tárlat június 28 – szeptember 28. között tekinthető meg.
A kiállítást június 28-án délután 17,30-kor nyitották meg a gyulafehérvári székesegyházban, a megnyitón Hegedüs Enikő művészettörténész, Kovács Gergely érsek és Németh László Imre szólt a résztvevőkhöz.
Németh László Imre a Pápai Magyar Intézet korábbi rektora és az olaszországi magyarok lelkipásztora, az ő gyűjteményéből származó metszeteken keresztül fedezhetőek fel a római Santo Stefano Rotondo templom gazdag magyar emlékei.
A templom 16–19. századi ábrázolásairól több mint 150 metszetkép található Németh László-Imre magángyűjteményében, amelyeket Olaszországban (Rómában, Bolognában, Milánóban és Torinóban) vásárolt. A templom belsejét ábrázoló legrégebbi rajzot Firenzében az Uffizi Képtárban őrzik. (Erről készült másolat is látható a kiállításon.)
A metszetek különböző eljárással készültek. Az ábrázolásokat ismert – Giuseppe Vasi (1710–1782), Giovanni Battista Piranesi (1720–1778) – és kevésbé ismert mesterek készítették. A kiállításon látható egy metszetábrázolásokat magába foglaló 1766-os kiadvány is, amely a Santo Stefano Rotondo híres vértanú-freskóciklusát foglalja magába.
A templom külső és belső ábrázolásait a Rotondo környezetének jellegzetes képei egészítik ki. Olyan metszetek is láthatók, melyeken a Rotondo feltételezett ókori előzményeit ábrázolták, vagy a feliratban szerepel az ókori templom nevei, Temple de CLAUDIUS és …. is. A metszetek mellett a fényképek lehetővé teszik a templom egykori és mai állapotának az összehasonlítását. A gyűjteményt bemutató kötet Budapesten a Szent István Társulat k7adásában 2022-ben jelent meg (Németh László Imre: Magyar emlékek római temploma, A Santo Stefano Rotondo ábrázolásai).
A Santo Stefano Rotondo, magyarul a Kerek Szent István-templom, másképpen Szent István kerektemploma Rómában a leggazdagabb magyar emlékekben. A Celius-dombon fekvő épület a késő ókor egyik utolsó, különleges alkotása. A köralakú templom feltételezett ókori előzménye a Temple di Claudio vagy Temple di Fauno volt. 468–483 között a Rotondo-t Szimpliciusz pápa (468–483) szentelte fel Szent István diakónus, első keresztény vértanú tiszteletére (a Liber Pontificalis alapján).
1453-ban V. Miklós pápa (1447–1455) a magyar pálos rendre bízta. 1579-ben XIII. Gergely pápa (1572–1585) itt alapította meg a Collegium Hungaricum-ot, majd a Collegium Germanicum et Hungaricum-ot. 1778-ban a Collegium a Remete Szent Pál-kápolnát átalakította Szent István király tiszteletére (1776-ban ugyanis lebontották a Szent Péter-bazilika közelében álló magyar kápolnát).
1946–1975 között a templom Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek (1892–1975) címtemploma volt.
Lászai (Lazai, Lazó, Lazonynus, Lazinus) János (1448–1523) gyulafehérvári kanonok, telegdi főesperes a gyulafehérvári székesegyház északi bejáratának előcsarnokát reneszánsz kápolnává alakíttatta. Az 1500-as szentévben Rómába, majd a Szentföldre zarándokolt, Kairóban veszélybe keveredett, elfogták, szabadulásakor fogadalmat tett, ezt a gyulafehérvári kápolna építésével váltotta valóra. Ez az Alpoktól északra eső területek második reneszánsz stílusú kápolnája a hívő lelkek tiszteletére szentelve. A kápolna boltozatának zárókövein Lászai János kanonok és Geréb László erdélyi püspök, valamint Barlabási Lénárd erdélyi alvajda címerei jelennek meg. A reneszánsz belső kapu oromzatán az építtető kanonok alakja is megjelenik, amint a Szűzanya és a gyermek Jézus előtt térdel. Az észak-olasz quattrocento stílusában átalakított külső homlokzaton az építtető disztichonos feliratai, valamint címerek állnak: a kápolnaalapító elöljáróinak és jótevőinek – Mátyás és II. Ulászló király, II. Gyula és X. Leó pápa, Bakócz Tamás esztergomi érsek, Geréb László, Bacskay Miklós és Perényi Ferenc erdélyi püspökök, Perényi Imre nádor, Szapolyai János erdélyi vajda, Barlabási Lénárd erdélyi alvajda –, valamint humanista barátainak és rokonainak – Barlabási János kanonok, Wolphard Adorján, Budai Udlarik, Sánkfalvi Antal nyitrai püspök – címerei. A kápolna igényes külső díszítését a klasszikus mitológia és a Biblia alakjait, valamint a magyar szent királyokat ábrázoló domborművek díszítik.
Lászai 1517-től Rómában élt mint apostoli gyóntató, 1523. augusztus 17-én a pestisjárvány áldozata lett. Sírja a Santo Stefano Rotondo-templomban, a főoltár előtt áll. Római sírkövének másolatát dr. Luigi Cicutti szorgalmazására 1999-ben a gyulafehérvári székesegyházban, a Lászai-kápolnában helyezték el. A sírkő felirata: IO(HANNES) – LAZO ARCH / IDI(ACONUS) – TRANSIL(VANUS) – / PANNO(NIUS) – PENIT(ENTIARIUS) / AP(OSTOLICUS) – DVM / ANN(UM) AGERET / LXXV – OBIIT – XVII AVG(USTI) – M – D – XXIII – Magyar fordításban: Lászai János erdélyi főesperes, magyar, apostoli penitenciárius, 75 évet élt, meghalt 1523. augusztus 17-én. A sírvers: NATVM Q(UOD) GELIDVM VIDES / AD ISTRV(M) / ROMANA TEGIER VIATOR VRNA / NON MIRABERE SI EXTIMABIS ILLUD / Q(UOD)
ROMA EST PATRIA OMNIUM / FVUITQ(UE) Magyar fordításban: Ki jeges Dunánál jött világra, / Látod, utas: római sír takarja. Nincs, min csodálkozz, ha arra gondolsz: / Róma volt és marad mindnyájunk hazája.
Fotó: Kováts Álmos / SIS, RomKat archív
