Mire elég egy negyed évszázad? Hány találkozás lehet benne? És e találkozásoknak hányadára tudunk hálával emlékezni? Hány és hányszor fordított egyet pillanatnyi hangulatunkon vagy teljes életünkön? Csak a sajátjainkból valahányat tarthatunk meg emlékezetünkben.
Vannak emberek, akik huszonöt év alatt a figyelők, meghallgatók, bátorítók feladatát kapták, és ha ezüstmiséjükre kerül sor, a templom megtelik azokkal, akik hálásak szaváért, csendjéért. Ő pedig beérkezik, utolsóként a sorban, ruháján beszélő motívumok, melyeket tervezőjük így alkotott egészé: „benne van a kapaszkodóként szolgáló horog, melyet szentesít a kereszt áldozata; az életet adó Lélek, a galamb formája, mely közrezárja és tekintetével megszenteli a pajzsba merevített életet. Erős jel ez: miként szenteli meg az Úr azt, amiben hűséges társai akarunk maradni. A galamb, mely csőrében borostyánágat tart, a hűség hírnöke. Azé a hűségé, melynek mércéje az Isten emberhez ragaszkodása és állandó formálása a gondviselés útjain.”
„Hűséges az Isten!” – ez volt a papszenteléskor választott mottó, és az isteni hűség huszonöt esztendeje megtartja az embert. Megtartja, és formálja úgy, hogy hittel vallja Wolfgang Poeplau szavaival: „Amikor a szükségeset elvégezted, és a fölöslegeset eldobtad, a túl sokat elajándékoztad, a túl kevés pedig már nem fáj, amikor minden tévhit elfogyott, kezdődhet az élet ünnepe.”
Keresztes Zoltán, a gyergyószentmiklósi Szent István-egyházközség plébánosa végezte a szükségest, eldobta a fölöslegest, ajándékozott a túl sokból, nem kesergett a kevésen, és felszámolta tévhiteit, formálódott, érett a találkozásokban. Merített belőlük és cserében adott magából. Ezt köszönték meg az ünneplők június 23-án, vasárnap.
„A mai ünnep első öt kiemelt szava, amelyeket neked ajándékozok, gondolom az itt jelenlévők nevében is, köszönet, ajándék, út, idő – és mindezek Isten hűségében. Volt tehát ideje a születésednek, a családban való kibontakozásodnak, találkozásaidnak a számodra legfontosabb emberekkel és a kevésbé fontosakkal is, hiszen minden útnak üzenete van – még azoknak is, amelyekre nem szentelünk annyi figyelmet! –, és ezért maguk a találkozások is titkok. Ezért a hatodik szó a titok. A rendszerek minden utat irányítani akarnak, a rendben azonban minden útnak helye van! A nagy rendező nem súlyt le, hanem beépíti minden kis út döntését a saját tervébe. Ha valaki nagyon figyel, ezt is megérti a maga idejében, mert a titok beszélő titok. A titokkal együtt élni alázatot kíván. A titokkal hűségesen együtt élni boldogság!” – így fogalmazott az egyik legjobb barát, Sajgó Balázs az ünnepi prédikációban, a titok mellé társítva a tanítvány, társ és testvér fogalmait.
Szólt a szónok az egyházközség nevében, megérkezett az érseki üzenet, háláját fejezte ki a város alpolgármestere, a megyei tanácsos, volt szavalat, agapé, muzsika és ajándékozás, és hiszem, a csendben ünneplők szava is eljutott a Hűségeshez, hogy tartsa meg papját, tartsa meg emberét, és adja meg, hogy a nehézségek és titkok földjén megélhesse az élet ünnepét!
Keresztes Zoltán! A hűséges Isten adjon számodra újabb huszonöt esztendőt, hogy akkor mi, akiknek kenyérrel ért fel szavad és csended, újabb huszonötöt kérhessünk-kívánhassunk neked!
Balázs Katalin
Fotók: Suciu Cristian
