A szentatya csütörtökön reggel fogadta a Vatikánban a világi társulatok, egyházi mozgalmak moderátorait, akik éves találkozójukon vesznek részt a Világiak, Család és Élet Dikasztériumának szervezésében. A szinodalitás szője át az egyház életét, amihez belső megtérés szükséges. Ne zárkózzanak be az egyházi mozgalmak saját csoportjukba, legyenek nyitottak a Lélek jeleire, ismerjék fel Isten működését a másik emberben, főleg, ha rászoruló.
A pápa beszéde elején a találkozó témájához, a szinodalitáshoz fűzte gondolatait, amelynek folyamata akkor lesz sikeres, ha belső változás előzi meg. A szentatya azt szeretné, ha a szinodalitás a szinódus után is meghatározná az egyház tevényekségét, minden szinten, átszőve a hívek és a lelkipásztorok szívét. Felidézte, hogy míg a keleti egyház megtartotta a szinódus gyakorlatát, ez a latin egyházból elveszett. Szent VI. Pál a zsinat után hozta létre a Püspöki Szinódus Titkárságát, nyitotta meg ezt az utat, ami most közel hatvan év elteltével megjelent az egyházi cselekvési módjában. Nem az a lényeg ezen a szinodalitásról szóló szinóduson, hogy ilyen vagy olyan problémát érint-e, hanem a plébániákon, az egyházmegyékben zajló szinodális folyamat a fontos – mutatott
rá a pápa.
A spirituális megtérést szem előtt tartva a szentatya megjelölt néhány szinodális erényt, amely az egyházi mozgalmaknak segítségükre lehet: Isten szerint való gondolkodás, a bezárkózás elkerülése és az alázat gyakorlása.
Gondolkodjunk Isten szerint
Mit jelent Isten szerint gondolkodni? Félre kell tenni a pusztán emberi módon való gondolkodást, és minden egyes döntés, küldetés, szolgálat előtt föl kell tennünk magunknak a kérdést: Mit akar Isten tőlem ebben a pillanatban? Az, ami a fejünkben van, valóban Isten gondolata? Ne feledjük, hogy a szinodális út főszereplője nem mi vagyunk, hanem a Szentlélek. Tőle tanulhatjuk meg, hogyan halljuk meg Isten hangját egyénileg és közösségként is. Isten mindig nagyobb a mi elképzeléseinknél, csoportunk vagy mozgalmunk karizmájánál is. Ezért sose vegyük készpénznek, hogy mi rá vagyunk hangolódva Istenre, inkább igyekezzünk mindig felülemelkedni önmagunkon és megtérni az Isten, nem pedig az emberek szerint való gondolkodásnak. Ez az első kihívás – fejtette ki beszédében a pápa.
Maradjunk nyitottak az újdonságokra
Az egyházi mozgalmak, világi társulatok tagjai óvakodjanak a bezárkózás kísértésétől. Ezt a hibát az apostolok is elkövették az elején, mert az Úrtól kapott ajándékokat kiváltságként akarták őrizni. Ne hagyjuk, hogy a csoport pozícióját vagy presztízsét védelmezve bezárkózzunk, attól félve, hogy elveszítjük identitásunkat. Nyíljunk meg mások előtt, vegyük észre, hogy a különbözőség lehetőséget rejt, nem pedig fenyegetést. Saját csoportunk, lelkiségünk segít, hogy Isten népével haladjunk, ugyanakkor ne tekintsük kiváltságnak, mert különben félő, hogy ketrecbe zárjuk magunkat – figyelmeztetett Ferenc pápa. A szinodalitás ellenben azt kéri tőlünk, hogy lássunk túl saját kerítésünkön, vegyük észre Isten jelenlétét és működését az ismeretlen emberekben, az új lelkipásztori módokban, új küldetésekben. Nyitott szívvel hagyjuk, hogy megérintsen, megsebezzen mások hangja, tapasztalata és szenvedése.
Isten szeretetét keressük, ne más elismerést
A harmadik követendő erény az alázat, mely nélkül nem létezhet valódi szinodalitás. Milyen szomorú hencegő keresztényekkel találkozni, akik felvágnak, mert adott helyről érkező papok vagy világiak! Az alázat a kapu, a belső megtérés kezdete – magyarázta a szentatya. Tegyük föl magunknak a kérdést: Mit keresek valójában a hittestvéreimmel való kapcsolatokban? Miért viszek előre bizonyos kezdeményezéseket az egyházban? És ha észrevesszük, hogy a büszkeség, a gőg rést ütött rajtunk, akkor kérjük a kegyelmet, hogy megtérjünk az alázatnak. Csak az alázatosak visznek végbe nagy dolgokat az egyházban, mert ők Isten szeretetére alapoznak, nem keresnek más elismerést. Csak az alázatos ember értékeli a másikat, fogadja el tanácsait, belső gazdagságát, nem saját magát, hanem a közösséget tolva előre. Az alázatos védi a szeretetközösséget az egyházban, elkerülve a töréseket, meghaladja a feszültségeket, képes félretenni saját kezdeményezéseit a közös projektek érdekében. Mindezt azért, mert a szolgálatban örömét leli, nem frusztrálja, nem tölti el haraggal. Tényleg nem lehet valóban, minden szinten megélni a szinodalitást alázat nélkül. Az egyházi mozgalmak is a szolgálatért, nem önmagukért vannak, saját karizmájukat az egyházi közösség távlatában éljék meg, ezáltal nagylelkűen és értékesen járuljanak hozzá az evangelizáláshoz – buzdított végül Ferenc pápa.
Gedő Ágnes / Vatikáni Rádió
Fotók: Vatican News
