A Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt kidei templom búcsúünnepére és restaurált orgonájának megszentelésére június 7-én került sor. László Attila kolozs-dobokai főesperessel, az ünnepi szentmise főcelebránsával együtt mutatta be a legszentebb áldozatot Portik-Hegyi Kelemen pápai káplán, kanonok, aranyos-tordai főesperes, marosludasi plébános; Fábián László györgyfalvi; Szőcs Csaba szászfenesi és Kovács Árpád kisbácsi plébános (aki a kidei hívek lelkipásztora is); asszisztált Lázár Hunor gyakorlati éves kispap és Majoros Tibor, a nagyváradi egyházmegye állandó diakónusa.
Az ünnepi szentmise előtt került sor a templom 1700-as évekből származó restaurált orgonájának megszentelésére. A szentmise szónoka, László Attila szentbeszédében többek között hangsúlyozta: „Fordulókon hányszor határoztuk el, hogy változtatni szeretnénk az életmódunkon, viselkedésünkön, szokásainkon. Jobbak, tökéletesebbek szeretnénk lenni. Ezen vágyat kihasználva egy egész ipar épült fel… Keresztény szempontból is értékelhető e vágyunk. A mai nap kérdése: szeretnél jobban hasonlítani Krisztushoz?
Szent II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. Megkockáztatom: őseitek megelőzték a pápát, amikor e közösség elé kiemelt napként, búcsúként választották/kapták. Megszentelődésetekre.
A megszentelődés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra, emberként felismerjük, hogy a legtöbbre vagyunk meghíva e földön, Istenhez lenni hasonlóvá. Az életszentség Istenhez való hasonlóság. Sokféle módot ismert meg, kísérletezett ki az ember, a nagy vallások és gyakorlataik erről szólnak. Mi abban vagyunk kiváltságosak, ha meglátjuk, hogy Isten Atyaként odahajolt az emberhez, és a lehető legegyszerűbb utat mutatta meg: elküldte Fiát. De be kell állni a sorba Jézus Krisztus követésében: ezért és ehhez nekünk az ő belső életét kell magunkra öltenünk. Ezt jelenti többek között Jézus Szívének tisztelete. Keresem, meg akarom érteni Jézus gondolkodását, tetteinek motivációját, hogy hasonlóvá legyek. Döntéseink határozzák meg napjainkat, azokból áll össze az élet. A cél: boldog lenni. Teszünk-e ezért? Azaz ezért tesszük-e, ami emberi és megtehető?”
A szentmise után a fél évszázada elnémúlt orgonát megújító Pozsár Róbert orgonaépítő, egyben a kolozsvári ferences templom kántora számolt be a nagy fontosságú, szívügyének tartott munkálatról.
A búcsú alkalmával a főcelebráns megáldotta – Kovács Árpád plébános szavaival: a templom, a plébánia és a szakrális célt szolgáló épületek területét oltamazóan körülölelő – több mint 330 méter hosszúságú, újjáépült kőkerítést, hangsúlyozva: amikor ma hálát adunk, hogy elkészült ez a kerítés, dicsőítsük Teremtő Istenünket és az áldás emlékeztessen, hívjon, hogy minél jobban törekedjünk hozzá kapcsolódni.
A búcsús szentmisén együtt ünnepeltek a jelenlevőkkel Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, továbbá a falu református – élükön Nagy Tibor Sándor lelkipásztorral és családjával – valamint unitárius vallású hívei is.
Kép és szöveg: Fodor György
