A gyulafehérvári főegyházmegyei papi továbbképzési program keretében idén harmadik és negyedik alkalommal gyűltek össze lelkipásztorok június 3–5. között a csíksomlyói Jakab Antal Házban, ezúttal az egyház szociális tanítása és a DOCAT-lelkület iránt érdeklődve.
A DOCAT-lelkület (I. és II. modul) képzéscím alapján a legtöbben „könyvbemutatóra” gondoltak, amikor a két, egymásra épülő képzésre jelentkeztek, azonban a két és fél nap végén – miután többek között ők maguk mutatták be a könyv egyes fejezeteit – bevallásuk szerint új(raértelmezett) ismeretekkel és új(ult) erővel egyaránt feltöltő „lelkigyakorlatról” indultak haza a résztvevők.
A katolikus egyház társadalmi tanítását bemutató DOCAT-kötet, túl azon, hogy ismerteti azokat a dokumentumokat, amelyek XIII. Leo pápa Rerum novarum (Új dolgok) kezdetű szociális enciklikája óta fejlődnek és alakulnak, napjainkban érvényes útmutatást is nyújt. A magyar nyelven is megjelent könyv (DOCAT – Mit kell tennünk? A katolikus egyház társadalmi tanítása, Vigilia Kiadó, 2018.) nem csak a szociális tanításról szól, hanem összefoglalja az egyháznak a személyre, a családra, a hivatásra, a munkára, a gazdasági életre, a közösségi életre vonatkozó tanítását, beleértve a természetvédelmet is. Ahogy az előszóban Ferenc pápa írja: „Olyasmi, mint egy használati utasítás, amely segít abban, hogy az Evangéliummal először önmagunkat, azután közvetlen környezetünket, végül pedig az egész világot megváltoztassuk. Az Evangélium erejével ugyanis valóban meg tudjuk változtatni a világot.”
Mindennek a lelkiségi megalapozására helyezték a hangsúlyt a Gyulafehérvári Caritas munkatársai, Sajgó Balázs lelki igazgató és Pápai József humánerőforrás-menedzser, akik a témában való jártassággal és a könnyed, élvezhető előadásmód, a szelíd humor képességeivel felvértezve, ugyanakkor a résztvevők iránti érzékenységgel vezették és alakították a képzésműhelyt. Nem annyira az elméleti ismeretek átadását, sokkal inkább a DOCAT-lelkületre való ráhangolást tűzték ki célul, ezen belül a „képtisztítást magamban közös munkával”. Így a fogalmak és elméletek ismertetése egy „közös kaland” keretében történt, újszerű személyes megtapasztalásra, „együtt gondolkodó és működő” jelenlétre hívva és motiválva a résztevő 14 lelkipásztort, akik odaadással és lelkesen kapcsolódtak be a szerepjátékokba, szóbeli kommunikáció nélkül történő közös képrajzolásába, bonyolult fogalmakat megjelenítő pantomimjelenetek előadásába. A szentírási példázatokra, a keresztény tanítás alaptételeire épített, különböző meglepő feladatok – amelyek nemcsak egyéni kreativitást, de egymásra figyelést, összedolgozást is igényeltek/eredményeztek – számos új felismeréshez, meglátáshoz vagy éppen már jól ismert fogalmak, alapelvek újszerű, másfajta értelmezéséhez vezettek. Szavakat, fogalmakat, (ember- és isten)képeket sikerült más szemszögből meglátni, megérteni, miközben a képzésen résztvevők „tanulókból” „tanítványokká” váltak, megértve a különbséget a két állapot/fogalom között, valamint több más alapvető fogalom, hozzáállás, magatartás, létállapot között, mint például az elmélet és az élet, a tenni (akarni) és a (jelen) lenni fogalmai között.
A megtanult fogalmaknak elménkből a szívünkbe kell jutniuk, az elméletnek életté kell válnia. Kezdjünk el élni, és jelenlétünkkel segítsünk erre másokat is: egyénileg és együtt a Jézus tanításából és életpéldájából kiinduló, a szeretetből táplálkozó és arra törekvő keresztény életet élni.
Szöveg és kép: Dávid Tünde
