Romániai választások – Balázs Mihály: A keresztény ember nem lehet tétlen

0
260
Balázs Mihály családjával

Választási „szuperév” lesz idén Romániában. Az állampolgárok a politika minden területén beleszólhatnak a társadalom alakulásába a leadott szavazataik révén. Június 9-én európai parlamenti, valamint önkormányzati választások lesznek az országban, majd elnöki és parlamenti választás is lesz idén. A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) értékeik felvállalására, a szavazásokon való részvételre buzdítja a híveket. Mi is ebbe a buzdításba szeretnénk bekapcsolódni, ezért hitüket gyakorló politikusokat kérdeztünk. A Szabó Ödön képviselővel készült interjúnkat itt, az Orosz Krisztofer Levente máramarosszigeti polgármesterjelölttel készült interjúnkat pedig itt olvashatják. Most Balázs Mihállyal beszélgetünk, aki a székelykeresztúri EMSZ listáján szerepel városi tanácsos jelöltként.

Hívő emberként az egyháza mellett lelkén viseli közössége társadalmi, kulturális, politikai ügyeit is. Egyházi berkekben olykor előfordul az a belső bezárkózás, amikor a „világot”, a politikát megpróbálják „kívül tartani”, nem belekeveredni. Ez viszont önként vállalt önkirekesztéshez vezethet. Ön szerint a hívő ember hogyan lehet társadalma szerves, akár formáló tagja?

Elsősorban az Istenben való hit motivál arra, hogy szolgáljak, a hit lendít mozgásba, a hit indít el egy úton. Egy keresztény ember nem lehet tétlen, talentumait nem áshatja el, hanem a közösség érdekében használnia kell. De ez nem kényszer, Isten nem kényszerít senkit cselekvésre, de a hit ajándéka cselekvésre ösztönöz. Ugyanakkor egy keresztény ember nem tud elszigetelődve élni, a keresztény hit megélése elsősorban mások felé irányul. A keresztény ember is a társadalom része, és a mai világban, amikor azt látjuk, hogy már az alapértékeket is támadják, még inkább szükség van arra, hogy a keresztények is hallassák a hangjukat, tegyenek annak érdekében, hogy megvédjék ezeket az értékeket. Székelykeresztúrra még ezek a globális problémák nem szivárogtak be, itt még sokkal prózaibb problémák foglalkoztatják az embereket, de ezeket is meg kell oldani. A problémák megoldása mellett nagyon fontos elkezdeni építkezni, egyfelől építeni a közösséget, másfelől pedig azt az örökséget, amit őseinktől kaptunk, és amelyre mi, székelykeresztúriak méltán lehetünk büszkék, tovább kell vinni, át kell adni.

Amennyiben a választások alkalmával bekerül a városi tanácsba, két tanácsnak is tagja lesz: egyfelől egyháztanácsos, másfelől városi tanácsos lesz. Mire számít, ez a két szerepkör hogyan egészíti ki majd egymást, illetve milyen belső feszültségeket teremthet?

Gondnokként elsősorban az a feladatom, hogy segítsem a plébánosom munkáját és közösségem ügyeit előre vigyem, legyen ez pasztorációs vagy gazdasági jellegű. A városi önkormányzattal eddig is nagyon jó volt az együttműködésünk, tehát nem számítok arra, hogy ez a két szerepköröm (amennyiben tényleg tanácsos leszek) konfliktusba kerülne egymással.

Székelykeresztúr azon tömbmagyar települések egyike, ahol több magyar politikai alakulat versenyez egymással. Hogyan értékeli ezt?

Közgazdász szaktanárként diákjaimnak azt tanítom, hogy a verseny, a konkurencia jó dolog, ugyanis elsősorban a fogyasztók nyernek ezzel. Verseny által nő a termékek és szolgáltatások minősége, jobb lesz a kiszolgálás és még az árak is csökkenhetnek, nem beszélve arról, hogy ha a fogyasztók csalódnak egy termékben vagy szolgáltatásban, akkor egy másik termelő vagy szolgáltató irányába fordulhatnak. Tehát mindenképp jó az, ha több politikai alakulat küzd a város szolgálatának elnyeréséért. A kampányidőszak jó dolog, ugyanis ebben az időszakban lehetőség van arra, hogy az összes versenyző bemutassa elképzeléseit, terveit, vízióit. Fontos az, hogy a két alakulat között vita alakuljon ki, ne pedig veszekedés és személyeskedés. A kampány már elkezdődött, és mindkét politikai alakulat a legszebb arcát próbálja mutatni a választóknak. Bátorítom a székelykeresztúriakat, hogy tájékozódjanak és a szerzett információk birtokában a legjobb döntést hozzák.

A társadalmi és egyházi érzékenysége miként gazdagítja az életét? Illetve miként szeretné gazdagítani ön egyházát és a közösségét?

Mindig is az egyház közelében éltem. Visszagondolva az ifjúkoromra, elmondhatom, hogy rendkívül szerencsések voltunk mi, katolikus fiatalok, amiatt, hogy a jó Isten olyan papokat és „kispapokat” helyezett Keresztúrra, akik foglalkoztak velünk, akik szívükön viselték az életünket.

Szüleim által már gyerekkoromban megtanultam imádkozni, templomba járni, de az egyház közelségét, a közösség megtartóerejét ifikoromban tapasztaltam meg először. Elkerülve egyetemre sem szakadt meg a kapcsolatom a keresztúri közösséggel, sőt, az egyetem befejezése után aktív szerepet vállaltam egyházközségem életében, főleg a fiatalok útját egyengettem. Ma már férjként, családapaként és az egyháztanács tagjaként veszek részt a közösség életében. Én nagyon sokat kaptam a keresztúri közösségtől, az itt szolgáló papoktól és „kispapoktól”, ezek miatt is vagyok ma az, aki vagyok.

Ugyanakkor van egy civil foglalkozásom is, tanár vagyok a Zeyk Domokos Technológiai Líceumban, és ezáltal van rálátásom a szakoktatásra és a diákságot érintő kérdésekre.

Támogatni és ösztönözni fogom az olyan kezdeményezéseket, amelyek közösségformálók, amelyek a diákság szerveződését segíti (pl. diáktanácsok megerősítése), amelyek együttműködést feltételeznek egyházak, oktatási intézmények, önkormányzat, civilszervezetek és vállalkozók között, amelyek előrevisznek és jobb hellyé teszik szülővárosomat.

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/21-es számában a Fókusz-összeállítás részeként.