Vigyük az Urat az emberekhez, adjuk őt a világnak!
Úrnapja a gyulafehérvári székesegyházban
2024. május 30-án, az Úr szent testének és vérének ünnepén, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban Kerekes László segédpüspök szentmisét mutatott be a központi papság, valamint a nagy- és kisszeminárium elöljárói és tanárai jelenlétében. A szentmisét követően a hagyományos úrnapi körmenetre is sor került, amelyen a szeminárium hatodéves diakónusai a körmeneti oltároknál evangéliumot énekeltek.
Fotók: Kováts Álmos Botond/SIS
Úrnapja a temesvári Szent György székesegyházban
Főcelebráns Pál József Csaba temesvári megyés püspök, koncelebrált Jeffrey Marc Monforton, a detroiti főegyházmegye segédpüspöke, az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának a közép- és kelet-európai katolikus egyház segélyezésével foglalkozó albizottságának felelőse.
Úrnapja a nagyváradi székesegyházban
Böcskei László római katolikus megyés püspök úgy fogalmazott: úrnapja elsősorban a hálaadás ünnepe : valóságos csoda, hogy életünkben sosem érezhetjük magunkat egyedül, mert az Úr Jézus az Oltáriszentségben mindig velünk van. Hálát adunk ezért a nagy ajándékért, hogy van, akihez fordulnunk és van honnan erőt merítenünk. Úrnapja a hitnek az ünnepe is. Lelkünkben építsünk oltárt, ahol megvalósul a Krisztussal való találkozás. A világnak arra van szüksége, hogy megmutassuk neki az Urat. Pék Sándor esperes, plébános szentbeszédében úgy fogalmazott: Krisztus teste és vére tesz bennünket egységessé, közösségé, egységet alkot ember és ember között. Ha ünneplem Krisztus testét és vérét, szentáldozáshoz járulok, szeretek templomba járni, szentmisére, nagyon fontos hogy az égre nyitott legyek, embertestvéreimmel közösségre törekedjek. Legyünk azok, akik Krisztus testével táplálkozunk, amely megelégedett, boldog emberré tesz bennünket.
A papság és a hívek ezt követően Böcskei László megyés püspök vezetésével végigjárták a négy úrnapi oltárt, felmutatva az Oltáriszentséget. A virággal gazdagon díszített oltárokat a Szent László Római Katolikus Líceum, a Mária Rádió, a Lisieux-i Kis Szent Teréz-plébánia és az olaszi plébánia közösségei építették.
Önmagát adta eledelül az Oltáriszentségben: úrnapi szentmise Szatmáron
A szatmári székesegyházban úrnapján ünnepi szentmisét Schönberger Jenő megyés püspök celebrálta május 30-án este 7 órától.
Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy Jézus szentséges testének és vérének ünnepén mi másról adhatnánk számot, mint arról, milyen a mi szeretetünk Jézus Krisztus iránt, aki annyira szeretett bennünket, hogy életét adta értünk, annyira szeretett bennünket, hogy önmagát adta eledelül az Oltáriszentségben. Ezért ez a külön ünnep, hogy megköszönjük az ő nagy szeretetét, és mi is válaszoljunk ilyen szeretettel. Köszönjük meg Jézusnak azt a csodálatos ajándékát, hogy itt maradt köztünk a kenyér és a bor színében! Köszönjük meg azt a sok szentmisét, amiben részünk lehetett eddigi életünben. A világon olyan sok hely van, ahol keresztény testvéreink szeretnének részt venni szentmisén, de nincs papjuk. Köszönjük meg papjainkat is, hogy adott hivatást és ad hivatást a lelkekbe, akik elfogadják és Istennek szentelik magukat!
A szentbeszédben arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy mielőtt Jézus szenvedett volna, megengedte a tanítványoknak, hogy udvariasan megkérdezzék tőle, hol akarod, hogy elkészítsük számunkra, neked, a húsvéti lakomát. Megengedte az Úr Jézus az apostoloknak, hogy hadd higgyék, hogy ők készítik a húsvéti lakomát. De Jézus már tudta, hogy ezt a húsvéti lakomát ő készíti az apostolok számára. Olyan csodálatos, hogy az apostolok nem ugráltak föl az asztaltól, és nem mondták az Úr Jézusnak, Mester, egyszer már beszéltél nekünk erről, amikor a kenyeret szaporítottad, és olyan sokan visszavonultak tőled, amikor állítottad, hogy a te tested, étel és a véredet innunk kell, ahhoz, hogy bennünk is élet legyen. Nem értették. Péter akkor úgy nyilatkozott, hogy nem megyünk el tőled, mert hisszük, hogy te Istentől jöttél. És most az utolsó vacsorán ezek a tanítványok, akik még mindig nem értenek semmit, elfogadják. Nagyon nagy ajándék, amit Jézus az Oltáriszentségben nekünk adott. Ha fel tudnánk fogni, mindjárt bele is halnánk. Mekkora ajándék! De mit akar Jézus azzal, hogy itt marad köztünk az Oltáriszentségben? Elsősorban azt akarja, hogy néppé legyünk, az ő népévé legyünk. Ezt Szent Pál apostol így fogalmazza meg: „mi mindannyian Krisztus teste vagyunk.”
Olyan sok a széthúzás, a háború a világban. Háború a szomszédban, háború keleten, és háború nagyon sok helyen a világban. Nem elég az, hogy sokan áldoznak, de hol vannak a többiek, akik nem tudnak arról, hogy Isten mennyire szeret bennünket, és még azok is, akik keresztények, egymást ölik. Jézus nem ezt akarta, hanem, hogy mi testvérek legyünk. Azt akarta, hogy mi egy népet alkossunk, Krisztus népét, egy országot, Isten országát.
Járulunk rendszeresen a szentáldozáshoz? Vagy úgy gondoljuk: elég egyszer, elég húsvétkor, elég csak néha egy-egy nagyobb ünnepen. De akkor valóban élő tagjai vagyunk mi Krisztusnak? Vajon ez az egyház élő taggal gyarapszik, amikor én áldozom?
Amikor részt veszünk a szentáldozásban, nem mi alakítjuk Jézus, hanem ő alakít bennünket. Nagyon szép az, amikor megmutatjuk a hitünket a világban. Mutassuk meg mi, akik itt ebben a szentmisében szent áldozáshoz járulunk. Mi legyünk az a szentségtartó, aki kiviszi Jézust a világba és megmutatja másoknak.
A szentmisét követően a körmenetet a rossz időjárás miatt a templomban tartották, ahol a székesegyház négy mellékoltáránál elvégezték az úrnapi körmenetet.
