Csángómagyar zarándokok Csíksomlyón

0
415

A pünkösd vasárnapját megelőző hétfőn reggel korán a somoskai Benke Pável hagyományőrző idén is útnak indult gyalog az ősi zarándok-útvonalon, hegyen-völgyön keresztül a csíksomlyói kegytemplom felé. Voltak évek, amelyekben egyedül is vállalta és megtette ezt az utat, de örvendetes módon immár évek óta nem egyedül zarándokol. Egyre több moldvai csángómagyar fiatal is ismét késztetést érez, hogy végigjárja az ősök által kitaposott, de időközben bizony csaknem feledésbe merült ösvényt.

Nem volt ez másként idén sem, örvendetesen gyarapodó csoport gyűlt össze ezúttal is, melynek több tagja is évek óta megteszi gyalogosan ezt a több, mint 130 kilométeres utat. A tavalyi évben a Mária-úthálózatot létrehozó, fejlesztő és fenntartó Mária Út Közhasznú Egyesület részéről a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéhez beérkező megkeresés nyomán elindult és kialakulóban van a lengyelországi Czestochowát a bosznia-hercegovinai Međugorjével, illetve az ausztriai Máriazellt Csíksomlyóval összekötő zarándokút-hálózathoz kapcsolódóan egy moldvai szakasz is, mely ez utóbbi fő útvonal meghosszabbításként éri el a legkeletibb, ma is csángómagyarok által lakott moldvai falut, Magyarfalut, pontosabban innen indul Csíksomlyó irányába.

Ezen az egyelőre jelöletlen útvonalon már tavaly is végigment egy magyarországi és erdélyi zarándokokból álló csoport, mely Somoskán csatlakozott Benke Pável onnan induló csoportjához. Idén egy hasonló, a parajdi Moldován László által vezetett, csíki, sóvidéki, magyarországi és svájci zarándokokból álló zarándokcsoport érkezett Somoskára 2024. májys 12-én, vasárnap este és másnap reggel az ott gyülekező moldvaiakkal együtt egy huszonnyolc fős keresztalja indult el Csíksomlyó felé, melynek létszáma már másnap harminc, végül pedig harminckét főre kerekedett.

Az első napon a somoskai templomból a helyi plébános atya áldásával indult el a csapat, mely a klézsei Kálvária után a Szeret és a Tázló völgyét elválasztó Magura dombvonulatát is megmászta, majd Berzunc község határában éjszakázott. Másnap a közel ezer méteres magasságával már igazi hegynek számító Berzuncon keltek át a zarándokok, estére elérvén Dormánfalvát, ahol az aznapi szállás volt.

A következő, valamivel rövidebb szakasz az Úz völgyén haladt felfele a Haditemetőig, ahol a csekefalvi önkormányzat jóvoltából volt szállása és vacsorája a megfáradt gyalogosoknak, majd innen folytatódott másnap Egerszékig.

Ennek a napnak egy kiemelkedő eseménye volt a csinódi Boldogasszony-kápolna meglátogatása, és a rendkívül tartalmas elmélkedés annak építőjével, Nagy Balázzsal, a Gyarapodó Magyarság mozgalom elindítójával. Az utolsó szakaszon az egerszéki szállásadó házigazdák is csatlakoztak a csoporthoz, helyismeretükkel is támogatván a vándorokat. Pénteken este a kegytemplom előtt találkoztak a különböző irányokból érkezett gyalogos zarándokcsoportok, akiket később a kegytemplomban megáldott Bonaventura testvér, az Erdélyi Mária Út lelki vezetője, aki már addig is naponta küldött bátorító üzeneteket az úton lévőknek.

Ezt követően a Szent Anna Speciális Szakiskola – ezúttal zarándokszállás – udvarán vacsoráztak a megfáradt vándorok és itt került sor az Erdélyi Mária Út Egyesület vezetősége részéről a gyalogos zarándoklat tényét elismerő tanúsítványok átadására.

A hosszadalmas és erős fizikai igénybevételt jelentő gyalogos zarándoklatot időhiány (iskola, munkahely, stb) vagy életkori okok miatt vállalni nem tudó moldvai csángómagyarok tömegei zarándokolnak évente Csíksomlyóra autóbuszokkal. Ez idén is így történt. Pünkösd szombatjának hajnalán a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által biztosított autóbuszokkal tizenhat faluból több mint százhetven fő utazott el a legnagyobb tömeget vonzó magyar rendezvénynek számító búcsúra. A gyalogos és autóbuszos zarándokok reggel hagyományosan a csobotfalvi plébániatemplomnál gyülekeztek, majd az ugyancsak hagyományos útvonalon vonultak fel a Somlyói hegy nyergébe, a moldvai csángómagyarok számára immár felirattal is kijelölt területre.

Az égiek kegyesek voltak a kb. négyszázezres tömeghez, sem erős napsütés, sem a szinte szokásosnak mondható eső nem zavarta meg idén a szentmisét. Délután a csobotfalvi templomban ugyancsak zavartalanul lezajlott a szintén többszáz éves hagyománnyal rendelkező csángó mise.

Az éjszakai virrasztást megelőzően az esti órákban kisebb táncmulatság is kialakult a Jakab Antal Ház udvarán. Éjszaka három órakor pedig elindult a főleg pusztinaiakból álló csoport a még nappal is meglehetősen nehezen megmászható keresztúton, a Salvator kápolna felé, ahol a hajnali órákban szentmise zajlott, miközben sokan vállalkoztak a kápolnában található vezeklő oltár térden való megkerülésére is.

Kevéssel reggeli fél hat után kelt a nap, amelyet régebben főleg a moldvai csángómagyarok szoktak megvárni a Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregben. Az idők során számos más vidékről érkező zarándok is csatlakozott ehhez a szokáshoz és a pusztinaiakkal együtt énekelve idén is egészen nagy tömeg várakozott a hűvös hajnalban és nézett a napba, majd vonult le a kegytemplomba az első pünkösdi szentmisére. Ennek végeztével indulnak haza a régi szokásnak megfelelően a gyalogos csíki és gyimesi keresztalják, és ekkor indultak haza autóbuszokkal a moldvai csángómagyarok is.

Pünkösd másodnapján, hétfőn zajlott a széphavasi Szentlélek kápolna búcsúja. A középkorban híres búcsújáróhely a tizennyolcadik században lassan pusztulásnak indult, míg végül teljesen rombadőlt. A jelenlegi kápolnát a régi helyén építették vissza lelkes önkéntesek és éppen tíz évvel ezelőtt szentelték fel. Ennek emlékére zajlott idén egy a korábbi években megszokottnál jelentősebbre tervezett ünnepség, melyen a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége képviseletében egy magyarfalusi delegáció, valamint a Széphavas Egyesület vezetőségének meghívására Kádár Elemér, Timaru Florin és Fazakas Timaru Carina, az MCsMSz vallási ügyekért felelős megbízottja vett részt. Sajnos, a tervezett ünnepség második fele a szakadó eső miatt végül elmaradt, de az egybegyűlt zarándokok ennek ellenére is egyként részt vettek az ünnepi szentmisén, csak ezt követően hagyták el a helyszínt, melynek szépsége és erős lelki töltete így is lenyűgöző volt.

Forrás és fotó: Moldvai Csángómagyarok Szövetsége