„Készen állunk az ünneplésre! Mindenkit örömmel várunk!” – jelent meg a meghívó május 25-én, szombaton a csáki plébánia közösségi oldalán, a feltöltött képeken és rövid videókon pedig egy ünneplőbe öltöztetett, a Szentszék zászlajának fehér-sárga színeiben pompázó nyári virágokkal díszített templom látható. A főoltár előtt nagy méretű, kerek évfordulós lapon a 60-as szám és szentírási idézet volt olvasható: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” (Jn 21, 17b)
Az ünnep, amelyre utal, Kóbor György ny. általános helynök és ny. plébános, a csáki Sanctus Gerhardus Caritas Egyesület alapítója és igazgatója gyémántmiséje, vagyis pappá szentelésének 60. évfordulója. A hálaadó szentmisét Kóbor György a templombúcsú napján, május 26-án, Szentháromság vasárnapján mutatta be. A jelen lévő egyházmegyés papok, a meghívottak, barátok, az egyházmegyéből és külföldről érkezett hívek a jubiláns pap és a közösség szép, egyszerűségében családias, mégis a 60 év lelkipásztori szolgálathoz, az Úr aratásában és szőlőjében eltöltött hat évtizednyi munkához méltó ünnepen vettek részt. A gyémántmisén jelen volt Böcskei László nagyváradi megyés püspök, Pál József Csaba temesvári megyés püspök, Martin Roos temesvári ny. püspök, az egyházmegye papságának népes csoportja és több más vallásfelekezethez tartozó lelkipásztor.
Kóbor György meghívására a szentmisén részt vett Regina Lochner, a Német Szövetségi Köztársaság temesvári konzulja, Petru Filip csáki polgármester, Davidovici Iovan-Zoran alpolgármester, Herbert Grün, a Temesvári Egyházmegyei Caritas Szervezet ügyvezető igazgatója, a Schultz család, valamint a szociális projekteket támogató németországi egyesületek és csoportok több képviselője, helyi tanácsosok. A szentmise zenei szolgálatát a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum kórusa látta el Iustin Călin tanár vezetésével. Csák város lakosságát több népviseletbe öltözött fiatal képviselte, akik a román, a magyar, a német, a szerb és a roma etnikum gyönyörű népi ruháit öltötték magukra.
Szentbeszédében Böcskei László nagyváradi főpásztor felidézte gyermekkori emlékeit, mint fogalmazott, személyes élmény megosztásával szerette volna sokak háláját kifejezni: ,,Számomra nagy megtiszteltetés, hogy szólhatok ezen a szép ünnepen, bár tudom, hogy nem könnyű feladat egy tapasztaltabb paptestvér évfordulóján hiteles gondolatokat megfogalmazni. Gátaljai családi otthonunkra gondolok, ahol jó szüleink, akiket ismertél, igyekeztek vallásos légkörben nevelni minket. Imakönyv is volt a házban, és néhány szentkép. Az egyik ilyen vallásos témájú kép, amelyre nagyon jól emlékszem, az utolsó vacsorát ábrázolja, alatta oltár és egy papi személy kehellyel és ostyával a kezében. A hátoldalán pedig a következő kézírás: »Hiszek a szeretet végső győzelmében. Papszentelésem emlékére, Gyulafehérvár, 1964. április 5., Kóbor György újmisés.« Ezt a képet édesapámtól örököltem, és a szüleimtől tudtam meg többet erről az eseményről. Feltűnt a részükről megnyilvánuló nagy tisztelet, amellyel Kóbor György nevét említették. Most, ennyi idő után megfogalmazódott bennem: lehet, hogy hivatásom felismerésében Isten a te nevedet is felhasználta az én javamra. És biztos vagyok benne, hogy Isten sokféleképpen felhasználta a hivatásodat, hogy az emberek szívében a te egyéniségeden keresztül az ő végtelen szeretetét írja bele.”
A jubiláns lelkipásztorhoz intézett köszöntőjében Pál József Csaba megyés püspök elmondotta: ,,Kóbor atya, egy dolgot ki kell emelni: azt, hogy a lelked fiatal. Sokszor jöttek a resicabányai hívek, amikor plébános voltam abban a közösségben, hogy eltanulják tőled az optimizmust és azt, hogyan kell odafigyelni a szükséget szenvedőkre. Aztán, amikor Isten szolgája, Márton Áron püspök a fejedre tette a kezét és pappá szentelt, ezt a hitet kaptad és ebben a reménységben éltél. Nemcsak a lelked fiatal, hanem a szíved is nyitott, ahol minden nemzetiségű ember megtalálta a helyét. Kedves Kóbor atya, köszönöm neked ezt a példaértékű szolgálatot, ezt a példaértékű életet!”
A németországi támogatók nevében Schultz asszony szólalt fel, hangsúlyozva Kóbor atyának a rászorulók iránti elkötelezettségét és méltatta azt az odaadást, amellyel a különböző szociális projekteket megvalósította. Petru Filip csáki polgármester felidézte az első találkozását Kóbor György plébánossal: ,,1989-ben találkoztam vele, és nem sokkal a forradalom után volt az 1991-es földrengés, ahol láthattam, hogy Kóbor atya olyan ember, aki segít a felebarátjának, olyan ember, aki azonnal a rászorulók segítségére siet. Ilyen nyitott, segítő szívvel ajándékozta meg őt Isten.”
A szentmise végén Filip Dorin Gyula helyi plébános köszönetet mondott mindenkinek, aki – ahogy fogalmazott – „ma úgy döntött, hogy osztozik velünk az örömünkben”. A csoportkép után az ünnepelt a jelenlévők tapsa közepette hagyta el a templomot.
Az ünnepséget a plébánia udvarán agapé és a fiatalok kulturális műsora zárta, akik néptáncokkal léptek színpadra.
