Az 1445-ben született Sandro Botticelli a korai reneszánsz festészet és a firenzei iskola egyik legjelesebb képviselőjének számít. Firenzében egy tímármester-család sarjaként született, de gyenge egészségi állapota miatt nem folytatta a családi hagyományt, ehelyett taníttatták. Mestere Fra Filippo Lippi volt, és szoros kapcsolatot ápolt a kor egyik legkiemelkedőbb művészetpártoló nemes családjával, a Mediciekkel. A későbbi munkáin viszont egyértelműen érzékelhető Savonarola prédikátor hatása. Stílusa merevebbé és szomorkássá vált. A következőkben egy olyan munkáját szeretnénk bemutatni, amelyen az istenanyát és gyermekét egy sajátos kompozícióban ábrázolja.
A festményen Máriát egy kertben láthatjuk, ahol áhítatba merülve térdel fia előtt. Ez a fajta megjelenítés az édenkertet juttathatja eszünkbe, ahol az első emberpár elkövette az ősbűnt. Így itt Mária mint új Éva, mint az Isten által megígért asszony jelenik meg, aki világra hozta fiát, hogy ő majd utat mutasson, amely az Atya felé vezet. Ha jobban megfigyeljük a festményt, akkor láthatjuk, hogy a Máriát és Jézust körülvevő virágok rózsák, amely szintén mélyebb mondanivalót hordoz. A rózsa egyszerre Mária és Jézus jelképe is. A Szűzanyát egyes hagyományokban rosa mysticának nevezik, vagyis tövis nélküli rózsának, amelyet Isten megőrzött az áteredő bűntől. A rózsaszín az öröm és szeretet jelképe, míg a kék Isten jelenlétét szimbolizálja. A háttérben megjelenő szikla oltalmat és biztonságot sugároz, de eszünkbe is juttathatja, hogy Jézus önmagát olyan kőnek nevezi, amelyet bár elvetettek, mégis szegletkővé vált. Mária testtartása az imádatát fejezi ki, amely csak Istennek jár ki, így ezzel a gesztussal megvallja Jézus istenségét. Ő az, aki elsőként szemlélhette ezt a nagy titkot, és elsőként, a mi nevünkben is hódolattal fogadta az Üdvözítőt.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írást megjelent a Vasárnap 2024/21-es számában.
