Május az ápolók hónapja a Gyulafehérvári Caritasnál, és az ünnepségnek része a konferencia, képzés és a közös filmnézés is. Az ápolók hónapja apropóján Caritas facebook-oldalán rendszeresen jelennek meg munkatársaik gondolatai, illetve ápolók gyerekei, unokái által alkotott rajzok, versek, ezekből olvashatnak, láthatnak ismét néhányat. Irányítsuk tekintetünket ebben a hónapban azokra, akik nélkül több lenne a magány, a szenvedés, a tehetetlenség. Figyeljünk rájuk, akik nap mint nap csendben végzik munkájukat, hogy a legkiszolgáltatottabbak számára is élhetőbb legyen az élet.
Akik megnyitják a kaput
Ránézek egy sebre, és már látom, hogy merre alakul majd a kórfolyamat. Volt egy beteg nagy felfekvési sebbel a hátán, kiengedték, reménytelenül. Miután hazaengedték, én ápoltam, etettem, itattam, fürdettem, vitaminokat vittem, gondját viseltem, seb meggyógyult, a bácsi kijár, jól van.
Huszonegy éve dolgozom a Caritasnál. Szeretem az idős ember háláját, a kapcsolatot velük. Sok idősnek senki nem nyitja meg a kapuját, csak mi. Szeretetből végzem ezt a munkát, emellett kialakult egy bizalmi kapcsolat a beteg, a hozzátartozó és a családorvos részéről. De ez kiterjedt az egész közösségre. Az is meghatározó, hogy jó csapatmunka van. (Bálint Márta szakápoló, otthoni beteggondozás, Csíkkozmás és Lázárfalva)
Az tart itt, hogy szeretem
Soha, semmi más nem akartam lenni gyerekkoromtól, mint asszisztensnő. Dolgoztam kórházban és immár húsz éve itt, a Caritasnál. Az tart itt, hogy szeretem. És az, hogy lehet jobbítani egy ember körülményein, közérzetén. Amikor minőségi munkára gondolok, akkor a steril eszközök mellett ott van az is, hogy fürdetés után, ha szeretné, bekenem testápolóval, amelyik sampont szereti, használja, azzal mosom a haját, hogy az élete legalább ezekben a dolgokban ne változzon meg. A minőséghez tartozik a minőségi idő is, amit rászánok a betegre. Én jókedvet igyekszem vinni mindenkihez. (Pál Ildikó szakápoló, otthoni beteggondozás, Gyergyószentmiklós)
Az érintés hatása
Az álmom az volt, hogy asszisztens legyek, de sajnos az élet nem úgy alakult, hogy el tudjam végezni a főiskolát. Aztán itt, a Caritasnál elvégeztem a kórházi segédápoló képzést. Decemberben jöttem ide gyakorlatozni, januárban mentem a kórházhoz a sürgősségre. De itt első perctől megfogott minden, a kollégák, betegek, mindenki. Ide vágytam vissza. Itt van empátia, elfogadás, emberség. Tudtam, hogy itt a helyem, és ez azóta sem változott.
Van egy dolog, ami foglalkoztat, amire most koncentráltan figyelek, ez pedig az érintés hatása az idős embereknek az életminőségére. Azt figyeltem meg, hogy minél többször átölelem, megsimogatom a karját, megpuszilom, karon fogom a bentlakókat, annál jobban érzik magukat és így az én munkám is sokkal könnyebb. Ilyenkor azt látom, hogy jobban telik a nap, aktívabbak, kevesebb a panasz. Ez nagyon érdekes. (László Csilla segédápoló, Szent Lukács Idősek Otthona, Székelyudvarhely)
Ahol a kitartás találkozik az elkötelezettséggel
Egy néni agyvérzés után teljesen lebénult, hazaengedték a kórházból és hat hónapot adtak. Elkezdtem hozzá járni, nagy hangsúlyt fektetve a mozgására. A nénit sikerült fél év után lábra állítani. Nagyon nagy akaratereje volt. Minden nap hagytam neki házi feladatot, amit másnapra elvégzett, látszott a fejlődés.
Nekünk annyira természetes a legtöbb helyzet, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy nincs rá megoldás, vagy valamit nem lehet megcsinálni. Meggyőződésem, hogy a munkám minőségének legfőbb eleme az elkötelezettségem, és az, hogy nagyon szeretem. A minőség nálam abban is rejlik, hogy számomra minden beteg egyforma, nem teszek különbséget, tökéletesen próbálom végezni a munkám mindenkinél. (Vitos Mónika szakápoló, otthoni beteggondozás, Csíkszentimre)
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
