Pünkösd a Szociális Testvérek Társaságának nagy ünnepe, a Szentlélek szimbóluma, amelyet a testvérek viselnek, jelzi az avatatlan szemlélőnek is a szentlelkes elkötelezettséget. Idén a kolozsvári Szentlélek Házban, a kerületi központban ünnepeltek a testvérek, a május 19-i ünnepi szentmisén a Társaság központi elöljárója, Kővári Magdolna testvér, akinek az erdélyi kerület testvérei nevében Gábor Csilla köszönte meg, hogy a nagy ünnep alkalmával ,,minket választott”. A Társaságban való elköteleződése 25. évfordulóját ünnepelte Imre Edit.
A szociális testvérek hivatása, hogy tanúságot tegyenek Isten megszentelő szeretetéről. A Társaság tagjai radikális evangéliumi életre törekednek, részt vesznek az egyház szociális küldetésében, a szeretet, az igazságosság, a béke eszközei, a remény hordozói, a szegények és az elnyomottak szolgálói kívánnak lenni. Szentlélekben gyökerező és bencés lelkiségükkel szociális, társadalomerkölcsi, közgazdasági, egészségügyi, kulturális, mozgalmi és közéleti területeken munkálkodnak a kor igényeinek megfelelő eszközökkel. „A rend lelkisége négy alappillérre épül: szociális, bencés, szentlelkes és modern”, fogalmazta meg egy korábbi interjúban Homa Ildikó, az erdélyi kerület elöljárója.
A Szociális Testvérek Társaságának tagjai, kültagjai, családtagok, barátok, érdeklődők gyűltek össze pünkösd ünnepén a kolozsvári ház kápolnájába, ahol Nóda Mózes mutatta be az ünnepi szentmisét, a Szentlélek megújító hatását emelte ki, és arra buzdította a jelenlevőket, hogy a Lélek ajándékait megkapó apostolokhoz hasonlóan legyenek az öröm, a nyitottság elkötelezettjei, hogy a szomjas világnak mérlegelés, előítéletek nélkül tudják, merjék elvinni az örömhírt. Hiszen a Lélek képes a fáradt szívet örömre hangolni, az ökölbe szorult kezet kisimítani.
Imre Edit fogadalmát megújítva ünnepelte a 25. éve vállalt és azóta következetesen járt úton való elköteleződését, Kővári Magdolna általános elöljárótól gyűrűt kapott, és az égő gyertyát tartva fogadta az áldást, amelyet Nóda Mózes közvetített.
Az ünnepség liturgikus részének végén Homa Ildikó, az erdélyi kerület elöljárója baráti, közvetlen szavakkal köszöntötte a Társaság tagjait és barátait, s a kötetlen folytatásra invitálta őket. Jó volt együtt látni a Társaság Csíkszeredában és Kolozsváron különböző területeken tevékenykedő testvéreket, a kolozsvári Szent Benedek bentlakás növendékeit, a Társaság jelöltjét és az érdeklődő fiatalokat, illetve a kültagokat örülni egymásnak, a vendégeiknek, a jó időnek, a kertben pünkösdi pompában ragyogó rózsáknak és az élet zökkenőin is átsegítő, érezhetően áradó Lélek ajándékainak.
