Pünkösd ünnepén Ferenc pápa jóváhagyásával lépett életbe a Hittani Dikasztérium új szabályzata, módszertana, angol nyelvű címén: Norms for Proceeding in the Discernment of Alleged Supernatural Phenomena.
A dokumentum egyrészt felváltja az 1978-ban bevezetett, sokáig nem nyilvános szabályzatot, másrészt rendszerességet kíván kialakítani a vizsgálatok folyamatában, mert az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján az előző dokumentumnak nem sikerült ezt elérni. A probléma is kettős, amely szükségessé tette ezt a dokumentumot: eddig nem volt egyértelmű, hogy a püspök vagy a dikasztérium mondja ki a végső megállapítást az állítólagos természetfeletti jelenségek (mint látomások, Eucharisztikus-csoda, üzenetek, vérző és könnyező képek stb.) hitelességéről, másrészt a világ is megváltozott 1978 óta. Amíg akkor egy ilyen jelenség híre még egy püspökség vagy ország határain belül maradhatott, ma az internetnek köszönhetően pillanatok alatt világszenzációvá válik. A dokumentum két alapelvet tűz ki, amelytől csak rendkívüli helyzetben lehet eltérni. Egyik alapelv, hogy az állítólagos természetfeletti jelenségek kivizsgálása a megyéspüspök hatásköre, a másik pedig, hogy az egyház annak megállapítására vállalkozik, hogy a jelenség hatásai milyen viszonyban állnak a Szentlélek Szentírásból ismert ajándékozó tevékenységével.
Hacsak az állítólagos természetfeletti jelenség nem érint területileg több püspökséget, akkor a megyéspüspök joga és kötelessége diszkréten vizsgálatot indítani egy teológusból, kánonjogásztól és a jelenség természetének megfelelő szakemberből álló bizottság segítségével. Magának a püspöknek nem lehet személyes szubjektív/személyes kapcsolata az állítólagos jelenést tapasztaló személlyel. A vizsgálat eredményeként a püspök jelentést állít össze, amelyben hat féle következtetést fogalmazhat meg: a) Nihil obstat – a jelenség valószínűleg hiteles, a hívők saját belátásuk alapján zarándokolhatnak is annak helyszínére; b) Prae oculis habeatur – a jelenség hitelesnek tűnik, de további vizsgálatokra van szükség; c) Curatur – a jelenség híre elterjedt, jótékony hatásai is vannak, ugyanakkor súlyos hibák is találhatók; d) Sub mandato – a jelenséget egyes érintett személyek saját, akár pénzszerzési célra is felhasználják; e) Prohibetur et obstruatur – habár a jelenségnek van pár pozitív eleme, súlyos hittani hibák vannak benne, amelyek félrevezethetik a híveket, ezért el kell őket tanácsolni ennek helyszínének felkeresésétől, az állítólagos látnok követésétől; f) Declaratio de non supernaturalitate – határozott nyilatkozat az állítólagos természetfeletti jelenség hamis voltáról. Ez ritkán történhet meg, pl., ha az állítólagos látnok elismeri, hogy hazudott, vagy mítoszmániában szenved, azaz mániákus módon keresi az állítólagos csodákat. A püspök ezen variánsok közül terjeszt fel egyet a dikasztériumnak (ez az ő votuma, szavazata), ahol újra megvizsgálják a jelentést, kivételes esetben új vizsgálatot is kezdeményezhetnek, majd iránymutatást adnak a püspöknek. Az eddigi gyakorlattól eltérően ezután a megyés püspöknek nyíltan kell hivatkoznia a Hittani Dikasztérium útmutatására.
A dokumentum többször kimondja, hogy a leggyakoribb döntés a Nihil obstat lesz, azaz, ha a hívők a püspökkel egyetértésben, a Szentlélek ajándékaként arra a következtetésre jutnak, hogy az adott jelenség építi hitéletet, ott lehet zarándoklatot és más lelki, egyházi tevékenységet folytatni, ugyanakkor ez nem jelent végleges döntést vagy egyházi elismerést sem. Újabb adatok fényében akár a püspök, akár a Szentszék felülvizsgálhatja a korábbi döntést. Itt a másodiknak említett alapelv a meghatározó: hosszú távon is összhangban van-e az állítólagos természetfeletti jelenség hatása a Szentlélek megszentelő és egyházvezető tevékenységével.
Mint említettük, a dokumentum arra kéri a püspököket, hogy elhamarkodottan ne nyilvánítsanak hamisnak egy ilyen bejelentést, csak hosszú távú kivizsgálás és a dikasztérium ilyen jellegű útmutatása után fogalmazzak meg esetleges elítélő nyilatkozatot, elkerülendő az esetleges zavart a hívők körében. Ugyanakkor az állítólagos természetfeletti jelenségek általános egyházi elismerését a dokumentum gyakorlatilag a pápa hatáskörébe rendeli, mint a Nihil obstat döntéstől való rendkívüli eltérést. Ezzel gyakorlatilag a következő időszakban nagyon ritkán találkozhatunk olyan jelenés-helyek elismeréséhez, mint amilyen Lourdes vagy Fatima volt. Például a sokak által ismert Međugorje kapcsán több mint valószínű, hogy egyhamar nem lesz hivatalos és végleges egyház döntés. Összegezve, a dokumentum a megyéspüspök (Erdély esetében az érsek) hatáskörében tartja az állítólagos természetfeletti jelenségek vizsgálatát és értékelését, amelyhez alapos útmutatóként pontos szabályokat fogalmaz meg, és hozzáadja a Hittani Dikasztérium közreműködését és iránymutatását. A hívők lelki életére való tekintettel dokumentum igyekszik megelőzni az elhamarkodott teljesen elfogadó vagy elutasító döntéseket. A legnagyobb pozitívum és újdonság a felvállalt nyilvánosság, az egyház felismerve korunk kommunikációs fejlettségét és gyorsaságát, mindenki számára ismertté tette vizsgálati módszereit, és egyházmegyei szinten gyors iránymutatást ígér a híveknek az állítólagos természetfeletti jelenségek hírének esetére.
András Szabolcs dogmatikatanár
