A csíksomlyói zarándoklatnak életemben fontos helye van. Első alkalommal gyalogosan 2010-ben vettem részt, amikor Péter Szabi barátom meghívott. A székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébánia keresztaljájával zarándokoltunk Székelyudvarhelyről Csíksomlyóra. Az első gyalogos zarándoklat oly mély nyomott hagyott bennem, hogy attól kezdve minden évben ismét megyek, és a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-közösség keresztaljájához becsatlakozva zarándokolok Csíksomlyóra. Mivel már van egy történetiségem, úgy érzem magam, hogy bizonyos részben a Kis Szent Teréz-templomhoz is tartozom. Rengeteg jó dolog történt velem, itt alakult ki egy nagyon jó barátság Silye Csabikával, mely odáig fejlődött, hogy felkért keresztszülőnek. Úgy érzem, nem túlzok, amikor azt írom, hogy annyi csodás emlék van bennem, hogy egy könyvet is írhatnék a zarándoklattal kapcsolatban. Azonban nagyon erősen él bennem egy kép, amit azért hozok a kedves olvasó elé, mert sokat mond. Egyik zarándoklat alkalmával egy mozgássérült személyt, aki kerekesszékben volt, végigtolták ezen az útszakaszon. Aki ismeri a Székelyudvarhely—Csíkszereda-útvonalat, azt tudja, hogy sok helyen az út felfelé visz és gyalogosan sem könnyű, azonban valakit még tolni is kell, az nagyon nehéz. Én csak ámultam ezen a helyzeten.
Minden ember hitét egyedül csak Isten ismeri. Van, akinél ez gyakorlatban jobban látszik, van, aki erről többet beszél. Számomra ez egy óriási tapasztalat volt, amit mindig elmesélek, ha valaki a zarándoklatról kérdez. Mindenkit buzdítok, hogy egyszer az életben vegyen részt. Ez egy olyan csodás esemény, amely minden személy bakancslistáján rajta kell legyen. Azt gondolom, hogy a sok kegyelmet, melyet ezen az útszakaszon lehet tapasztalni, nem lehet szavakban leírni. Rengeteg jóság megtapasztalható a zarándoklat alatt. Ezen okok miatt mindig törekedtem arra, hogy másokat is megszólítsak és elhívjak zarándokolni. Örvendek, hogy az idei évben plébániámról, a szatmárnémeti Szentlélek-templom közösségből többen fogunk menni. Ami még nagyobb öröm számomra, hogy a 4 hónapos lányunkat is visszük. Ez azért is nagyon fontos, mert ezen zarándoklatok alkalmával imádkoztam feleségért, gyermekáldásért és sok egyéb kegyelemért. Illik, hogy ne csak kérjünk, hanem meg is köszönjük. Így minden alkalommal hálát adok a kegyelmekért, és kérem a Szentlélek ajándékait, hogy a következő zarándoklatig segítsen cselekvéseimben.
Szöveg és fotók: Józsa Nándor Lóránd, Szatmárnémeti
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 2024/20-as, pünkösdi lapszámában.
