A könyv az Új Ember Kiadványok és a Via Sacra Zarándokútikönyvek sorozatában jelent meg. A kötet teológiai lektora Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár. A kiadványt díszítő színes fotókat Fábián Attila és Budai András készítették.
A könyv írója, Koncz Attila szerint: ahogyan Lourdes a 19. század, Fatima pedig a 20. század spirituális iránytűje, Međugorje ugyanúgy válik napjaink keresztény emberének útmutatójává. Bár elsőre merésznek hangozhat ez az állítás egy olyan hellyel kapcsolatban, amely még negyven év után is heves viták kereszttüzében áll, mégis vannak érvek az alátámasztására. Međugorje azért is ébreszthet olyan erős visszhangot emberek tízezreinek lelkében, mert „megfogalmazásában egyszerű, világos, könnyen befogadható és átélhető”.
Megértéséhez nem kell filozófiai vagy különösebb teológiai előképzettség, elegendő a szív tisztasága és a nyitott elme. A település, Hercegovina egy eldugott sarkában, a nagypolitika történéseitől távol élte csendes mindennapjait. Egyszerű, szegény, a földből élő emberek lakták, akik nem voltak felkészülve arra, hogy egy adott pillanatban az egész világ figyelmének középpontjába kerüljenek. Koncz Attila szerint azonban: ha közelebbről is megvizsgáljuk a hely és tágabb környezetének történelmét, más kép tárul elénk, és magyarázatot kapunk arra, miért pont Međugorje lett a 21. század emberének szóló üzenet kiindulópontja. A plébániájához tartozó települések ugyanis történelmük során szinte megszakítás nélkül a vértanúság útját járták. Ami Európa népeivel történt, azt itt többszörösen megszenvedték az emberek.
Ez a vidék Kelet és Nyugat találkozásának helye, s a legkevésbé sem volt békés az idők során. Belső viszályok, szomszédháborúk és az egész világot felperzselő konfliktusok egyaránt elértek ide, és rendszeresen tizedelték a népességet. A könyv írója megvilágítja: ez a kis hercegovinai falu semmi mást nem javasol a hívő léleknek, mint ami a Katolikus Egyház két évezredes tanítása. „Bűnbánat és megtérés, imádság és böjt, szentmise és szentgyónás, szentségimádás, keresztút és rózsafüzér…”
Áttekintve a település történetét, a szerző kifejti: Lourdes-hoz és Fatimához hasonlóan Međugorjéval kapcsolatban is joggal merül fel az a kérdés, amit Nathanael tesz fel Fülöpnek, amikor közli vele, hogy Jézus személyében megtalálták azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: „Jöhet valami jó Názáretből?” A válasz pedig ez esetben is Fülöp apostol buzdítása lehet: „Gyere, és győződj meg róla!” (Jn 1,45–46).
Koncz Attila felidézi: a „szépséges hölgy” 1981. június 24-én délután hat fiatalnak jelent meg a Bijakovici melletti Podbrdón. Név szerint Ivanka Ivankovic, Mirjana Dragicevic, Vicka Ivankovic, Ivan Dragicevic, Ivan Ivankovic és Milka Pavlovic találkozott akkor – hitük szerint – a Szűzanyával. Másnap, június 25-én Ivan Ivankovic és Milka Pavlovic nem volt ott a Jelenések hegyén, és ők soha többé nem is látták a hölgyet. Helyettük Marija Pavlovic és Jakov Colo csatlakozott még a többiekhez. További három látnok is volt: a ferences rendhez tartozó međugorjei plébános, Jozo Zovko, aki kezdetben szkeptikus volt a jelenések megítélésében, idővel azonban a látnokok nagy hatású védelmezőjévé vált, valamint Jelena Vasilj és Marijana Vasilj, akik csak névrokonok.
Koncz Attila megállapítja: ahogyan Lourdes-ban és Fatimában, itt sem volt világos, hogy a Gondviselés miért éppen őket választotta a közvetítő szerepére. Nem tűntek ki társaik közül semmiben, sem a vallásos élet gyakorlásában, sem intelligenciában, sem kifejezőkészségben. Gyermekek voltak, minden magasabb iskolai végzettség nélkül, akiknek életét azonban alapvetően meghatározták az 1981-es történések. A látnokok kivétel nélkül szerény anyagi körülmények között éltek. Átlagos, falusi földművelő, illetve ipari munkáscsaládból származtak. A szükség, olykor kimondottan az éhezés volt osztályrészük. A hatóságok visszaéltek ezzel, egyiküket például külföldön dolgozó édesapja útlevelének bevonásával zsarolták, de a gyermekek nem törtek meg.
A jelenések helyi és nemzetközi hátterét elemezve a könyv írója kiemeli az 1979-es iráni iszlám forradalmat, a lengyel Karol Wojtyla 1978-as pápává választását, az ugyancsak lengyel Szolidaritás megalakulását és a jugoszláv állam megalapítójának, Josip Broz Titónak 1980-ban bekövetkezett halálát. Ezt követően a sok és egymástól nagyon eltérő hagyományú ország kormányzata azonnal a szétesés jeleit kezdte mutatni.
Koncz Attila Szűz Mária a látnokokhoz intézett üzenetei közül kiemeli: béke, hit, megtérés, imádság, böjtölés. Leszögezi: a Szűzanya nem kér tőlünk az emberi erőt meghaladó vagy lehetetlen dolgokat. Napjaink divatos szlogenjének szellemében – „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” – arra hív, hogy a változást magunkon, a változtatást pedig legszűkebb közösségünkben, a családban kezdjük el. Ahogyan 1986. május 1-jei üzenetében fogalmaz: „Drága gyermekek! Kérlek benneteket, kezdjétek el átalakítani életeteket a családban. Minden család legyen szép, harmonikus virág, amelyet Jézusnak kívánok átadni. Drága gyermekek, minden család éljen imádságban, s ennek gyümölcseit szeretném látni egy napon. Csak így tudlak benneteket mint virágszirmokat odaajándékozni Jézusnak, hogy Isten tervei megvalósuljanak.”
A szerző emlékeztet: 2019. május 12-étől Ferenc pápa döntése nyomán az egyházmegyék, illetve a plébániák hivatalosan is szervezhetnek zarándoklatokat Međugorjéba, nem csupán privát formában, ahogyan addig történt. A rendelkezés annak jele, hogy a szentatya „különleges lelkipásztori figyelmet szentel e helynek, hogy segítse és támogassa jó gyümölcseit”.
Zarándokútikönyvhöz méltóan a kötet rengeteg információt is közöl, megadja a međugorjei plébánia elérhetőségét, tájékoztat a részletes miserendről, és bemutatja a főbb látnivalókat. Általános és međugorjei imádságokat is hoz. A kötethez Székely János szombathelyi megyéspüspök írt előszót, aki sokszor járt már Međugorjéban. A főpásztor kiemeli: „Međugorje üzenete öt parittyakő, amelyekkel győzhetünk a gonosz felett, úgy, mint valaha Dávid Góliát felett. Az öt kő: az imádság, a böjt, a Biblia olvasása, a szentgyónás és a szentmise.
Međugorje megtérésre hív, egy erőteljesebb, hitelesebb kereszténységre. Mennyire nagy szüksége volna erre a kissé langyos, megfáradt európai kereszténységnek! Međugorje szent hely, ahol az ég összeér a földdel. Kedves Olvasó, kelj útra, hogy részesülhess a fentről áradó nagy-nagy békességben, a Béke Királynőjének áldásában!”
Koncz Attila: Međugorje
Magyar Kurír, 2024
Forrás: Bodnár Dániel / Magyar Kurír
