Huszonöt éve nyújt segítséget és támogatást krónikus beteg, felügyeletet igénylő, de még szállítható szatmárnémeti időseknek a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szent Jakab Idősnapközije.
„Ki ad majd nekem egy pohár vizet?” – szinte nincs olyan ember, akiben ne merült volna fel ez a kérdés élete során. Amíg aktívak vagyunk, többnyire csak elméleti szinten foglalkozunk ezzel. Az önállóságát fokozatosan elveszítő, egyre inkább mások segítségére szoruló idős ember számára viszont olyan kérdésről van szó, amely aggasztja, nyugtalanítja, szorongást okoz. A Szent Jakab Idősnapköziben, Kincses Angéla intézményvezető koordinálásával megtartott csoportos foglalkozások alkalmával a részt vevő szépkorúak nem félnek időről időre feltenni maguknak ezt a kérdést, amelyre együtt keresik a választ, úgy, hogy közben erőt merítenek a többiek bizakodásából. És kire ne hatna pozitívan a legutóbbi beszélgetés közösen megfogalmazott konklúziója: ha jó emberek vagyunk és mi is segítünk másoknak, akkor mindig lesz, aki adjon nekünk egy pohár vizet, aki segítsen nekünk, gondoskodjon rólunk, függetlenül attól, hogy egyedül élünk vagy a családunkkal.
A lelki támasz mellett a Caritas-intézmény munkatársai mentális és fizikai erőnlétük megtartásában is segítenek az időseknek. Az ellátottak számára a központ biztosítja a szállítást az intézményig, majd haza; különböző, az aktív idősödést népszerűsítő programokon vehetnek részt; egészségi állapotukat folyamatosan monitorizálják; illetve finom reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak. A kellemes társaságnak, a gondoskodásnak, a közös élményeknek köszönhetően az ellátottak szívesen járnak a központba.
A mai nap különleges a Szent Jakab Idősnapközi munkaközössége és ellátottai számára, ugyanis pontosan negyed évszázaddal ezelőtt, 1999. április 29-én nyitotta meg kapuit az intézmény, Szatmárnémetiben, a Honvéd utca 38. szám alatt.
25 év hosszú idő, ezalatt sok minden megváltozott. Míg kezdetben 4-5 idős látogatta az intézményt, jelenleg 16-an töltik ott a nap egy részét. A várható élettartam növekedésével folyamatosan nőtt az ellátottak kora is – míg eleinte volt 52 éves szklerózis multiplexben szenvedő kedvezményezett is, a mostani idősek átlagéletkora 75 év körül van. A megnyitását követő években jellemzően agyvérzés utáni bénulásban szenvedő idősek rehabilitációjában nyújtott segítséget a központ, az utóbbi 10 évben pedig egyre több a demens ellátott. Az intézményvezető elmondása szerint a csoportos foglalkozások alkalmával mindig úgy gondolja ki a kérdéseket, hogy minden egyes résztvevő hozzá tudjon szólni a témához, és ezáltal legyen sikerélménye, hogy ő is hozzájárult a tevékenységhez. A szakemberek mellett az idősek egymásnak is segítenek, mint egy igazi közösségben, ami óriási erőforrás, hiszen, aki még tud segíteni másnak, az nem tehetetlen ember.
Sok minden változott a 25 esztendő alatt, de azért nem minden: a központ munkatársai elhivatottan, töretlen lelkesedéssel teljesítik vállalt küldetésüket: hogy hozzájáruljanak az ellátott idősek életminőségének javulásához, ugyanakkor hogy a hozzátartozók mindennapjait is megkönnyítsék, átvállalva a napi felügyelettel járó feladatok egy részét. Ehhez folyamatosan keresik az új lehetőségeket, természetesen az ellátottak igényeihez igazítva a jövőre vonatkozó terveket. Több kimozdulás: piknikek, kirándulások formájában; magaságyás készítése, hogy az is kertészkedhessen, aki már nehezen hajolgat, és akár lehetősége legyen minden idősnek megtermelni saját részre egy kis paradicsomot, paprikát – mindez a tervek része. Egy projekt keretében, amennyiben sikerül azt megnyerni, a napközi befogadóképességének növelésére nyílik lehetőség, ugyanis egyre nagyobb az igény a szolgáltatásai iránt. Szintén a tervek között szerepel további szakemberek bevonása (masszőr, fizioterapeuta), akik révén a központ még jobban hozzá tud járulni a személyes autonómia fenntartásához. Röviden, a sok terv célja egy: hogy még több szépkorú életét tegye széppé, méltóvá, örömtelivé a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szent Jakab Idősnapközije.
Palincas Erika
