Április 24-én, csütörtökön este a Magyar Napló Kiadó Üllői úti könyvesboltjában került sor Iancu Laura Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből című kisregényének bemutatójára. A moldáviai Magyarfaluból származó szerző a mai magyar irodalom egyéni hangú, kiemelkedő alakja, mellette kiváló néprajzkutató is, több könyvet írt a moldvai magyarság életéről, mély hitéről, mindennapi küzdelmeiről.
Tavaly év végén megjelent műve egyszerre önéletrajz, szociográfia, néprajz, költészet, széppróza, teológiai, filozófiai párbeszéd, a lét alapkérdésein elmélkedő esszé.
A szerzővel Jánosi Zoltán, a kötetet megjelentető Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője beszélgetett, aki a kisregény utószavát is jegyzi. Az egyik legtisztább lelkű magyar költőnek nevezte Iancu Laurát, aki egyaránt jóban van az Istennel, a barátaival és a szülőföldjével. A kérdésre, „hogyan, milyen egyéni számvetés” hatására írta meg kisregényét, a szerző elmondta: a könyvben exponált krízis nagyon régóta él benne, talán már a szülők, nagyszülők is hordozták magukban. Bár több ízben hozzáfogott a téma megírásához, az igazi ráhangolást és a lelki erőt a covid alatti események, tapasztalatok hozták meg számára. A bezárások és a felülről szabályozott élet ismerősnek hatottak, újra érezte a fojtást és a fuldokolást, a „ne szorítsatok” érzését. Föltette magában a kérdést: hol és mikor találkozott már ezekkel? „Már jártam ebben a világban, miért ilyen ismerős ez az egész?” A covid két és fél éve megágyazott a lelkiállapotának, visszahozta a harminc néhány évvel korábbi események hangulatát, félelmeit. Amit nem tudott írói szorgalomból előidézni, azt visszahozta ennek a két és fél évnek a fojtó közege. Amit kislányként, egy közösség tagjaként egy diktatúrában a cselekmények, a történetek, a dráma nyelvén és eszközeivel élt meg és fogalmazott meg, az egy másik történelmi helyzetben, a másik embertől elzártan, magányban, befele megélt, meditatív drámában öltött testet.
A könyvben az író valakivel mindig párbeszédben áll, a kislány és a felnőtt énje is. Gyakran egykori, korábbi énjével, „meghaladott önmagammal”. Az viszont nem derül ki, hogy egy-egy meditatív monológgal pontosan mire reflektál, vagyis a beszélő fél kérdéseit nem ismerjük meg. A szerző szerint a lét, az élet kérdéseiről akkor is szükséges gondolkodni, ha ezt külön nem kéri senki tőlünk. Ne mondjunk le arról, hogy gondolkodó lények vagyunk. Példának hozta fel azt, hogy ámbár élő kapcsolata van Istennel, ha most találkozna vele, nem biztos, hogy tudná, hogy mit kérdezzen tőle.
Forrás: Bodnár Dániel / Magyar Kurír
