A szatmárnémeti Szentlélek-plébánián szerveztek közösségépítő programot az elmúlt hétvégén. Ez alkalommal szombaton, április 20-án Szilágy megyébe, pontosabban Szilágysomlyóra kirándultak a közösség tagjai, a program iránt akkora érdeklődés mutatkozott, hogy két autóbusszal indultak útnak. Az alkalomról az egyik résztvevő saját hangú beszámolóját olvashatják.
Szombaton indulás után elvégeztük a reggeli imát és néhány énekkel kezdtük meg utazásunkat. A mosoly mindenki arcán jelen volt. Első megállónk a somlyóujlaki református templomnál volt, mely a 13. században épült. Ami engem különösképpen megragadott, a templom két fala között lévő nagyon szűk folyosók és lépcsők. Ezen jutottunk fel a szépen kialakított folyósókra. Innen félköríves ablakok nyíltak a templomtérbe, melyeken keresztül a napsugarak egész nap besütnek a hajóba, azt az érzést sugallva, mintha a mennyország előcsarnokában lennénk. Egyidejűleg magával ragadott ennek az épitménynek a régisége is, a falon látható freskók maradványaival együtt. Mivel csapatunk színes volt, olyan szempontból, hogy pici gyerekektől egészen a szépkorúakig mindenkit magába foglalt, meglepett a gyermekek érdeklődése, nyitottsága, kíváncsisága, mindenhová bebújtak, mindent megnéztek, mindent megtapintottak, egy szóval nyitottak voltak befogadni az új helyzetet. Bár az idő csodásan velünk tartott, mégis kénytelenek voltunk ismét autóbuszba ülni, hogy folytassuk utazásunkat.
Következő megállónk Szilágysomlyón volt a Szentháromság térnél és -szobornál. Ennek a szobornak érdekessége, hogy hálából állította a város lakossága 1772-ben, amiért a pestisjárvány elkerülte Szilágysomlyót. Ezután gyalog folytattuk utunkat egészen a római katolikus Nagyboldogasszony-templomhoz, amely műemlék, 1532-ben Báthory István építtette. Első alkalommal jártam itt, de amikor megláttam, milyen csodás helyen áll, már magával ragadott szépsége. Itt a hosszú ideig birtokos Báthory családnak köszönhetően a katolikus élet folyamatosnak tekinthető. Elgondolkodtató az a tény, hogy a törtenelem viszontagságai ellenére megtartották hitüket, a mai embernek minden megadatott, hogy hitét gyakorolja, csak a sok teendőink mellett, kicsit elveszett az akarat, a hit utáni vágy, a lelkesedés…
Szentmisén vettünk részt ebben a csodálatos templomban, melyet plébánosunk, Istvánfi Szilárd mutatott be. A közösségünkből volt, aki ministrált, gitározott, énekelt, felolvasott bekapcsolódván a szent liturgiába. Sokunk számára első alkalom volt, hogy ebben a templomban találkozhattunk a jó Istennel, így nem felejtettünk el kérésekkel fordulni hozzá. Plébánosunk az evangélium szavaival búzdított bennünket, így mise végén lelkileg feltöltődve folytathattuk utunkat, persze csak miután körbe jártuk és minden zegzúgát megnéztük ennek a csodás templomnak. Az egyik kislány meg is jegyezte: Itt minden olyan csodálatos, olyan minden, mint egy mesében.
Ennyi információ hallatán és ennyi szépség láttán, bizony a társaság nagyrésze megéhezett, de csodás szervezőink gondoskodtak finom bográcsosról, desszertként pedig Magura nevezetű süteményt ehettünk, mely egy helyi édesség. A sok finomságnál érződött, hogy mindenki beletette szívét-lelkét.
Utunkat folytattuk a szilágysomlyói református templomhoz, ahol Erdei János tanár úr röviden bemutatta azt, a közösség történetét és a templom mellett lévő műemlékeket. Ezt követően az ő vezetésével átmentünk a Báthory-várhoz, ahol megismerkedhettünk a Báthori család somlyói ágának történetével.
A férfi társaság nagy örömére a szilágysomlyói Silvania pezsgőgyár volt utazásunk következő megállója, de be kell vallanom, engem is meglepett mindaz, amit ott láttam és hallottam. Soha nem gondoltam volna, amikor újévkor pezsgővel koccintok, hogy mennyi munka van egészen addig, míg a palackba ilyen minőségű pezsgő kerül… Először is szükség van egy egészséges, könnyű, tiszta ízű alapborra, amelyet zárt üvegben újraerjesztenek és amelybe élesztő kerül. Palackos erjesztés esetén a pezsgő ugyanabban a palackban erjed és érlelődik, mint amelyben később forgalomba hozzák, csupán… (és itt akadt el mindenki lélegzete) három évig kell várni erre a folyamatra. Persze eközben még történnek bizonyos trükkök, amik a jó pezsgő minőségéhez vezetnek, de ezeket nem áruljuk el, legyen meglepetés mindazoknak, akik meg szeretnék látogatni ezt a gyárat. Borkóstolóban is volt részünk, és persze vásárolhattunk is ezekből az italokból, de biztosíthatom a kedves olvasókat, mindenki józanul folytatta tovább a kirándulást.
Szilágysomlyót elhagyva Selymesilosván mentünk keresztül, elérve Lompértot. Selymesilosva Ilosvai Selymes Péterrel hozható kapcsolatba, illetve fontos megemlíteni, mivel mindannyian Szatmárnémetiből mentünk, hogy anno Ilosvai Selymes Péter Szatmárnémetiben is járt. Lompérton az Ady-szobornál és a református templomnál volt az utolsó megállonk. Lompért fontos Ady Endre miatt, hiszen apai ága innen származott. A költő többször is megfordult a településen. A templom előtt található Ady Endre szobra. A református templom jellegzetessége a kazettás mennyezet, amelyen különböző motivumok vannak. Érdekessége, hogy nincs két egyforma. Zárásként elénekeltük nemzeti imánkat, a Himnuszt, amelyet plébánosunk áldása követett. Mindnyájan hálával a szívünkben indultunk haza, hogy a jó Isten is ránk mosolygott, ugyanis csodálatos idővel ajándékozott meg bennünket. Úton hazafele, még elimádkoztuk a rózsafüzért, így teljes lett a napunk.
Sok szép élménnyel érkeztünk haza, mindezt Józsa Nándor Lóránd szilágysomlyói születésű, plébániánkhoz tartozó tagjának köszönhetően, és Istvánfi Szilárd plébánosunknak, aki meghívta híveit erre a kis történelmi kalandra… Hiszem, hogy akik részt vettünk, nem bántuk meg, és csak bizakodni tudunk, hogy lesz még folytatása. Már alig várjuk!!!
Májer Enikő
Fotó: Májer Zsolt; Szentlélek Szatmár / Facebook
