Tavasszal életre kel a természet. Húsvétra idén is virágba borultak a fák, a levegő felfrissült, és ezzel együtt finom virágillat töltötte be a környezetünket. Jézus feltámadásának ünnepe mintha a természet felébredését is magával hozta volna, élettel telt meg a Föld. Az ember felelőssége megóvni és őrizni a természetet. Erre emlékeztet a ma ünnepelt Föld napja, amit világszerte április 22-én tartanak. Egyházunk liturgiája is az ébredező természetre irányítja figyelmünket a búzaszentelés során, amelyet a hónap végén, április 28-án ünneplünk idén.
„Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” – olvashatjuk a Teremtés könyvében (Ter 1,28). Ha ma megnézzük, hogy miként állunk ennek az isteni parancsolatnak a teljesítésével, elsőre úgy tűnhet, hogy kipipáltuk: több mint nyolcmilliárd ember él a Földön, és a bolygónak jóformán nincs olyan része, amelyik ne viselné magán az ember keze nyomát. Azonban, ha a dolog mélyére nézünk, akkor beláthatjuk, hogy lassan túlteljesítettük a feladatunkat, és sokkal inkább már kizsigereljük a természetet, mintsem hogy bölcsen élnénk a Föld nyújtotta ajándékokkal. Olyan sokan élünk a bolygón, ami igencsak kimeríti az erőforrásokat, miközben olyan mértékben átalakítottuk az elmúlt évszázadok során a bioszférát, a növények és állatok életterét, ami kimeríti a „leuralás” fogalmát is. Már nem élünk, hanem visszaélünk az Isten adta hatalmunkkal, és mint egy rossz gazda, mint egy rossz uralkodó, rosszul bánunk a ránk bízottakkal. A bolygó életterét elsősorban a saját szempontjaink szerint alakítottuk ki, hogy igényeinket kiszolgáljuk, keveset törődve az ökoszisztémával, a növényekkel és az állatokkal.
Ferenc pápa kiemelt feladatának tartja a teremtésvédelem hangsúlyozását, de már Szent II. János Pál pápa is ekként fogalmazott Evangelium vitae kezdetű enciklikájában a téma kapcsán: „Mivel az ember arra hivatott, hogy művelje és őrizze a világ kertjét, különleges felelősséggel tartozik az élő környezetért, azaz a teremtésért, melyet Isten személyes méltósága, élete szolgálatába állított, de nemcsak a jelen, hanem a jövendő nemzedékek szempontjából is.” Felelősséggel tartozunk hát a teremtésért, amit Isten nemcsak számunkra, hanem a jövő nemzedékek számára is otthonul szánt. A bölcs uralkodóhoz méltón meg kellene tanulnunk, hogy a ránk bízott hatalommal gazdagítsuk, építsük Isten teremtett világát, ne pedig leromboljuk annak kincseit és ellehetetlenítsük teremtményeit önös érdekeinket, bűnös énközpontúságunkat tartva szem előtt.
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/15-ös számában.
