Assisi Szent Ferenc – az ökológiát művelők védőszentje – így fogalmaz a Naphimnuszában: „Áldott légy, Uram, s minden alkotásod.” A Föld napján a dévai ferences plébánián az Apró Kezek Műhelyének szervezésében lelki séta keretében a Naphimnuszparkban osztottuk meg egymással, hogy mit is jelent az ember életében a Föld. Jelként, reményként a virágültetéssel tettük szebbé az udvarunkat.
Azt is láttuk, hogy Isten a forrása, középpontja és beteljesedése az egész teremtésnek, amely Isten dicsőségére rendeltetett (vö. Jel 1,8). A Szentírás tanítása szerint kiérezhetjük, hogy sem egyénileg, sem közösségileg nincs jogunk arra, hogy kapott hatalmunkat visszaéléssel igazoljuk a környezetünkben.
Ne engedjük, hogy igazzá váljék ifj. Lynn Townsend White történész megállapítása, amely szerint a modern korban tapasztalható ökológiai probléma a keresztény arroganciában keresendő. Érvelése a Szentírás első lapjain megfogalmazott parancson alapszik: „(…) töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog (…)” (Ter 1,28a–29).
Isteni parancsot kaptunk, hogy a földet vonjuk uralmunk alá (vö. Ter 1,28a), de hol van a határ a teremtésen való uralkodásban? Gátlástalanok lehetünk-e uralkodásunkban? Az a mi feladatunk, hogy felelősségtudattal vegyünk részt a ránk bízott feladatban. Ne tévesszük szem elől, hogy a föld Isten tulajdona (vö. Zsolt 24), és nekünk, embereknek és minden más élőlénynek földre van szüksége a biztonsághoz és a létfenntartáshoz. Semmiféle emberi hatalom, megnyilvánulás nem sajátíthatja ki magának a teremtést, mert a földet Isten teremtette (vö. Ter 1,1).
Főcze Imre, Bonaventura OFM
