Mintegy húszezer zarándok jelenlétében tartotta meg Ferenc pápa a Szent Péter téren az általános kihallgatást április 17-én, és ezúttal a mértékletesség sarkalatos erényéről tanított. Felelevenítette a görög filozófia szellemi örökségét, mely a mértékletességet önuralomnak, önmagunk feletti hatalomnak nevezte. A szentatya elmondta: a mértékletesség szabályozza az ember életét, és miközben nem engedi, hogy a szív ösztönös vágyai szerint cselekedjék, felszabadít az értékek mélyebb megbecsülésére.
Ma a negyedik és egyben utolsó sarkalatos erényről fogok beszélni: a mértékletességről – kezdte katekézisét a pápa. A másik három erénnyel együtt ennek a története is a kereszténység előtti régi időkre nyúlik. A görögök az erényeket azzal a szándékkal gyakorolták, hogy általa boldogságra jussanak. A filozófus Arisztotelész a fiának címzett Nikomakhoszi etika című művében az „élet művészetére” tanítja őt. Miért van az, hogy noha mindannyian keressük a boldogságot, mégis csak kevesen érik el azt? – kérdezte, és Arisztotelész válaszul az erények témájával foglalkozott, amelyek között fontos helyet foglal el az enkrateia, vagyis a mértékletesség. A görög kifejezés szó szerint azt jelenti: „hatalom önmagam felett”. A mértékletesség az önmagunk feletti hatalom – ismételte meg a pápa. Ez az erény tehát az önuralom képessége, annak a művészete, hogy a lázadó szenvedélyek ne uralkodjanak felettünk és hogy rendet teremtsünk abban, amit az olasz író, Manzoni „az emberi szív összevisszaságának” nevez.
Ferenc pápa idézte a Katolikus Egyház Katekizmusának ide vonatkozó tanítását: „A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. Biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött, és a tisztesség határai között tartja a vágyakat. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul tesz különbséget, és nem erejét követi, hogy szívének ösztönös vágyai szerint cselekedjék” (1809).
A mérsékletes ember azt gondolja, amit mond
A mértékletesség ezért a „temperanza” olasz szó alapján a helyes mérték erényét jelenti. Minden helyzetben bölcsen viselkedik, mert az emberek, akik mindig indulatból vagy túlzásból cselekszenek, végül megbízhatatlanokká válnak. Az önmérséklet nélküli emberek mindig megbízhatatlanok – ismételte meg a pápa. Egy olyan világban, ahol oly sokan büszkék arra, hogy kimondják, amit gondolnak, a mérsékletes ember inkább azt gondolja, amit mond. Fontos a különbség: ne azt mondjuk, ami eszünkbe jut, hanem gondoljuk át, mit is kellene mondanunk! Ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, csak olyanokat, melyeket teljesíteni is tudunk! A mértékletes ember még az élvezetek tekintetében is megfontoltan cselekszik. Az ösztönök szabadjára engedése és az élvezetek féktelen habzsolása végül önmagunk ellen fordul, egészen a megcsömörlésig. A habzsoló embernek végül minden ízetlenné válik.
A mértékletes ember jól tudja mérlegelni a szavakat, azt gondolja, amit mond. Nem engedi, hogy egy pillanatnyi harag tönkretegye azokat a kapcsolatokat és barátságokat, melyeket aztán csak nehezen lehet újjáépíteni. Különösen a családi életben, ahol a gátlások feloldódnak és így fennáll annak a veszélye, hogy nem tudjuk kordában tartani indulatainkat és haragjainkat. Ideje van a beszédnek és ideje a csendnek, de mindkettő megfelelő mértéket igényel. Vonatkozik ez például a másokkal való együttlétre és az egyedüllétre is – állapította meg a pápa.
Néha fel kell háborodni, de mindig a megfelelő módon
Ha a mérsékelt ember fegyelmezni is tudja indulatát, ez nem jelenti azt, hogy mindig békés és mosolygós. Néha ugyanis fel kell háborodni, de mindig a megfelelő módon, vagyis helyes mértékben és helyes módon. Egy szemrehányó szó néha egészségesebb, mint a fanyar és neheztelő csend. A mérsékletes ember tudja, hogy ugyan nagyon kényelmetlen dolog a másikat megjavítani, de azt is tudja, hogy ez szükséges, különben szabad utat enged a rossznak. A mértékletes embernek bizonyos esetekben sikerül a szélsőségeket együtt tartania: feltétlen elveket vall megalkuvás nélkül, de képes megérteni az embereket és empátiát mutat irántuk.
A mértékletesség ajándéka az egyensúly
A mértékletesség ajándéka tehát az egyensúly, ami olyan értékes tulajdonság, mint amilyen ritka. A mai világban minden a túlzások felé taszítja az embert. Ezzel szemben a mértékletesség az olyan evangéliumi magatartáshoz illik, mint a kicsinység, a tapintat, az elrejtőzés, a szelídség. A mértékletes ember nagyra értékeli mások megbecsülését, de ez nem marad számára a megkülönböztetés egyetlen szempontja. Érzékeny, tud sírni, és nem szégyelli azt. Ha vereséget szenved, újra felkel és győztesen is vissza tud térni szokásos rejtett életéhez. Nem keresi a tapsot, de tudja, hogy szüksége van másokra.
Testvérek, nem igaz, hogy a mértékletesség elszürkíti az életet és örömtelenné teszi az embert – állapította meg a pápa. Sőt, igazában jobban élvezhetjük az élet olyan javait, mint az együttlétet az asztalnál, a barátságok gyengédségét, a bölcs emberekbe vetett bizalmat, a teremtés szépségeire való rácsodálkozást. A mértékletességgel járó boldogság öröm, amely kivirágzik azok szívében, akik felismerik és értékelik mindazt, ami a legfontosabb az életben. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy adja meg nekünk ezt az ajándékot: az érettség ajándékát, az életkor érettsége, az érzelmi érettség és a társadalmi érettség ajándékát, vagyis a mértékletesség ajándékát – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
