A holland származású Rembrandt Harmenszoon van Rijn nem csak a 17. század, de a művészettörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkássága széles körű, az erős fény-árnyék kontraszt festményeit egyedivé teszi. A képek szinte a belsejükből világítanak. Élete során több mint 600 festményt, 300 metszetet és 1800 rajzot készített, amelyből majdnem 100-at az önarcképek teszik ki, mintegy ecsetvonásokban elmesélve egész élettörténetet.
A következőben egy kevésbé ismert festményét szeretnénk bemutatni, amelyet 1648-ban készített a művész. Rembrandt Krisztus az emmauszi tanítványokkal című festménye egy húsvéti témájú alkotás, amely az Újszövetségben található Lukács-evangélium 24. fejezetének történetét dolgozza fel. A jelenet Krisztus feltámadását követően játszódik, amikor két tanítvány útközben találkozik Jézussal, de csak a vacsoraasztalnál ismerik fel őt. Az evangélium tanúsága szerint a tanítványokhoz csatlakozott Jézus, velük volt, végighallgatta aggodalmukat és kétségeiket, utána pedig vigasztalta őket. A festmény a jelenet kulcsmomemtumát és csúcspontját jeleníti meg, amikor a tanítványok ráeszmélnek, hogy ki van mellettük.
Ahogyan azt Rembrandt más alkotásainál is láthatjuk, ebben az esetben is mesteri fény- és árnyékkezelésnek lehetünk tanúi. A kép középpontjában Krisztus áll, aki erőteljesen megvilágított alak, míg a két tanítvány sötétebb árnyalatokban jelenik meg. Ez a kontraszt hangsúlyozza Krisztus feltámadásának isteni jellegét. A festményen látható tárgyak és gesztusok számos szimbolikus jelentéssel bírnak. Például a kenyér és bor, amelyeket az étkezés közben mutatnak be, az eucharisztia szimbólumai, vagyis Jézus testének és vérének a jelenlétét mutatják. Ahogyan az apostoloknak önmagát adta, úgy az emmauszi tanítványok is a kenyértörésben ismerték fel.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/15-ös számában.
