Ferenc pápa csütörtökön fogadta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia plenáris ülésének résztvevőit. Az emberi élet értelmét nem haszonelvű és funkcionális alapon kell meghatározni. A befogadás és elfogadás kultúráját erősítsük, ahol a fogyatékkal születendő gyermekeket és az életük utolsó szakaszát élő időseket nem tekintik tehernek – buzdított beszédében a pápa.
A selejt kultúrájával szemben, mely nem ismer határokat, az inklúzió kultúráját kell építeni – Ferenc pápa erről beszélt a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjainak, akik plenáris ülésüket a következő témának szentelték: a döntő társadalmi tényezők megváltoztatása és az inklúzió új kultúrájának építése. A harminc éve alapított intézmény fennállása óta most először foglalkozott a fogyatékkal élő személyek helyzetével, akik a világ számos részén, a szegényebb országokban, de a nagyobb jólétben is sokszor elszigetelődnek és a társadalmi élet peremére szorulnak fogyatékosságuk miatt.
A selejt kultúrájának ugyanis nincsenek határai. Van, aki feltételezi, hogy képes megállapítani haszonelvű és funkcionális szempontok alapján, egy élet mikor méltó arra, hogy megéljék. Ez a fajta szemlélet a gyengébb személyek jogainak súlyos megsértéséhez vezethet, hatalmas igazságtalanságokhoz és egyenlőtlenségekhez ott, ahol hagyják érvényesülni a haszon, a hatékonyság és a siker logikáját.
A halál, az abortusz és az eutanázia kultúrája
Ferenc pápa egy másik, kevésbé látható veszélyre is felhívta a figyelmet, ami a fogyatékkal élőkre leselkedik: az a tendencia, ami miatt saját létezésüket tehernek fogják föl önmaguk és szeretteik számára. Ez a mentalitás a selejt kultúráját a halál kultúrájává alakítja. Ez nagyon fontos, az élet két vége: a fogyatékos születendő gyermekektől művi vetéléssel, a végső fázisban lévő idősektől az eutanáziával szabadulnak meg.
Az elfogadást kell erősíteni
A selejt kultúrájával szemben az inklúzió, a befogadás és elfogadás útját javasolja a pápa, mely a társadalmi kötődés szálait erősíti. Ennek a szolidáris cselekvésnek a főszereplői azok, akik felelősnek érzik magukat mindenki javáért, nagyobb társadalmi igazságosságért dolgoznak és azért, hogy a különböző akadályokat ledöntsék, amelyek miatt sokan nem élvezhetik alapvető jogaikat és szabadságukat. A fogyatékkal élő személyek elfogadása és jogai egészen más képet nyújtanak a gazdagabb, fejlettebb országokban, mint a szegényebb nemzeteknél, ahol nagyrészt még minden megvalósításra vár. Ezért a nemzetközi közösségnek ilyen irányban kell bátorítania és segítenie a kormányokat. Ugyanígy kell támogatni a civil társadalmi szerveződéseket is, mert az ő kiterjedt szolidáris hálójuk nélkül sokhelyütt az emberek önmagukra maradnának.
A társadalmi részvétel erősítése
A társadalmaknak az átfogó inklúzió építésére kell törekedniük, amelynek révén a fogyatékkal élő személyek részt vehetnek a társadalmi életben, nem pedig passzív tényezők csupán. Ennek a tényleges elfogadásnak a két alappillére a szubszidiaritás és a részvétel. Ennek fényében válik jól érhetővé, milyen fontosak a fogyatékkal élők társulatai és mozgalmai, melyek a társadalmi részvételt mozdítják elő.
Kihívások és feladatok
Ferenc pápa elismerő szavakkal méltatta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia ülésének témáját, majd a szervezet működéséről szólt, melynek hivatása, hogy a különböző szakterületeket bevonva szembenézzen a legégetőbb kihívásokkal. „Gondolok itt a technológiára és annak következményeire a kutatásban és olyan területeken, mint az orvostudomány és az ökológiai átmenet; gondolok továbbá a kommunikációra és a mesterséges intelligencia fejlődésére – ami valódi kihívás! –, mint ahogy arra is, hogy szükség van új gazdasági modellek kidolgozására” – fogalmazott a pápa. Mindig számolni kell a fogyatékkal élő személyek méltóságával és azzal a jogukkal, hogy átfogóan fejlődhessenek, mivel a kiszolgáltatottság és az esendőség az ember lét velejárói, nem pusztán a fogyatékkal élő személyek sajátja. Az embernek akkor is joga van a méltó élethez és az átfogó fejlődéshez, ha ő maga kevéssé hatékony, ha korlátokkal született vagy növekedett. Mindez nem kisebbíti hatalmas méltóságát mint emberi személy, hiszen az nem a körülményekre, hanem létezése értékére alapul. Ha ezt az alapvető elvet nem tartják tiszteletben, nem lehet jövője sem a testvériségnek, sem pedig az emberiség túlélésének.
A szentatya köszönetet mondott a Pápai Társadalomtudományi Akadémia munkájáért, aláhúzva, hogy az egyház gondoskodó szeretettel fordul a fogyatékkal élőkhöz, mint ahogy az evangéliumokban olvassuk Jézus találkozásait velük.
Francesca Sabatinelli / Gedő Ágnes – Vatikáni Rádió
