Kétezerszáz résztvevővel zajlott az Élet a Lélekben plébániai imacsoportok találkozója április 6-án, szombaton a csíkszeredai Erőss Zsolt–sportcsarnokban, melyre Erdély minden részéből érkeztek résztvevők. A sepsiszentgyörgyi imaközösség által szervezett nagyszabású rendezvényre százötvenöt órás imalánccal készültek, közel ezerkétszázan imádkoztak, ebből százegy pap kilencvenkét szentmisét mutatott be, kétszáz rózsafüzért mondtak, kilencedek, böjtök és keresztutat voltak felajánlva. A találkozó alatt több helyen gyónási lehetőség is volt. Mindezek az előkészületek hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők elinduljanak a megújulás útján. Aki meg tudta nyitni a szívét, azt betöltötte a Szentlélek gyógyító kegyelme, irgalma és szeretete. A rendezvényt élőben közvetítették az eletalelekben.ro honlapról, az esti szentmisét a Mária Rádió élőben közvetítette.
Szombat reggel a szolgáló testvérek nyakukban egy piros sállal, nagy öleléssel és széles mosollyal fogadták a résztvevőket. A meleg fogadtatás segített ráhangolódni a lelki napra, amelyen minden arról szólt, hogy mindenki megtapasztalhassa valamilyen formában a jó Isten szeretetét. Nagy hála és köszönet illeti az elkötelezetteket, akik előtte is sokat vállaltak a szervezésben, aznap pedig böjtöltek, hogy imájukkal segíteni tudják a szükségben levő testvéreiket. (Ezt meg is tették az imaszolgálat alatt, amikor kettesével szolgáltak: a Lélekre figyelve mindenkit megkérdeztek, hogy mire kérik az imát, majd kérdéseikkel is segítettek megvilágítani a különböző problémákat.)
Új életet adó tanúságtételek
Bajcsi Tibor, a sepsiszentgyörgyi csoport tagja, a Krisztus Király-egyházközség gondnoka köszöntötte a jelenlévőket, majd a programismertetés után rózsafüzért imádkoztak. A bevezető gondolatok után tanúságtételek hangzottak el. A tanúságtételek többször is megismétlődtek a nap folyamán, hiszen ez az a módszer, amely nagyon hatékony, közvetlenül megérinti az embereket és sokat lehet belőle tanulni. Nagyon sokan hasonló problémákkal küzdenek, hiszen a bajok forrása is hasonló, vagy gyermekkorból jövő. Az egyes személyek és a családok is hasonló gondokkal küzdenek. Így nagyon bátorító hatása van annak, ha valaki meggyógyul egy függő szenvedélyből, ha egy veszekedő család békéssé válik, az meglátszik az életükön, és mernek beszélni róla.
Bajcsi Tibor egy-egy kérdéssel szokta segíteni a tanúságtételt, megkérdezve, miért ment oda, mi a problémája, és hisz-e Jézus Krisztusban. Mert előfordul, hogy a keresztények hisznek, de nem eléggé. Vagy nem tudnak megbocsátani, nem tudják megnyitni a szívüket, csak megszokásból, hagyományból gyakorolják hitüket. Pedig szükséges megnyitni szívet a kegyelemre, mert szabad akaratunkat a jó Isten tiszteletben tartja. Ha sikerül beengedni a Szentlelket, a jó Isten szeretetét, akkor nagyon sok csoda történik-történhet. Ha meggyógyul a lélek, akkor a fizikai testben is gyógyulások jönnek létre. Ha sikerül a gyógyulás kegyelme, ez bátorítólag hat egymásra, hogyha egynek sikerült, akkor a másiknak is sikerülhet. A találkozón sírásban és nevetésben egyaránt lehetett része a jelenlévőknek.
A találkozón két érdekes és értékes elmélkedést hallhattunk. Az első Baróti László Sándor plébános részéről hangzott el: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1) A másodikat Tódor Attila plébános tartotta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem.” (Jn14,12)
A rendezvény zenei szolgálatát a Fénysugár Dicsőítő Együttes biztosította. Aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik, tartja a mondás, és ez most is beigazolódott. A gyönyörű dicsőítő énekek sokat segítettek közelebb kerülni a jó Istenhez.
Délután a programismertetés után Szentlélek-hívás történt, három órakor az irgalmasság rózsafüzére elimádkozása után újabb tanúságtételek és dicséret a Lélek erejében, majd szentségimádás szerepelt a programban. A szentségimádás alatt sok szép imát hallhattunk, amelyek az Oltáriszentségben rejtőző Jézushoz szóltak. Számomra nagyon megható volt az ötgyermekes Bajcsi István és Erika imája, akik gyermekáldásért imádkoztak azokért a családokért, ahol nem született gyermek, vagy ahol szeretnének még testvért.
A megújulásnak a gondolatvilág ápolásával kell kezdődnie
A hálaadó szentmise témáját Péter Arthur főesperes-plébános a találkozó témájához igazította: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében.” (Ef 4, 23) A szentmise homíliájában hangsúlyozta, hogy a megújulás mindig a gondolkodásban kezdődik, fejben dől el minden. „Mi testvérek vagyunk abban is, hogy a megújulást szomjazzuk, keressük.” Kifejezte háláját az Élet a Lélekben közösségnek, mert ő is elvégezte a szemináriumot, és azóta tapasztalja azt a Szent Ágoston-i nyugtalanságot: Nyugtalan az én szívem, amíg tebenned meg nem nyugszik, Istenem!
„Minden embert a gondolatai, vágyai és érzései nyomorgatják. Aki elkezd komolyan imádkozni, annak istenesek lesznek a gondolatai, vágyai és érzései. Újuljatok meg gondolkodásotokban, mert minden embernél ott dől el, hogy milyen ember lesz” – biztatott Péter Arthur plébános, majd bővebben is kifejtette ezt a témát, hiszen a gondolkodásmódunk határozza meg cselekedeteinket.
Elmondta: „A pozitív, megerősítő gondolatokat tudatosan ápolni kell. A félelmet, az aggodalmaskodást, a haragot, az elkeseredést nem kell meghívni, azok előre ott lesznek az elménkben, ha nem vagyunk elég okosak. Ezért kell a gondolati bűnöket a gyónásnál komolyan venni, mert onnan indul el minden.” Majd kifejezte örömét, hogy a gyulafehérvári főegyházmegye az idei pasztorális évet a közösségben végzett imának szenteli. Imával megújuló közösség az idei mottó. „Aki imádkozik, az a gondolkodásában is megújul, a lelki életében is előbbre jut. Ezért nem szabad az imát abbahagyni. Aki közösségben imádkozik, annak testvéreket ad az Úr és a lelki élet rögös talaján könnyebben halad. Az Élet a Lélekben lelkiség sem arról szól, hogy egy évben egyszer találkozunk a sportcsarnokban, majd hazamegyünk és mindenki otthon egyénileg imádkozik. Létkérdés, hogy otthon hetente találkozzanak és átvegyék egymás istenes gondolatait, egymás hitéből megerősödjünk. Akinek nehéz az élete – és ki merné elmondani, hogy az övé könnyű? – annak létkérdés, hogy istenes gondolatokat forgasson a fejében, hogy gondolkodásában megújuljon” – hangsúlyozta többféleképpen is prédikációjában Péter Arthur főesperes-plébános.
Józsa Zsuzsanna
