A minap, tavaszi nagytakarítás közben, leejtettem az egyik, számomra legkedvesebb csészémet, melyet eszmei értéke mellett féltve őriztem és szerettem. Nem tört össze, de a földre esés elég volt ahhoz, hogy megrepedjen. A törött életek, a mindennapi elesések jutottak eszembe. Azok a pillanatok, amelyeket itt-ott sokszor görcsösen és muszájból összeragasztok azért, mert mások ezt várják el tőlem. A csészét végül kidobtam, az élet nélküle is ment tovább. A kérdés, mely ennek az írásnak is központi eleme, adott: ki és hogyan tud segíteni a megtört emberen? Ehhez szeretnék néhány gyakorlati útmutatót adni.
Bizonyára mindannyian éreztük magunkat megtörve, láttuk kilátástalannak az életünket, sőt azt is számtalanszor megéltük már, hogy nem tudunk minden problémát egyedül megoldani. Sokszor voltunk és vagyunk padlón heverő törött csészék mi magunk is. Milyen jó lenne, ha újra és újra tudatosítanánk: Isten összetörten is szeret bennünket és gondoskodik rólunk. Munkám során gyakran mondogatom azoknak, akikre nagyon mélyen, a gödör fenekén találok rá. Ilyenkor mondani kell, mert a megtörtségben azon kívül, hogy nagyon fáj minden, nem lát mást a szenvedő. Egyesek a nagyon nehéz élethelyzetekben tapasztalják meg Isten jelenlétét, míg mások eltávolodnak tőle. Van, aki a megtörtségben imádkozik először és kéri a segítséget, míg más sem imádkozni, sem segítséget kérni nem tud a krízisben. Ezekben a helyzetekben nekünk kell útmutatást adnunk, megértést és empátiát tanúsítanunk. Mindezt úgy, ahogy az eszmei értéket hordozó törött csészéket is megpróbáljuk újraéleszteni.
A megtört emberek segítése során fontos, hogy megfelelő támogatást és segítséget nyújtsunk számukra. Figyelmesen és türelmesen hallgassuk meg az érzéseiket és gondolataikat. Ne szakítsuk félbe őket, hanem adjunk nekik lehetőséget arra, hogy kifejezzék magukat. Fontos, hogy fizikailag és érzelmileg is jelen legyünk a megtört ember mellett. Mutassunk empátiát és megértést, biztosítsuk őket arról, hogy nincsenek egyedül. Segítsük a megtört embert abban, hogy feldolgozza a traumát és az érzéseit. Javasoljunk terápiás segítséget vagy beszélgetést egy szakemberrel. Segítsünk a mindennapi teendőkben, például a bevásárlásban, házimunkában vagy gyerekfelügyeletben. Ez segíthet enyhíteni a terheket és a stresszt.
Az újjáépülés folyamata hosszú és nehéz lehet. Legyünk türelmesek és kitartóak, és támogassuk őket minden lépésben. Teremtsünk biztonságos és támogató környezetet a megtört személy számára. Segítsünk nekik megtalálni a belső erőforrásaikat és önbizalmukat. Amennyiben a hit központi helyet foglal el a mindennapi életükben, beszéljünk róla őszintén és nyíltan. Keressük meg a személyre szabott vallásos megküzdési módokat, és alkalmazzuk is azokat. Ne mondogassuk a jól betanult sablonszövegeinket, amelyek arról szólnak, hogy a keresztényt semmi sem törheti meg, vagy egy hitét gyakorló ember nem kerülhet a gödör fenekére. Olcsó és semmit érő mondatok ezek, melyeket mindig minden körülmények között kerülnünk kell. A megtörtségben nem a szavak, hanem a szerető jelenlét a legfontosabb. Tudja, érezze és tapasztalja a mélységet átélő testvérünk, hogy biztonságban van mellettünk, számíthat ránk, megértjük és elfogadjuk mindazt, amit és ahogyan érez. Ezek az iránymutatások segíthetnek abban, hogy hatékonyan és empatikusan segítsük a megtört embereket az újjáépülés útján. Fontos, hogy figyeljünk rájuk, és támogassuk őket ebben a nehéz időszakban.
Kedves megtörtséget átélő olvasóm, most hozzád szólok. Ne szégyelld, hogy összetört vagy. Ne szégyellj segítséget kérni, ha egyedül nem tudsz megbirkózni mindazzal, ami a megtörtséghez vezetett. Fogadd el mások kéznyújtását és odahajlását hozzád. Higgy abban, hogy a felhők mögött mindig kék az ég még akkor is, amikor látszólag minden szürke és szomorú. Isten olyan edényeket keres, mint te, amelyeken keresztül megmutathatja ragyogását. Ne feledd, ha Isten kegyelméről van szó, még az összetört csészék is csordultig telhetnek.
Ferencz Emese
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/14-es számában.
