Visvaldas Kulbokas érsek, ukrajnai apostoli nuncius Zaporizzsjában mutatott be ünnepi szentmisét március 31-én, húsvétvasárnap. Az Olasz Püspöki Konferencia portáljának, az Avvenirének arról beszélt, milyen helyzetben van az ukrán lakosság a két éve tartó háború következtében.
„Ki tud megállítani egy háborút, amelyet egy atomhatalom indított el?” – a kijevi apostoli nuncius, Visvaldas Kulbokas érsek kérdését sokan felteszik, akik az ukrajnai konfliktus láttán szívükön viselik az emberiség sorsát. „Ha emberi logikával gondolkodunk, a katonai eszközök és a jelenlegi politikai stratégiák alapján nem látunk kiutat. Mit lehet hát tenni? Beletörődni? Nem és nem – hangzik a pápa válasza. Ezért vár Ferenc pápa a világtól több bátorságot, és azt kéri mindenkitől, hogy tegyen kreatív erőfeszítéseket.”
Kulbokas érsek úgy döntött, Zaporizzsja városában ünnepli a húsvétot, Krisztus feltámadását a latin rítusú katolikus közösséggel, amelyet Jan Sobilo püspök vezet. Húsvét reggelén a város görögkatolikusaival is találkozott, akik az ortodox naptár szerint május 5-én ünnepelnek. Karácsonykor a nuncius Harkivban járt. Két olyan hely, ahol az orosz agresszió különös intenzitással érezhető: az orosz hadsereg mindössze néhány tucat kilométerre van; a bombázások mindennaposak; mindkét város menekültek tömegét fogadta be.
„A pápa különösen nagy figyelemmel követi a frontvonal közeléből érkező híreket – mondja a nuncius. – Olyan területek ezek, ahová többször is elküldte Konrad Krajewski bíborost, karitatív szervezetének vezetőjét. A pápa sokféleképpen áll közel a szenvedő emberekhez: imával, személyes érdeklődéssel, segélyekkel… A húsvéti idő azt kéri tőlünk, hogy álljunk közel egymáshoz. Olyan idő, amelyet ha háborúban élünk meg, nemcsak lelki, hanem szociális, gazdasági, politikai, diplomáciai gondoskodásra is hív.”
Érsek úr, a pápa arra buzdított bennünket, hogy húsvét napján nyissuk meg a szívünket. Ez a tárgyalásokra is vonatkozik?
Jelenleg nincsenek meg a párbeszéd vagy a tárgyalás feltételei. De a pápa nagyon jól tudja, hogynem a fegyverek fogják megállítani a háborút Ukrajnában, és nem azok fogják megteremteni a békét. Felmerül tehát a kérdés: hogyan valósulhat meg a béke? Még ha jelenleg nincsenek is válaszok, Ferenc pápa arra biztat, hogy ne essünk kétségbe. És nyomatékosan megismétli, hogy megoldásokat kell keresni. Véleményem szerint a nemzetközi közösség nem tekinthet úgy a jelenlegi háborúra, mintha „valaki más konfliktusa” lenne, azaz olyan, amely nem érint mindenkit. Ezért olyan tárgyalásokra van szükség, amelyeken a nagyhatalmaktól kezdve számos szereplő részt vesz.
A konfliktus túlléphet a jelenlegi ukrán határokon. Lehetséges egy harmadik világháború?
Meglep, hogy egyesek nem számolnak ezzel. Az ukrajnai háború nem csak Ukrajnáról szól, bár vannak, akik azt mondják: „Nem sok minden változik attól, hogy Ukrajna létezik, vagy sem.” Amikor az egyház azt ismételgeti, hogy a fegyveres konfliktust mindenáron el kell kerülni, akkor ez azért van, mert úgy véli, hogy ha átlépünk egy küszöböt, és belépünk a nukleáris háború örvényébe, akkor az az egész emberiséget veszélybe sodorja. A világnak fel kell ismernie a helyzet súlyosságát, rá kell ébrednie felelősségére, hogy megértse, hogyan kell cselekednie.
Ferenc pápa az összes fogolyra vonatkozó fogolycserét kért Moszkvától és Kijevtől. Ahol nincs diplomáciai közvetítés, ott hasznos lehet a humanitárius közvetítés?
Természetesen, hozzásegít, hogy rések nyíljanak. A pápa által Matteo Zuppi bíborosra bízott küldetés különleges, és bár az első lépések már majdnem egy évvel ezelőtt megtörténtek, azt mondanám, hogy még csak az elején tart. Ez még csak a kezdete, mert fáradságos út, lépésről lépésre lehet csak haladni rajta. Amikor egy ajtó bezárul, keresni kell, hogy ki lehet-e nyitni egy másikat. Arról van szó, hogy az élet szolgálatába állítjuk magunkat: ebben az esetben a hadifoglyok életéről van szó, legyenek azok katonák vagy civilek, és az Oroszországba hurcolt ukrán gyerekekéről.
A moszkvai patriarkátus az Orosz Népi Világtanácson elfogadott dokumentuma „szent háborúról” beszél Ukrajna ellen.
Ez a dokumentum már korábban is kimondott fogalmakat használ, de még egyértelműbbé teszi azokat. És arról tanúskodik, hogy ideológiai háborúval állunk szemben. Ezért még bonyolultabb a megfékezése.
Ukrajna attól fél, hogy megfeledkeznek róla?
Természetes folyamat, hogy két év ellenségeskedés után egy Ukrajnától „távol eső” ország nem követi a háború eseményeit ugyanolyan intenzitással, mint az első hónapokban. Ez több szempontból is kevesebb figyelmet jelent: politikai, katonai, humanitárius szempontból. Mindez ahhoz vezet, hogy Ukrajna magányossá válik, ami még sebezhetőbbé teszi.
Belefáradt a lakosság?
A helyzet nagyon súlyos. Belső menekültek milliói élnek nehéz körülmények között. A front közelében nincs elég élelmiszer, áram, munkalehetőség. Láttam, hogy az emberek hálásak, amikor adunk nekik egy darab kenyeret. És mi van a halottakkal, a sebesültekkel, a foglyokkal? A zaporizzsjai régióból származik a két görögkatolikus pap, akikről több mint egy éve nem kaptunk hírt (miután az orosz hatóságok letartóztatták őket a megszállt Berdjanszkban – a szerk.). A nemzet számos olyan kihívással küzd, amelyekkel a kormány egyedül nem tud megbirkózni: szüksége van a nemzetközi közösségre, a civil szervezetekre, az egyházakra.
Az ukrán hatóságok megújították a meghívást, hogy a pápa látogasson el az országba. Miért kérik ilyen kitartóan?
Mindenekelőtt azért, mert így a háborús légkör tapinthatóvá válik. Széles körben elterjedt a vágy, hogy Ferenc pápa itt legyen közöttünk. A pápa nemcsak a katolikus egyház feje, hanem világszerte vitathatatlan erkölcsi tekintély. Látogatása olyan lenne, mint egy ölelés a meggyötört nép számára. De ahogyan maga a pápa is mondta, személyesen, a Lélekre hallgatva fogja felmérni, melyik a legmegfelelőbb pillanat erre a gesztusra.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Avvenire / Magyar Kurír
Fotó: Avvenire, Vatican News
