Urunk szenvedésének napján, nagypénteken, a liturgiát Kerekes László segédpüspök végezte Kovács Gergely érsekkel, Jakubinyi György nyugalmazott érsekkel és a központi papsággal együtt. A liturgiát megelőzően a segédpüspök keresztutat végzett a székesegyházban.
A nagypénteki szertartás az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. Nagypénteken az egyházban nincs szentmise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be a legszentebb áldozatot. A nagypénteki liturgiát népiesen és nem megfelelően csonkamisének nevezik, amelynek három fő része van: igeliturgia, hódolat a szent Kereszt előtt és szentáldozási szertartás. A főcelebráns a szertartást piros kazulában végzi, amely Jézus szenvedésére, kínhalálára és kiontott vérére utal.
A papság és az asszisztencia teljes csendben vonul be a székesegyházba, templomba, majd a főcelebráns az oltár előtt arcra borul, a papság, az asszisztencia és a hívek térdre ereszkednek. A földre borulás az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg, de ugyanakkor a teljes önátadás és az Isten előtti megalázkodás szimbolúma is. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól (Iz 52,13–53,12), majd a szentlecke (Zsid 4,14-16;5,7-9) után János evangéliumából elénekli a kispapi kórus Jézus szenvedéstörténetét, a passiót.
A Szent János szerinti passiót követően Kerekes László segédpüspök homíliájában Fodor Sándor A feltámadás elmarad című novelláját ismertetve és allegorikusan jelenvalóvá téve rámutatott, hogy ,,bármennyire is szeretnénk, hogy nagypéntek ne történjen meg vagy másképpen történjen meg – mellőzve Jézus szenvedését –, mégis nagypéntek drámaian elénk tárja, hogy mi is történt a mi üdvösségünkért.” Kiemelte, hogy Jézus szenvedése nélkül nem beszélhetünk megváltásról, üdvösségről és végső soron feltámadásról sem.
,,Nagypénteket jobban át kell élnünk, jobban kell törekednünk egyesülni Jézus Krisztus szenvedésével és keresztjével. Ez képes növelni a mi hitünket, ez képes erősíteni a mi reményünket és ezáltal erősödhet a mi szeretetünk” – zárta homíliáját a segédpüspök.
Ezután következtek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések, amelyekben az 1. anyaszentegyházért, 2. a pápáért, 3. a papságért és hívekért, 4. a keresztelendőkért, 5. a keresztények egységéért, 6. a zsidókért, 7. azokért, akik nem hisznek Krisztusban, 8. azokért, akik nem hisznek Istenben, 9. a világi vezetőkért és 10. a szenvedőkért imádkozik az egész egyház. Ezt követően körmenetben behozták a szent keresztet és felhangzottak a nagypénteki impropériák, sor került a kereszt leleplezésére és felmutatására, majd a kereszt előtt tisztelegve minden hívő kifejezhette háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt.
Az igeliturgiát szentáldoztatás követte a nagycsütörtöki utolsó vacsora szentmiséjén konszekrált Eucharisztiával. A szertartást egyszerű könyörgés zárta, nagypénteken nincs áldás, nincs elbocsátás.
Fotók: Kováts Álmos Botond/SIS
