Marosvásárhelyen virágvasárnap passiót mutattak be, a népes szereplőgárda hosszú ideje komolyan készült az előadásnál sokkal többet, lelki utat jelentő alkalomra. Éppen tíz éve, 2014. április 13-án mutattak be először passiót Marosvásárhelyen.
A közösség több mint egy hónapja készült, az első találkozón beszéltek arról, mi a passió, milyen lesz a próbaidőszak, maguk a próbák. Foglalkoztak az értékekkel, amelyeket szem előtt tartva készültek passiózni. Péter Arthur főesperes-plébános áldásával indította a csapatot. Az egység imájával kívánta, hogy az előttük álló hetek alatt lábuk együtt járjon, kezük együtt gyűjtsön, szívük együtt dobbanjon, bensőjük együtt érezzen, elméjük gondolata egy legyen Krisztuséval.
Végül játékos gyakorlatokkal fejlesztettek olyan készségeket, amelyek létfontosságúak az előadásban: az egymásra figyelést, koncentrációt, a térben való könnyed elhelyezkedést, testérzékelést. Mindeközben Jézus Krisztus volt mindvégig a fókuszban.
A felkészülés részeként a közösség a sóváradi Keresztelő Szent János Remeteségben lelkigyakorlatra vonult el, ahol a péntek estét egy rendhagyó keresztút indította, majd lehetőség volt egész éjszaka virrasztani az Úrral. Szombaton Tuzson Attila vezette a csoportot szentírási részeken keresztül, ugyanakkor jeleneteket is próbáltak, nevettek, finom ebédet főztek és együtt voltak.
A 2024-es marosvásárhelyi passió lelkes közössége az előkészület során minden találkozót ,,belépéssel” kezdte, hátrahagyva minden gondot, kérdést, nehézséget, hogy teljességgel jelen tudjanak lenni a próbán. Tuzson Attila iskolalelkész vezette a csoportot Dávid zsoltárán (21. zsoltár) keresztül. Látták, végigelmélkedték, milyen szép, ahogyan a reménytelen küzdelem át tud fordulni Isten dicséretébe! Játékos színházi gyakorlatokkal fejlesztették a térben való elhelyezkedéshez, egymásra figyeléshez, beleéléshez szükséges készségeket. Ismerkedtek egymással, a szenvedéstörténettel, megengedve Istennek, hogy ő szóljon, vezessen.
Az évek során Mária Magdolna által lelki kincseket kaptak a szereplők. ,,Nagy kihívás volt számomra vegigkiserni Jézus szenvedéstörténetét ilyen közelről, valahogy ettől a közelségtől a szenvedése számomra is közelibb lett.” ,,Jézust keresztre feszítették, meghalt és eltemették… akkora fájdalom ült a szívemre, ki voltak sírva a szemeim, egy igazi gyászfolyamat kezdődött el bennem, még akkor is, hogyha próbán ezen már többször végigmentünk.” ,,A legörömtelibb pillanat egyértelműen az volt számomra, amikor szaladtam a lányokhoz és kiabálhattam, hogy: Feltámadt! Azóta is gyakran merítek ebből az élményből.” ,,Megértettem, hogy a hétköznapokban is lehetek Mária Magdolna, sőt, annak kell lennem: hírül kell adnom, hogy találkoztam a Feltámadottal.”
Amikor hosszú ideig téves utakon keresel és végre megtalálod az igazi örömet, nehéz feldolgozni a végleges elvesztését, halálát… Mária Magdolna Jézus által gyógyult, szabadult, új életet kapott, és Krisztus szoros közelében élve látta, ahogy mindenkihez elviszi az Atya nagy szeretetét, irgalmát… Aztán azt látta, ahogy ezt a szeretetet embertelenül megkínozzák, keresztre feszítik és meghal… Ő volt, aki a feltámadás felfoghatatlan valóságával legelsőként találkozott!
Mennyire jólesik mások szeretetével találkozni, amikor magunk alatt vagyunk, terheket cipelünk. Ha valaki megsimogat, meghallgat, mellettünk áll, segítő kezet, egy kendőt nyújt… A marosvásárhelyi passió Veronikáinak emlékei: ,,hétre sikerül egyre inkább Veronika lenni, sikerült elhinni azt, hogy az a segítség, amit Veronika nyújtott Jézusnak, így is megvalósítható, bűnösként, mert ember vagyok, és Veronika is az volt. Azt hittem, Veronikát csak szentként játszhatom el. Én is lehetek ma a Jézus segítségére szolgáló Veronika, bűnösként, nem tökéletesen, emberként…”; ,,Veronika állomása egy örömteli pillanat számomra a passióban, olyan, mintha megszűnne a fájdalom, a szenvedés, van egy kis öröm, egy enyhe mosoly , egy szerető érintés.”
Igazán különleges gyöngyszemei a passiónak a gyerekek, akik a maguk tisztaságával, őszinteségével Jézus idejében is szüleiket kísérve, az utcán játszadozva szemlélői voltak a történéseknek.
Az anyai szív mindent gyermekével együtt él meg. Az elmúlt évek Máriáinak gondolatai: ,,Kihívást jelentett fiatal lányként az anyaság megformálása, megélése. Anyai szeretet, ösztönök hiteles megjelenítése”. „Próbáról próbára és előadásról előadásra újból és újból ugyanúgy átélni a szenvedés folyamatát… közel engedni magamhoz a fájdalmat, szomorúságot, a kínt.” „Megfogalmazódott bennem, hogy hogyan állok ki én, bűnösként megformálni annak a példaértékű asszonynak az alakját, aki gondolkodás nélkül IGENT mondott az Úr hívásának.” „Örömet tud jelenteni paradox módon a fájdalom megélése, hogy fájhat nekem is, ami Jézusnak.”
Mondhatjuk Máriával együtt napunk minden percében: „Legyen nékem a te igéd szerint!”
Forrás: Marosvásárhelyi Passió
