Az idei Iskola – másként hetén a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium XII. osztályos diákjai rádiózáson vettek részt a Mária Rádió stúdiójában Csíksomlyón. Nagyböjt lévén a fiatalok keresztútját imádkozták. Többen most vettek részt életünkben először ilyen élő, rádiós imádságon. Az eseményről két diák osztotta meg élményeit.
Higgy abban, amiért imádkozol! Az idei Iskola másként héten, március 14-én az osztályfőnökünk vezetésével nyolcan – XII. teológia osztályos végzős diákok – rádiózáson vettünk részt a Mária Rádió csíksomlyói stúdiójában. Nagyböjt lévén a fiatalok keresztútját imádkozhattuk. Többen most vettünk részt életünkben először ilyen élő, rádiós imádságon, nagy izgalommal készültünk erre az alkalomra.
A legfőbb ok, amiért igent mondtunk erre a lehetőségre, az volt, hogy együtt is imádkozhatunk az érettségink sikeréért, a jövőnkért. Úgy gondolom, hogy ez a közös ima ugyanakkor segített elmélyülni a húsvétra való felkészülésünkben is. Hogyan is éltük meg ezt a közös imát? Az alábbiakban jómagam-, valamint Enikő osztálytársam rövid beszámolóját olvashatják rádiózásunkról:
„Számomra a rádiózás egy új dolog volt, mivel most vettem részt ebben először, és emiatt eléggé izgultam, hogy ez mivel jár, illetve nehogy elrontsak valamit. Végzősként úgy éreztem, erre most nagy szükségem van, mivel az érettségi és a pályaválasztás miatt nagy rajtam a nyomás. A 14 állomás alatt mind olyan szövegeket olvastunk fel, melyekben ráismerhettünk saját életünkre, és a velünk történő, mindennapi történésekre egyaránt, úgy a pozitív, mint a negatív dolgokra reflektálva. Az általam felolvasott sorok mélyen érintettek, mivel nagyon sokszor kerülök hasonló helyzetbe. Úgy érzem, jó döntés volt időt szakítani a tevékenységre, és imádkozni egy kicsit a jövőmért.” (Marucza Rebeka, XII. A)
„Egész nap lelkesen készültem a keresztútra. A stúdióba megérkezve öröm töltötte el a lelkemet. Vártam, hogy együtt imádkozhassak osztálytársaimmal egyéni és közös célokért. Éreztem, hogy Jézus jelen van, ott ül közöttünk. Meghívott minket magához, és mi meghallottuk a hívását. Kértük őt, hogy segítsen bízni benne a nehéz időkben is. Adjon nekünk hitet akkor is, amikor úgy érezzük, a világ hátat fordított nekünk. Egyedül ő tud segíteni, az ő kegyelme által juthatunk ki a mélyből. Tenyerén hordoz minket. Mindig vigyáz ránk, gondoskodik rólunk, még ha oly sokszor nem is hisszük el. Akkor is ott van velünk és szeret minket, ha a legrosszabb formában vagyunk. Soha nem mond le rólunk. Bármilyen gondunk van, hozzá bátran mehetünk, terhünket magára veszi, csak bíznunk kell benne. Hálás vagyok Istennek a közös imádkozás kegyelmeiért!” (Nagy Enikő, XII. A)
Forrás: segitomaria.ro
