Sieger Köder 1925. január 3-án született Wasseralfingenben, itt végezte el alapfokú tanulmányait, majd 1943–1945 között itt dolgozott. 1947-ben iratkozott be a stuttgarti művészeti akadémiára, utána angol nyelvet tanult. 1965–1970 között Münchenben és Tübingenben tanult katolikus teológiát, majd beiratkozott a papi szemináriumba. 1971-ben pappá szentelték, ezt követően 1975-ig segédlelkészi szolgálatot teljesített Ulmban. 1975–1995 között Hohenberg és Rosenberg plébánosa volt, nyugdíjas éveit Ellwangenben töltötte.
Sieger Köder rengeteg bibliai történetet jelenített meg, amelyeket sajátos képi nyelvezetével közvetített, emellett az emberi lélek mély érzelmei foglalkoztatták. A következőkben olyan festményeket szeretnénk megtekinteni, amelyek szintén mély emberi érzelmeket közvetítenek Jézus szenvedéstörténetének ábrázolásával. A keresztút megjelenítésével egyúttal mély lelki út bebarangolására is hív minket, hogy magunkhoz közelebb lépve Jézushoz is közelebb juthassunk.
Elsőként a keresztút első állomását tekintsük meg együtt. Jézus elítélését a művész sajátos nézőpontból közelítette meg, ugyanis Jézus háttal áll a nézőnek. A vörös nemcsak emberi, de egyszerre végtelenül önfeláldozó szeretetét is jelképezi, amely képes elmenni a vértanúságig. Hátrakötött kezén a kötél kereszt alakot rajzol ki. Bal oldalán Kaifást láthatjuk, aki a Tóra tekercsét tartja a kezei között. Számára a törvény fontosabb volt az előtte álló embernél. A betűjéhez ragaszkodott, így nem volt képes felismerni az előtte álló embert, Isten Fiát. Jobbról Pilátus tűnik fel, aki épp a kezét mossa, átadva a felelősséget a zsidó népnek. Bár ártatlannak mondja magát „az igaz vérétől”, a víz mégis véressé válik a keze után. Az igazságot kereste, de ő sem ismerte fel, hogy ki is az, aki előtte áll. Összességében ezen keresztúti állomás két olyan személyt mutat be számunkra, akik birtokában voltak a kellő tudásnak, mégis elveszítették annak lényegét, és nem ismerték fel az előttük álló igazi királyt.
Másodikként szemügyre vehetjük a keresztút harmadik állomását, ahol Jézus először esik el a kereszt súlya alatt. Az alatt a kereszt alatt, amelyet az emberiség bűnei kovácsoltak számára. Sieger Köder itt korunk aktualitásából merít inspirációt az élet elleni bűnök felsorakoztatására, amelyből sajnos nincsen hiány. A modern rabszolgaság, a terrorizmus, a szegények kizsákmányolása és fogva tartása mind olyan terhek, amelyek alatt az emberi élet összeroppan. Mivel Jézus valóságos ember is volt istensége mellett, nem csoda, hogy lába meginog és összeroskad ezen súly alatt.
Végül tekintsük meg a 12. állomást, vagyis Jézus kereszthalálát. Ezen ábrázoláson a „fájdalmak férfiját” láthatjuk, aki mindenki szemében megvetetté lett. A festményen nem jelenik meg Jézus arca, sőt kezei sem láthatóak, ehelyett megkínzott teste kerül előtérbe. Mellette megjelenik János apostol, Mária, Jézus anyja és Mária Magdolna, akik végigkísérték a Mestert a szenvedés útján. A festmény keretét egy középen ketté szakadt pergamentekercs adja, amely eszünkbe juttathatja a templom függönyét is, amely Jézus halálakor hasadt középen ketté. Érdekessége viszont az, hogy ezen pergamenen azon zsoltárrészlet jelenik meg, amelyet Jézus utolsó szavaiként olvashatunk a Szentírásban: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/10, 11, 12-es lapszámaiban.
