A lektor felolvasó, az akolitus szolgálattevő, liturgikus szolgálatokról van szó. Mindkettőt avatással emelik ki a hívők közül. Korábban a CIC 230.k. 1.§-hoz fűzött kiegészítés alapján Magyarországon lektor és akolitus csak az a férfi lehet, nagykorú, fizikailag és pszichológiailag egészséges, bérmálkozott, aki nem áll törvényesen kiszabott vagy kinyilvánított egyházi büntetés alatt, példamutatóan vallásos, érettségizett vagy megfelelően művelt, a hittanban és liturgikus ismeretekben jártas, a püspöktől írásban kéri a szolgálatot, írásban fejezi ki készségét az egyház szolgálatára s ígér engedelmességet a megyés püspök és a plébános iránt. Ez a gyakorlat változott 2021 óta, erről szól Kovács Szilvia írása, amelyből részletet olvashatnak (a teljes cikk Vigilia márciusi számában olvasható), a szerző katekéta-lelkipásztori munkatárs, hittanár, az Élet Kenyere Közösség
A magyar katolikus egyházmegyék gyakorlata 2021. január 11-én Ferenc pápa motu proprio formában kiadott, Spiritus Domini kezdetű apostoli levelében megváltoztatta az Egyházi Törvénykönyv 230. kánonjának 1. paragrafusát. „Azokat a világiakat, akik a püspöki kar határozatában megszabott életkorral és adottságokkal rendelkeznek, az előírt liturgikus szertartással, tartós jelleggel fel lehet venni a lektori és az akolitusi szolgálatra. A szolgálatok elnyerése azonban nem jogosítja fel őket arra, hogy az egyháztól ellátást vagy díjazást kapjanak” (CIC 230. kán. 1. §.). Ha valaki kinyitja az Egyházi Törvénykönyvet, vagy rákeres a katolikus.hu honlapon a fent említett kánonra, azt fogja látni, hogy egyetlen szó eltérés van a két szövegben. Az Egyházi Törvénykönyv utolsó kiadásában még így kezdődik a 2021-ben megváltoztatott rész: „Azokat a világi férfiakat”. Csak egy szó, mégis jelentős változás!
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2021. március 2-án megtartott tavaszi rendes ülésén Ferenc pápa Spiritus Domini kezdetű apostoli levelének „megfelelően módosította a vonatkozó szabályozást”, lehetővé téve nők részvételét „a lektorátus és az akolitátus liturgikus szolgálatában”. Vagyis három éve van lehetőség arra Magyarországon, hogy nőket is részesítsenek ebben a két szolgálatban a maga teljességében. Tapasztaljuk, hogy a férfiak mellett a nők eddig is részt vettek különböző liturgikus szolgálatokban: sok helyen nők olvassák fel az olvasmányokat és a hívek könyörgését, áldoztatnak (püspöki engedéllyel) akár szentmisében is (ha a hívek nagy száma ezt szükségessé teszi), vagy igeliturgiát vezethetnek (szintén püspöki megbízás alapján), melynek keretében szintén áldoztathatnak. Ha már eddig is gyakorlat volt ez, miben történt változás Ferenc pápa rendelkezésével?
A motu proprio leszögezi, hogy a lektori és akolitusi szolgálat a keresztségben kapott „általános papságból” fakad, vagyis nem az egyházi rendre való felkészülés egy-egy fokozata (mint ahogyan azokat korábban meghatározták). Mivel nők nem szentelhetők pappá, logikus volt, hogy az arra felkészítő lektori és akolitusi fokozatokban sem részesülhetnek, ezért szerepelt a 230. kánon 1. §-ában a kitétel, hogy kizárólag férfiakat lehet felvenni ezekre a szolgálatokra. A nőknek maradt tehát az ideiglenes megbízás. Lektornak a szentmisét bemutató lelkipásztor kérhette fel őket alkalmi jelleggel, míg szorosan véve akolitusi szolgálatot nem láthattak el (csak a szolgálat egyes elemeit), áldoztatói engedélyt, valamint igeliturgia vezetésére szóló megbízást pedig kizárólag a helyi ordinárius adhatott határozott időre.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a felolvasó (latin lector) a kisebb rendek harmadik foka, a II. vatikáni zsinat után az első szolgálati fokozat, feladata a liturgiában az evangélium kivételével az olvasmányok olvasása. A görög nyelvből származó akolitus szolgálati fokozat a latin egyházban, a II. vatikáni zsinatig a kisebb rendek között a 4., legmagasabb fokozat volt, valószínűleg már a 2. század végére kialakult Rómában: 250 körül a város minden kerületében hat-hat akolitus szolgált a diakónus mellett. A liturgiában a diakónus segítője, viszi a gyertyát az ünnepi sztmisében, s átadja a bort és a vizet a felajánláskor.
Forrás: Vigilia
