Ezzel a nem mindennapi és nem könnyed plakátcím megszólítással hirdetett lelkinapot a gyergyószentmiklósi Szent István Ereklyéinek Átvitele-plébánia a gyergyói egészségügyi dolgozók számára. Ennek a lelki napnak az igényét már tavaly novemberben megfogalmazták azok az orvosok és ápolók, akik akkor az Empátia és kiégés témát járták körbe Homa Ildikóval szociális testvérrel és Lőrinczi Károllyal plébános-pszichológussal, szintén ezen a plébánián.
Keresztes Zoltán plébános és Jánossi Imre káplán Sisak Imola brassói klinikai pszichológust és pszihoterapeutát hívták el ennek a témának a kibontására, e a nap levezetésére. Már az elején terítékre került a pszichológus által megfogalmazott Haláltangó provokatív címnek a megszólító vagy éppen elutasító ereje.
A mintegy huszonöt jelenlevő érdeklődéssel és figyelemmel vett részt az előadó által hitelesen és határozottan vezetett műhelyen. A bizalmi légkör érezhetően tapinthatóvá vált a plébania közösségi termében, ahol különböző nagyon egyszerű testi gyakorlatokkal törhettek utat a gondolatok immár az elmétől a szívig. Indulásként tisztázódott, ki milyen motivációval jött: szakmai érdeklődés céljából, a halállal való személyes érintettsége miatt, vagy talán mindkettő miatt. Itt mindjárt ki is derült, hogy az ember mindig mélyen érintődik, még ha orvosként, ápolóként van is jelen a haldoklással vagy halállal való találkozás folyamatában.
Az előadó és a résztvevők közös nevezőre jutottak abban, hogy a halál veszélyes téma, amitől az ember vagy elfut, vagy szembenéz vele, vagy lefagy. Visszatérő motívuma lett a napnak az a történet, miszerint a bölények a veszélyes viharral úgy küzdenek meg, hogy belerohannak. A pszichológus a résztvevőkre vonatkoztatta ezt az analógiát, akik ebbe a „veszélyes halál témába” mertek bátran belemenni. Erre a reflektáló megerősítésre érezhetővé vált az a magabiztosság a jelenlevőkben, hogy jókor vannak jó helyen.
Hármas kiscsoportos műhelyekben személyesebb témák kerültek felszínre a lelkek mélységeiből, mélyültek el a tények szintjéről a megélt érzéseken át az értelemkeresés felszabadító megvilágosulásáig. Merthogy az értelem megtalálása a kiút mindenfajta gyászfolyamatból.
Elemi követelmény az orvos-asszisztens-ápolónak a haldokló vagy gyászoló melletti hiteles jelenléte. A hitelesség pedig folyamatos, az ember saját személyébe fektetett önismereti munkát feltételez.
A szünet is tud különböző, új találkozások színtere lenni, amelyben finom kávé, tea és a plébánián eltett ízletes zakuszkával készített szendvics mellett ment a sustorgó beszélgetés, az ismerkedés a jelenlevők között. Lezárásként a résztvevők az előadó kérésére kivonatolták, papírra vetették néhány meghatározó, megélt gondolatukat, észrevételüket és kihangosításra is jutott még idő néhányuktól. A résztvevők kifejezték hálájukat a napért, szervezésért, előadásért és nem utolsó sorban az előadóért.
Jánossi Imre káplánnal együtt imádkozták el az Úr Jézustól tanult Miatyánkot a lelki nap befejezéseként, és ezzel elkezdődött a lelkigyakorlat, vagyis az itt megfogalmazottak átültetése, megélése, kisugárzása a hétköznapokban.
Pázmán Enikő családorvos
