A szolgálatok feladása a gyulafehérvári papi szeminárium egyik kiemelkedő ünnepe. A hagyományokhoz híven idén is feketevasárnap – nagyböjt ötödik vasárnapján –, 2024. március 17-én, a gyulafehérvári székesegyházban ünnepi szentmise keretében Kovács Gergely érsek hat harmadéves kispapot lektorrá, három negyedéves szeminaristát pedig akolitussá avatott.
Az ünnepen jelen volt Jakubinyi György nyugalmazott érsek, Kerekes László segédpüspök, a szeminárium elöljárói és tanárai, a központi papság, illetve a jelöltek szülei, testvérei, barátai. Lektoravatásban részesült Bakos Szabolcs (Gyergyóremete), Egyed Arnold István (Sepsiszentgyörgy), Fazakas Tibor (Pusztakalán), Fekete László Csaba (Nagybánya), Kováts Álmos Botond (Szatmárnémeti) és Motolan Ioan Marian (Temesszlatina) harmadéves kispap, míg akolitussá avatták Antal Endre (Gyimesbükk), Barna Miklós István (Bólya) és Kiss Szilárd (Gyergyóalfalu) negyedéves kispapokat.
A szentmise evangéliuma után András István szemináriumi rektor szólította ki a jelölteket, akik a lektori és akolitusi szolgálatok felvételét kérték. Ezt követően Kovács Gergely érsek szólt az ünneplőkhöz, aki az Istenbe vetett feltétlen bizalmat állította követendő erényként a szentmisére összegyűltek számára.
A főpásztor szentbeszédében a lektorokjelöltekhez szólva kiemelte: „Vegyétek komolyan a lektori szolgálatot. Nem pusztán egy szövegrész felolvasásáról van szó, hanem a hit ápolásáról. Az összegyűlt híveknek az Isten igéjét, az ő szavát olvassátok fel, amelyet nem mindegy, hogyan teszitek. Ti magatok is fogadjátok be a Szentlélek tanító szavát, elmélkedjétek át, és napról-napra egyre jobban sajátítsátok el Mesterünk tanítását.”
Az akolitusjelöltekhez is atyai szeretettel szólt: „Ezután Krisztus testét érintitek, Istent veszitek a kezetekbe. Mindig szent komolysággal tegyétek. Szeressétek mindazokat, főleg az elesetteket és betegeket, akik általatok vehetik magukhoz Krisztus testét.”
A szentbeszédet követően a lektorjelöltek átvették a Szentírást a főpásztortól, aki felhívást intézett hozzájuk: „Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben”. A lektor megbízatása a szent szövegek – olvasmány, szentlecke – felolvasására irányul, amelyek az igeliturgia részében hangzanak el. Diakónus és kántor távollétében előimádkozhatja a hívek könyörgésének szándékait, vezeti az éneket és a hívő nép részvételét a liturgiában.
Az akolitusjelöltek is az érsek elé járultak, a főpásztor átadta nekik a szentmise ünneplésére előkészített adományokat, mondván: „Vedd ezt az Eucharisztia ünneplésére előkészített kenyeret, és úgy élj, hogy méltóképpen szolgálhass az Úr és az egyház asztalánál”. Az akolitus a diakónus és a pap mellett teljesít aktív szolgálatot a liturgikus cselekmények végzése alatt, valamint feladata a szentmiséken való áldoztatás és a szent edények megtisztítása, de elvihetik az Oltáriszentséget az idősek, betegek otthonába, szentségimádást és különböző liturgikus cselekményeket végezhetnek, többek között igeliturgiát is.
A II. vatikáni zsinat előtt a lektorok és akolitusok az ún. kisebb rendekhez tartoztak, és szentségi fokozattal rendelkeztek. Szent VI. Pál pápa a zsinati döntések értelmében és ,,a mai idők követelményeinek megfelelően” 1972-ben kiadott Ministeria quædam kezdetű motu propriója megújította a kisebb rendeket, amelyeket a dokumentum értelmében szolgálatoknak nevezünk. Ennek értelmében eltörlésre került az ajtónállói (ostiarius) és a szubdiakónusi szentségi fokozat, míg a felolvasói (lektorátus), az akolitusi és az exorcista fokozatai megújításra kerültek. A Ministeria quædam értelmében két szolgálat maradt meg: a lektori és akolitusi szolgálat, amelyek egyike sem szentség, így sem a lektori, sem az akolitusi szolgálat nem ekvivalens a klerikusi állapottal. Ily értelemben a lektori és akolitusi szolgálatot nemcsak a papságra készülő szeminaristák, hanem a megfelelő készültséggel rendelkező világi hívők – férfiak és nők egyaránt – is megkaphatják. Az Egyházi Törvénykönyv 1035. kánon 2. paragrafusa értelmében a diakónusszentelést legalább fél évig tartó akolitusi szolgálat kell megelőzze.
A lektorok és akolitusok esetében nem ordinatióról (magyarul: szentelés) van szó, hanem institutioról (avatás) beszélünk, amelyre a gyulafehérvári szeminárium esetében hagyományosan minden évben nagyböjt ötödik vasárnapján, vagyis feketevasárnap kerül sor. A magyar nyelv sok esetben nem tesz pontos különbséget az ordinatio/consecratio (felszentelés: diakónus-, pap- és püspökszentelés), a benedictio (áldás, megáldás: pl. „házszentelés”, amely a ház megáldását jelenti), az institutio (avatás: ld. lektor- és akolitusavatás) és a dedicatio (felszentelés, amely templomok, oltárok stb. esetében alkalmazandó) latin szavak magyar jelentéstartalma között, melyből számos félreértés és félreértelmezés születik, születhet.
Forrás és fotók: SIS
